A Hét 1973/1 (18. évfolyam, 1-26. szám)
1973-06-29 / 26. szám
m e r é s z s é g A HÉT KÉPES MINI-FILMREGÉNYE SZOVJET FILM • RENDEZTE; GEORG1J JUNGVALDHILKEVICS # FŐSZEREPLŐK: NYIKOLAJ OLJANYIN, VLAGYIMIR GULJEV, VALENTINA GRISOKINOVA (Befejező rész) A TITOKZATOS ŐRNAGY elnyerte Nonna bizalmát. Naponta este bejárt a tiszti kaszinóba. Rendszerint egyedül, ugyanazon a helyen ült, keveset beszélt, de minden alkalomkor valamilyen fontos hírrel lepte meg a lányt. — Holnap az SS-ek és a tábori csendőrök átfésülik a várost és a környéket. Csak azok tartózkodjanak az utcán, akiknek az igazolványuk rendben van. A partizángyanúsak pedig ne tartózkodjanak otthon — mondotta egyik este Nonnának. — Az, aki dolgozik, annak iratai rendben vannak. Nálunk nincsenek partizánok. Mit keresnének a városban? Még azt is kétlem, hogy a környező erdőkben volnának — válaszolta kitérően a lány. — Nonna, maga ügyes, talpraesett lány. Még ma beszélnünk kell. Az ellenállási mozgalom bizalmát kiérdemelte — suttogta alig hallhatóan az őrnagy. Záróra után, a sarkon túl megvárom. Viselkedjen majd úgy, mintha véletlenül találkoznánk. Sohasem lehet tudni, hogy a nácik nem figyelik-e az embert. MÁR KÉSŐRE JÁRT, amikor Nonna befejezte a munkáját. Záróra után még sokáig a kaszinóban maradt, a takarításnál is segített, közben azon gondolkodott, hogy elmenjen-e a találkozóra. Az őrnagyot biztosan a partizán-parancsnokság küldte. Nem fér hozzá kétség! Mindennap a megbeszélt helyen ül, hírei pontosak, még egyszer sem vezetett félre — tűnődött. — De miért nem mondotta még eddig a megbeszélt jelszót...? Talán, majd most... Már sötét volt, mire az utcára ért. A sarkon csak egy kis lilafényű lámpa égett. Már messziről felismerte az őrnagyot, aki cigarettázva sétált. — Tudtam, hogy eljön — fogadta az őrnagy Nonnát. — Nem tudom, mi értelme van a találkozásunknak. Ha azt hiszi, hogy nekem kapcsolataim vannak a partizánokkal, nagyon téved. Nyugtot akarok. Nő vagyok, semmi közöm ehhez a háborúhoz! De ha egy kicsit sétálni akar, szívesen önnel tartok. — A közelben nagyon szép nyírfaerdő van! — mondotta Nonna a jelszót — ott ilyenkor nagyon kellemes... Az őrnagy szívesen vette a lány ajánlatát. A jelszó másik részével azonban adós maradt. Nonna most már biztos volt abban, hogy náci elhárító tiszttel van dolga. A német kémelhárítót megölte, de ő is életét vesztette, hiszékenysége áldozata lett. KLIMENKO FOLYTATTA AKCIÓIT. A városon áthaladó katonai szállítmányok hol a város peremén, hol pedig az állomáson repültek a levegőbe. A náci hadvezetőség mindenütt megduplázta az őrséget, de hiába, még nyomra sem bukkantak. Klimenko végre összeköttetésbe került a partizánok parancsnokával. Közösen, terv szerint hajtották végre a veszélyes akciókat. Számos sikeres vállalkozás után fontos feladattal bízták meg. — Panzer százados, a híres német berepülő pilóta a napokban városunkba érkezik. Több magasrangú tiszt társaságában jön. Tudomásunk szerint fontos dokumentumokkal érkeznek, melyeket Hitler főhadiszállására visznek. A dokumentumokat meg kell szereznünk. Sok ezer katonánk életét mentjük meg, ha a tervek a kezünkbe kerülnek — magyarázta Klimenkónak a partizánok parancsnoka. — Tudomásom szerint, ön tökéletesen beszél németül. Náci egyenruhába kell bújnia, Panzer közelébe kell férkőznie. A vállalkozás nagy rizikóval jár, de nem reménytelen. Azt azonban ne feledje, Panzer a legügyesebb elhárító tisztekkel van körülvéve, akik nem alszanak ... KLIMENKO VÁLLALTA A MEGBÍZATÁST. Szinte egyik óráról a másikra megváltoztatta külsejét, német tiszti egyenruhát öltött, a tiszti kaszinóba járt, s leste az alkalmat, hogy a híres náci pilóta társaságába kerülhessen. A terv mindjárt az első este sikerült. Panzer százados minden téren megbízott új barátjában. — Ha már mulattunk, lányokról is gondoskodni kell! — javasolta Panzer. — A szállodában ahol lakom, helyes lányok vannak. Remélem, velem tart. Kiválasztjuk a legszebbeket, megfürösztjük, majd szobára visszük őket. Kellemes estét tölthetünk velük... — Miért csak estét... ? Ha már, akkor egész éjszakát — válaszolta nevetve Klimenko. Kiitták a fanyar vörösborral kevert pezsgőjüket, s' mentek a szállodába. KLIMENKO ÉS PANZER SZÁZADOS egyedül maradtak. Gyalogosan sétáltak a szállodáig, közben beszélgettek. Panzer a hadihelyzetet latolgatta, majd az új német vadászgépekről kezdett beszélni. — Hagyjuk most a háborút! Lépjünk ki, hogy minél előbb a hotelben legyünk, mert ha későn érkezünk, szép lány már nemigen jut, elkapkodják, mint a civilek a kenyeret — vágott Panzer szavába Klimenko. — Igaza van, gyerünk! Én a 20I-es szobában lakom! A szobaszámot ne feledje! Ezt azért mondom, mert a szomszéd szobában, a 202-esben fontos okiratokat őriznek, s ha véletlenül oda menne be, azt hiszem reggelig faggatnák, és nem kellemes, de gondterhes éjszakát töltene... — oktatta Panzer Klimenkót. MINDKETTEN ELŐBB PANZER szobájába mentek. Kissé rendbehozták magukat. Itt az alkalom! Ennél jobb már nem kínálkozhat. Azonnal munkához kell látnom — határozott Klimenko. Pillanatok alatt végzett Panzerral, iratait magához vette, és váratlanul a szomszédos szobába ment, ahol a titkos iratokat őrizték. — Nagyszerű munka volt| így képzeltük — fogadta a partizánok parancsnoka. Tovább kell dolgoznia. Panzer irataival, igazolványaival felbecsülhetetlen szolgálatokat tehet hazánknak. Vállalja? — kérdezte a parancsnok. — Ha már megkezdtem, folytatom! Azt hiszem, még a nácik vezérkarára is sikerül bejutnom ... KLIMENKO ELKÉPZELÉSE valóra vált. Panzer kapitány igazolványaival mindenhová bejutott, még Hitler főhadiszállására is, aki a legnagyobb náci kitüntetést, a Lovagkeresztet nyújtotta át neki. Az ünnepségkor azonban Klara Forst német kémelhárító, aki személyesen ismerte Panzert, leleplezte Klimenkót. A merész szovjet kém életveszélyes helyzetbe került. De ekkor sem vesztette el idegeit, lélekjelenlétét. Ügyes trükkel sikerült meglépnie, és az ukrajnai erdőkbe menekülnie, ahol a partizánegységekkel a végső győzelemig harcolt.- Vége -
