A Hét 1973/1 (18. évfolyam, 1-26. szám)
1973-03-30 / 13. szám
Újjáépül a nógrádi A füleki vár romjai Az egyre fejlődő Filakovo (Fülek) szivében, az Ipoly völgyéből hirtelen kiemelkedő sziklahegyen merednek az égnek az egykor nagy harcokat megért füleki vár romjai. Hogy kik és mikor építették, mikor fektették le a vér alapjait, ezt a történészek eddig még nem tudták megállapítani. Minden valószinűség szerint a tatárjárás után épült, amikor a romjaiból épülő ország királya már nem a garázda főurakra, hanem a nemességre támaszkodott, akiknek birtokai várrendszerre épültek. A tatárjárás utáni időből fennmaradt okmányok szerint a füleki vár első ura Folkus rablólovag volt, aki harcosaival állandó rettegésben tartotta a környék lakosait. Rabolt, gyilkolt, és a vár pincéjében hamispénzt is vert, amiért elítélték, de az igazságszolgáltatás elől sikerült elmenekülnie. A vár a korona tulajdona lett. IV. Béla király Fülek várát hűségéért Móric comesnek adományozta, Az aránylag jó állapotban megmaradt vártorony aki azonban csak nagyon rövid ideig volt a vár ura. I. Lajos várkapitányt nevezett ki, majd 1483-ban Perényl Miklós lett a vár ura, akinek garázdálkodásai annyira megkeserítették a környék lakóinak életét, hogy Mátyás király sereget küldött megfékezésére. 1551-ben a Bebekek kezébe került a füleki vár is. Bebek Ferenc nagy költséggel újjáépíttette, kibővítette és az erődítményeket megerősítette. Bebek, a hírhedt rablólovag, elődjének Folkusnak nyomdokaiban járt. Katonáival rettegésben tartotta a messzi vidék lakosait is, a várpalotában nagy tivornyákat rendezett, s ha kifogyott a pénze, ő sem esett kétségbe; a cserbői várban létesített titkos pénzverdéjében annyi hamispénzt veretett, amennyire szüksége volt. A nagy megpróbáltatások kora akkor szakadt a vidékre, amikor 1554-ben a törökök Fülek várát is elfoglalták. A Sajó és Bódva völgyében egészen Pelsőcig és Tornáig jártak martalócaik. Ferdinánd császár a füleki vár védelmére erős, jól felfegyverzett haderőt küldött, árulás folytán azonban a törökök kezére került a hadászatilag is nagyon fontos vár. A törökök negyven évig tartották megszállva s csak 1593-ban, összpontosított nagy támadással sikerült a Pálffy Miklós vezette császári hadaknak viBSzafoglalniok. Az 1602 és 1604 közötti években újjáépítették és megerősítették a várat. 1605-ben Bocskay felkelői foglalták el, három év múltán azonban ismét császári csapatok szállták meg. 1615-ben szinte teljesen leégett. Az újjáépítést 1618-ban fejezték be. Egy év múlva Bethlen Gábor foglalta el a várat, 1621-ben azonban ismét a császári csapatok kezére jutott. 1621-ben Bosnyák Tamást nevezte ki a király várkapitánynak. Lányét, Zsófiát Wesselényi Ferenc vette nőül, s apósa halála után — mivel annak nem volt fiúgyermeke — 6 lett a várkapitány. Zsófia halála után elfoglalta Murány várát, és romantikus körülmények között a „Murányi Vénuszt“, Széchy Máriát vette feleségül. A füleki várúr unokaöccse, Wesselényi Ferenc lett. 1682-ben a füleki várat Thököly Imre katonái vették körül. Thökölyt Ibrahim török pasa is támogatta seregével. Több mint harmincezer harcos sorakozott föl a vár alatt, míg a várat csak kétezer katona védte. Thökölyék a vár körül hatalmas sáncot ástak, ahonnan ágyúkkal szinte éjjel-nappal tűz alatt tartották a várat. Amikor a védők látták, hogy a harc