A Hét 1973/2 (18. évfolyam, 27-52. szám)
1973-08-10 / 32. szám
Textilterv Klubbelső — variáció Hogy jól érezzék magukat Néhány éve még késhegyig menő viták folytak arról, hogy a klub szó helyiséget jelent-e, vagy sem. Művelődési és ifjúsági házainkat járva, sok ajtón láttuk a felírást: „Klubszoba“, „Klub“ — anélkül, hogy benne valaha is tényleg klubtagság gyűlt volna össze, klubfoglalkozást tartani. Ma már a klubokkal foglalkozók többsége és többé-kevésbé a közvélemény is úgy tartja számon a klubokat, mint kiscsoportokat, kisközösségeket, aktívan együtt művelődő-szórakozó embercsoportokat. Ezeknek viszont hely kell, lehetőleg állandó helyiség, saját „fészek“, a közösség képére és hasonlatosságára alakított klubhelyiség. Ebből a jogos igényből adódik az egyik ellentmondás. A legtöbb klubnak van állandó helyisége, de igen soknak meg kell osztania más kiscsoportokkal. Sok még a megoldásra váró probléma, csupán egyet — szintén nagyon jellemzőt — ragadjunk ki most. Nevezétesen azt, hogy a klubnak és a helyiségnek otthont pótlónak kell lennie, vagyis olyannak, hogy esetenként vonzóbb legyen — felszerelésével, berendezésével, lehetőségeivel — mint az otthon. Lakáskultúránk, egyéni, otthoni rhűvelődési lehetőségeink egyre magasabb szintűek. Hogyan tudja ezt követni a klubhelyiség felszereltsége? Mitől lesz vonzóbb a klubban való közös tévénézés az otthoninál? Hogyan lesz kedvesebb a könyvespolc az ifjúsági klubban, mint otthon? A felvetődött kérdésekre több feleletet adhatunk, kielégítőt kevésbé, de olyat, amely hozzásegít a megoldáshoz — igen. Most csak a klubhelyiség tárgyi berendezésén meditálunk egy keveset. Az alkalmi vagy állandó klubhelyiség célszerűsége, közkedveltsége nagymértékben függ attól, hogy mi van benne, mit használhatnak a fiatalok, mennyire tudják a napi alkalomhoz illően variálni, milyen fokú öntevékenységre ad módot és nem utolsósorban mennyire esztétikus és kényelmes. Mindezekhez pedig pénz kell, sok pénz. Ez viszont nincs vagy legalábbis nem elegendő. Elvárhatjuk a fiataloktól, hogy saját munkájukkal segítsenek megoldani az anyagi gondokat. Teszik is! A baj az, hogy ahhoz már kevés eligazítást kapnak, mit célszerű vásárolni vagy barkácsolni. Ha üzletbe mennek, egyelőre nem találnak mást, mint a szokvány irodabútort, vaskos foteleket, nehézkes és merev bútordarabokat. Ami ennél célszerűbb, az már elérhetetlen, mert drága. Tisztelet és megbecsülés a barkácsolóknak, de bizony sok még termékeikben a giccs, és ez ott látható az ifjúsági klubokban is. Így kerül össze a gyalulatlan és hántolatlan fa a műbőrrel, az önmagában igen szép növény a kovácsolt levelekkel vagy a művirággal. A jó szándékkal megvásárolt irodabútor, az ajándékba kapott bútorzat pedig merev, tanácskozásra, sorba rakott székeken előadások hallgatására kényszeríti a klubtagokat akkor is, ha foglalkozáson szó sincs minderről. Sok ifjúsági klubunk próbál ezen változtatni, és keresi a legpraktikusabb berendezési tárgyakat. Kedvesek és igényeltek a „beszélgető kuckók“, a „dumasarkok“, ahol jó lenne a földre is leülni egy-egy halkan muzsikáló lemezjátszó mellé. Ide kívánkozik néhány jó könyv, folyóirat, lapozgatni való is. A könyvszekrény nem jó. A polc sem célszerű abban az esetben, ha mások is igénybe veszik a helyiséget. Marad az állandó pakolás. Sok a játékszer a klubokban, kár, hogy formájuk nem mindig esztétikus, nem segíti elő a klub lakályosabbá tételét. Helyes, ^ha a drága gépeket mindig ugyanaz a kéz kezeli? így nem romlanak el olyan könnyen. A fadobozba lakatolt gépek visszataszítóak. Egy több — kényszerből, vagy romantikából — a pinceklub. Jó is, meg nem is a pince, az alagsor. Egy biztos, nem egészséges. Például megoldatlan a szellőzése, dekoratív, de rideg a ledörzsölt tégla, és könnyen szakad a ráragasztott tapéta. Néhány fiatal művész, aki alig „nőtt még ki“ az átlagos ifjúsági klubtagság közül, azon fáradozik, hogyan lehetne olyan praktikus, „klubos“ olcsó, szériában gyártható és barkácsmegoldással is előállítható darabokat tervezni, melyek segítenének megoldani a klubok problémáit: az anyagiakat, variálhatóságot, az esztétikai, higiéniai követelményeket stb. Tág tere nyílik