A Hét 1973/1 (18. évfolyam, 1-26. szám)
1973-01-05 / 1. szám
Szülők, nevelők egymás közt Az igazi öröm: önállóan megoldani a feladatot Júlia a falun — Kérem, én felnőtt ember létemre még mindig apámmal beszélem meg a problémáimat, és én ezt egyáltalán nem szégyellem. Sőt. De a fiam valahogyan elszakadt tőlem az utóbbi időben. Csak úgy jön-megy köztünk, nem szól egy szót sem, nem mesél semmit, mindent úgy kell kihúzni belőle. — Amit most elmondott, abban semmi rosszat nem látok. Az, hogy a fia kezd a saját útján járni, még önmagában nem baj, nem jelenti azt, hogy a család szétbomlott. Az életkorral jár. Nem rendellenes, nem beteg folyamat, sőt: minden egészséges gyerekkel így van ez. Egyszer csak megbolydul, elvadul a háztól, haverokat keres, esetleg csavarog is, és nem olyan őszinte, bizalmas a szüleihez, mint addig volt. Ez hozzátartozik a normális lelki fejlődéshez. Éppen az lenne különös, ha egy fiú 10—12 éves korában nem keresne barátokat. A családon belül sok minden másképp van, mint azon kívül. A családban sok mindent lehet, amit máshol nem, de sok más egyebet viszont otthon „nem csinálunk“, ómivel pedig lépten-nyomon találkozhatunk máshol. A család más, mint a nagyvilág. Megvéd, segít, gyámolít. De az életben egészen mások a követelmények. És azokat is meg kell tanulni, azoknak is meg kell felelni. Otthon például nincs igazi értelme annak, hogy „enyém, tiéd, övé“, hiszen végső soron minden a „mienk“. Éppen ezért annak sincs teljes tartalma, hogy: adok-kapok. A családban nincsenek igazi tulajdonviszonyok, nincs igazi ajándékozás. Anyámtól kérek pénzt, hogy neki vehessek ajándékot? Igazán adni és kapni csak a családon kívül lehet, mert csak a családon kívül van értelme annak, hogy az enyémet adtam neked vagy fordítva. A család tehát nem tud megtanítani adni és kapni, pedig ez nagyon fontos. Mondhatjuk azt is, hogy az egész élet nem más, mint szélesen értelmezett adás-kapás-sorozat. Hát erre a leckére készítik föl fiát — a haverok. Ezért fontos, hogy barátokat keressen. Most talán ez a legfontosabb. Zeneszeretetre csak zenével, irodalmi igényességre csak igényes irodalommal lehet nevelni. A társadalmi életben való eligazodásra pedig csak a társadalmi élet taníthat meg bárkit is. A fia most jött rá, hogy a családon kívül is vannak emberek, sőt a családtól függetlenül is. Most tanulja az életet, most próbálkozik a saját lábára állni, önállóan; kialakítani saját egyéniségét és viszonyát másokhoz, a világhoz. Nehéz feladat ez. Segítség kell hozzá. Szülői segítség. De természetesen nem olyan módon, hogy kézen fogva vezeti a fiát, hiszen a gyerek éppen ettől menekül. Semmiképpen ne gondolja, hogy fiának a továbbiakban már nincs szüksége a családra! Nagyon is szüksége van! És nemcsak anyagilag — merthogy nem ő keresi a pénzt —, hanem emberileg is. Csak máshogyan, mint eddig. Mert eddig a család, a szülő irányító-eligazító volt, most pedig biztos menedék lesz, illetve legyen. Higgye el, hogy mikor a fia a tér sarkán zsebrevágott kézzel, rágógumit rágva órahosszat álldogál a haverokkal, akkor végül is nagyon fontos dolog történik. Most kezdi a gyerek kitanulni a társadalmat — és ez a barátok közt kezdődik —, most teszi az első bizonytalan és tapogatózó lépéseket az önállóság felé: most bontakozik ki a családi Mi-ből az Én. — Ezt én mind elfogadom. Nem siratom a „jó apa“ szerepének elvesztését, csak attól tartok, hogy ha a gyerek az én befolyásom alól kikerül és rossz társaságba keveredik, akkor a téren való ácsorgás előbbutóbb talán valami galeribe vezet. — A galerikbe általában elhanyagolt gyerekek kerülnek. Olyanok, akik szétzüllött, erkölcstelen levegőjű családokban (vagy inkább az utcán) nőttek fel; és persze olyanok is, akik szüleiktől anyagilag mindent megkaptak, talán még a kelleténél többet is, de emberileg nem eleget, esetleg semmit. Huligánbandákban azok a gyerekek ragadnak meg, akik ott találtak végre életükben először partnerra, társra. Az elzüllött fiatalok nem a meleg otthon helyett választják a galerit, hanem családjuk csoportos magánya helyett: a semmi helyett. Menekülnek a társtalanságtól, és nagy ínségükben, siettükben leszállítják a mércét, igénytelenek lesznek. Fia azonban a legkevésbé sem szakit most a családdal — ez legfeljebb az első pillanatban látszik így —, hanem kibővíti az életét: nemcsak mást, hanem mást is akar látni önmaga körül, mint a családot. Eddig a kertkapuig ért az ő világa, amelyre