kilátástalan, kapituláltak. A várban felhalmozott kincsek, értékek a törökök kezébe kerültek. Ibrahim pasa katonái előbb kifosztották, majd felgyújtották a várat, a vártornyokat pedig felrobbantották. Ekkor pusztult el az értékes füleki levéltár is. Koháry Istvánt, a várkapitányt elfogták és bebörtönözték. Munkács várában raboskodott. Fogsága után részt vett a törökök elleni felszabadító harcokban. Buda ostrománál nagyobb egységet vezetett. Eger felszabadító seregének az alvezére volt. Itt sebesült meg, fél karját vesztette. Nemcsak vitéz katonaként emlegeti őt a történelem, hanem az Irodalom lírikusként is nyilvántartia, 1714-ben országbíróvá választották. A füleki vár azóta romokban hever. Omladoznak a várpalota hatalmas kőfalai, várva, hogy megmentsék az utókornak. A vérzivataros időket látott, sok ostromot átélt várat újjáépítik, romjaiból életre keltik. A restaurálási munkálatok részben már megkezdődtek. A várban a tervek szerint kulturális központot, múzeumot, könyvtárat rendeznek be. A füleki várról is sok rege, legenda maradt fenn. A vár alapításáról az a rege maradt meg a nép ajkán, hogy egy szegény pásztor építette, aki juhai legeltetése közben tömérdek aranypénzt talált — abból építette a várat. Történelmi tény, hogy a 13. század derekán, amikor még az Ipoly menti szirten csak egy kis kővár állt, a Kacsics nemzetségben Folkus (vagy Falkos) hírhedt rablólovag volt a füleki vár ura. Noha a vidéken több vára volt, legszívesebben a füleki kővárban tartózkodott, ahonnan könnyűszerrel szemmel tarthatta az egész vidéket. Folkus vagy harmincéves lehetett, amikor elhatározta, hogy véglegesen a füleki várban telepszik le. önző, iszákos, erőszakos embernek ismerték, napokig tartó tivornyáinak híre messzi földre eljutott. Magas növésű, erős, szép ember volt, a csatákban, párbajokban senki sem tudta legyőzni. Nem akadt olyan lány, menyecske, akinek ne akadt volna meg rajta a szeme. Folkust azonban nem érdekelté a fehérnép. Egy szép és jó lovat többre becsült, mint tíz menyecskét. — Az ilyen mindig megjárja — mondogtták dühösen a kikosarazottak — egyszer majd beleszeret olyanba, aki elkeseríti, tönkreteszi az életét. Most ő űz belőlünk gúnyt, de akkor aztán majd mi nevetünk rajta! Folkus szenvedélyes vadász volt. Sokszor napokig egyedül bolyongott a környék sűrű erdeiben és addig üldözte a kiszemelt vadat, míg el nem ejtette. Ha sikerült egy hatalmas szarvasbikát vagy vadkant elejtenie, ezt napokig tartó tivornyázással ünnepelte. A szomszédos várurak ezért szívesen látogattak el hozzá, vadászatain mindig örömest Vettek részt. Egy ősszel, amikor az erdő lombja őszi színpompába öltözött, Falkus nagy vadászatra hívta meg vendégeit. A sűrű erdő közepén, egy tisztáson telepedtek le. Pirkadatkor fácánt, nyulat és őzbakot lőttek, a szakácsok nagy kondérokban főzték az ízletes falatokat, az őzbakot pedig nyárson sütötték. A vadászcimborák nagy érdeklődéssel figyelték az ügyfes szakácsokat, s közben jóillatú szilvapálinkával és zamatos, gyöngyöző borral öblögették szomjas torkukat. Folkus közben szétnézett az erdőben. Szarvasbika nyomait kutatta. Kissé elfáradt. Az egyik hatalmas tölgy törzséhez támaszkodva leült. Szemét lehunyta és azon tűnődött, merre látta legutóbb a hatalmas szarvasbikát, amely úgy eltűnt, mintha a föld nyelte volna el. Egyszerre csak megremegett alatta