a fantáziának. Jó lenne sok olyan masszív de könnyű darab, ami minden foglalkozáson külön-külön szolgálhatná az akkor szükséges igényeket. Nem lehet más névvel illetni, csak így, hogy darab. Valami, ami azért lesz asztallá, polccá, térelválasztóvá, mert annak használják, mert annak is alkalmas. A bútordaraboknak ugyanúgy nem lehet a klubokban csak egy meghatározott funkciót betölteni, ahogyan a könyv sem csak olvasásra való. A könyv segítségével lehet játszani, a könyvből felolvasott részlet robbanthat ki vitát, szolgálhat reklámként és még sok minden másra. A berendezési tárgyak is lehetnek olyan „biankó“-formák, amelyekkel a klubtagság játszhat, illetve arra használhatja, amire éppen szüksége van. Lényeges azonban, hogy minden variációban magán viselje a klub sajátos jegyeit is. Ha gyermekjátékban gondolkodunk, akkor úgy fogalmazhatnánk meg, hogy sokféle alakú, sok színű építőkocka, amihez ráragasztható, kifesthető képeket is mellékeltek. Megfékezve a fantáziánkat, mire is lenne sürgősen szükség? Kényelmes, jól mozgatható, könynyen tárolható (tehát egymásba illeszthető vagy összecsukható) ülőbútorokra, Olyan falborításra, vagy falra szerelhető megoldásra, aminek a segítségével a vakolat rongálása nélkül változtatható akár naponta is mindaz, ami arra felkerül, és üresen sem visszataszító látvány. Célszerű, jól mozgatható és tárolható asztalok kellenek, melyek szokásos funkciójukon kívül még mást is „tudnak“. Esztétikusabban kellene megtervezni a játékokat és a tárolóhelyeket (a tévé- és rádiókészülék dobozát, a könyvespolcokat, lemeztartókat). S még valamit. Lassan vége a hosszú, forró nyárnak. SZISZ szervezeteink tagjai, vezetői már az őszi illetve téli teendőkön gondolkodnak. Idejében szóltunk, hogy a hosszú estéket kellemes környezetben tölthessék el. Kerámia ivókészlet Kerti sakk — kerámiából MIHAIL SADOVEANU (1880. XI. 5. - 1961 X. 19. Kivóló romón Író, a romón reolista irodglom kimaga ló egyénisége volt. Felemelte szavát o fasizmus eile és ezért műveit a II. világháború alatt elégetésre íté lék. A felszabadulás után tevékenyen részt vett a tá sadalmi és irodalmi életben, a román szocialista ire dalom úttörője volt. Több mint 120 kötetnyi életművé , ben átfogó képet festett a régmúlt idők egész romá társadalmáról, amely forradalommal terhes volt, a re mán nép felszabadulásának napjáig. Művei közül se kát fordítottak le idegen nyelvekre, köztük magyarr is. Tagja volt a Béke-Világtanácsnak, a Román Ire szövetség elnöki tisztségét is betöltötte. 1960-ba Nemzetközi Lenin-Békedíjjal tüntették ki. ARNOLD ZWEIG (1887. XI. 10. - 1968. XI. 26.) Ni met író, Nemzeti díjas, Nemzetközi Lenin Békedija a Német Művészeti Akadémia tagja volt. 1933-be a hitleri fasizmus elől emigrált, 1948-ban tért hai és az NDK-ban élt. Sok művében foglalkozott a zs dóság problémájával. Mély humanizmussal átható sokszor iróniával átszőtt realista írásaiban a polgc tásadalom bírálatát adta. Az I. világháború esem nyeit dolgozva fel, nagy hatású antimilitarista regén ciklust írt. Magyarul megjelent művei: Grisa őrmeste Vc-rdun iskolája, A wandsbecki bárd, Nyugati krónik A parancs. PŐTHE ISTVÁN 1947-ben született Nyórosdon (Topé niky). A Calovoi Mezőgazdasági Technikumot végez el, majd utána 2 évig dolgozott o meliorációnál. Motesz rendezője egy vidéki előadáson figyelt fel és hívatta be felvételi vizsgára. Pőthe a tehetsé vizsgán bevált és máris jött az első főszerep. ,,A Ha dabasa" c. zenés vígjátékban lépett először a közö ség elé és sikere volt. Azóta egy sor sikeres szerep fémjelzi rövid, de ért kés pályafutását. Mint vérbeli mai fiú sikeresen al kitotta az ,,Ez aztán a meglepetés’’ huligán fiúji a ,,Szalmakalap" együgyű vőlegényét és a „Kavió patikus-segédjét. Utána egy sor kisebb epizódszerep következe majd jelenleg nagy sikert arat Dávid Teréz „Időzíti boldogságjo" fiúszerepében és Solovic „Vágyak ti nya" c. vígjátékában, mint kiskatona. Pőthe nagyon aktív funkcionárius is a szinházn tagja a „Vörös sarok” bizottságnak és titkára a Szc jetbarát szervezetnek. Hobbyja a festészet és az ele trotechnika. Nagy zenész, aki több hangszeren is j< szik. Egyik reménysége o Magyar Területi Színházat