mindent vonatkoztatott, most azon túl is ér. Sőt: most a szomszédék kertje lett a fontosabb. Az öntől is függ, hogy a fia zökkenő nélkül jut-e át ezen a szakaszon, vagy pedig kénytelen lesz erővel (és akkor már valóban) elszakadni a családtól. Ha pedig valóban társa, apja, tanítómestere, barátja volt a fiának, akkor bízvást reménykedhetünk abban, hogy a gyereknek már kialakultak az értékítéletei: meg tudja különböztetni az igaz barátságot a hamistól, az értékes dolgot a talmitól, az őszinte kapcsolatot az érdekviszonytól. És ebben az esetben nincs az a züllött társ vagy társaság, akiből — amelyből ki ne ábrándulna, még ha egy ideig esetleg imponál vagy tetszett is neki valamiért. Talán még azt is mondhatjuk, hogy a rossz példából sokszor többet tanulhatunk, mint a hibátlanból. Tévedés ne essék; nem azt mondom, hogy csináljon a gyerek, amit akar, hogy menjen, ahová akar. Csak azt hangsúlyozom, hogy ne várjunk el tőle semmi olyat, ami életkorának már vagy még nem felel meg. Látja, azt kérdezte, hogy mit tegyen a fia visszahódítására, és én éppen az ellenkezőjére biztatom: tegye lehetővé a gyerek elszakadási mozdulatait, engedje őt barátkozni, néha még esetleg csavarogni is, ne erőltesse a bizalmas légkört. Az önállósodásban — s fiának pedig most éppen ez a dolga — bocsánat... a legrosszabb barát is jobb, mint -a legjobb szülő. Az szinte kétségtelen, hogy a jövőben más lesz a viszony kettejük közt, mint eddig volt, de az egyáltalán nem szükséges — és nem is szükségszerű —, hogy rossz legyen. Előtérben az eszmei nevelés Az ifjúság: között végzett eszmei neveléssel a CSKP KB múlt év novemberében megtartott ülése is foglalkozott. Csehszlovákia Kommunista Pártja mindig nagy figyelemmel kísérte a fiatalok szervezetének fejlődését, erősödését. Az ifjúsági szövetség célja többek között az is, hogy tagjai megismerjék az emberi társadalom törvényszerű fejlődését, a tudományos világnézetet, a párt politikáját, valamint a nemzetközi munkásmozgalom történetét. A fentiek elsajátítása módot nyújt arra, hogy a fiatalok részt vállalhassanak abból a munkából, melyet társadalmunk haladó erői tűztek ki célul. Az 1968—69-es évek bizonyították a legjobban, hogy milyen károkat okoz az, ha az ifjúság soraiban elhanyagolják az eszmei-politikai nevelést. Tanulva a múlt hibáiból, abból kell kiindulnunk, hogy az ifjúsági szövetségben rendszeres politikai oktatást végezzünk. Ezzel elősegítjük társadalmunk politikai egységét és gátat vetünk a tőlünk idegen eszmék terjedésének. A párt XIV. kongresszusán elfogadott határozatok, valamint a CSKP KB ülése rámutatott arra, hogyan végezzük az eszmei-politikai munkát az ifjúság között. Az ifjúsági szövetségben már az elmúlt évben kezdetét vette a rendszeres politikai oktatás, valamint a könyvvel való munkav A Szocialista Ifjúsági Szövetség tevékenységében fontos helyet foglal el a proletár internacionalizmusra való nevelés. A proletár internacionalizmus elmélyítését nagyban elősegíti az, ha fiatalok személyes kapcsolatok alapján megismerik a szocialista országok ifjúságának életét. Ezt a célt szolgálja az is, hogy az utóbbi időben egyre több helyi szervezet veszi fel a kapcsolatot valamelyik baráti ország helyi szervezetével. 1973. július 28 — augusztus 5 között az NDK fővárosában, Berlinben kerül sor a X. Világifjúsági Találkozóra. Célunk, hogy már az előkészületek során megismertessük a fiatalokat más országokban élő fiatalok életével. A felkészülésben minden eddiginél nagyobb szerep jut az öntevékenységnek, a helyi kezdeményezéseknek, a SZISZ alapszervezetek, a fiatal kollektívák ötleteinek. — cs— Nyizsnaja Ivolga szovjet faluban szeretettel fogadták azokat a balett-táncosokat, akik jó néhány évvel ezelőtt még otthon, pajtásaik körében töltötték boldog gyermekéveiket. Most már az Ulan Ude-i balett-társulat tagjai. Tudásukat otthon is bemutatták, és nagy sikert arattak. fflitti magazin Jobbak, mint a Beatlesek Nagy-Britanniában „Jackson“ néven új együttes alakult. A fiúk életkora 14 és 20 év között van. Sokan azt állítják, hogy jobban játszanak, mint a Beatlesek. Saját szerzeményeiket adják elő gitárkísérettel. Hanglemez-felvételeikből ötmillió darabot adtak el eddig. Üszni tudni kell Csupán pár kilométerre az athéni repülőtértől a tengeren szállt le a görög repülőtársaság egyik gépe. Aki úszni tudott, illetve belevetette magát a hullámokba, megmenekült. A gép, mint a kép is mutatja, kettétört. I \
