A Hét 1973/1 (18. évfolyam, 1-26. szám)
1973-06-22 / 25. szám
.Í»£i ísiii:íi:s!siiIií Válasz B. E. Krárovsky Chlmec-i (királyhelmeci) olvasónk levelére Szocialista társadalmunkban az embereknek egymáshoz való viszonyát a társadalomban, a családban a rokonságban a kölcsönös tisztelet, megbecsülés, egymás nézeteinek, jogainak, jogos érdekeinek tiszteletben tartása jellemzi. Ezeket az elveket rögzíti alkotmányunk, a Polgári Törvénykönyv, valamint a családjogi törvény is. Senkinek sem szabad jogaival a társadalom vagy polgártársai 'kárára visszaélnie. Erre az elvre a bíróságnak is tekintettel kell lennie, ha a polgárok peres ügyeit intézi és jogaikról, illetve kötelességeikről dönt. Ami a rokonainak, szomszédainak emberi magatartását illeti, amit férjével, önnel és gyermekeivel szemben tanúsítanak, erre nehéz konkrét választ vagy tanácsot adni. Szép szóval, meggyőzéssel, magyarázattal, türelmes beszéddel kell őket állásfoglalásuk, viselkedésük helytelenségéről meggyőzni. Igénybe lehet venni esetleg a társadalmi vagy állami szervek, mint például az illetők munkahelyén a szakszervezeti üzemi bizottság vagy a nemzeti bizottság közrendészeti osztályának segítségét, esetleg az ifjúságvédelmi szerv közbenjárását, természetesen mindig akkor, ha valamilyen konkrét sérelemről van szó. Ha az illetők párttagok, akkor az illetékes alapszervezet segítségét is kérheti. Ha azonban magatartásuk vágy viselkedésük társadalomellenes jellegű, akkor büntető eljárás indítását lehet kérni. Szabálysértésnek számít, ha valaki vét a szocialista együttélés szabályai ellen azzal, hogy mást sérteget, rágalmaz, helytelenül vagy illetlenül viselkedik. Az ilyen szabálysértést a helyi nemzeti bizottság megróvással, nyilvános megróvással vagy pénzbírsággal büntetheti. Ami vagyonjogi problémáit illeti, ezekkel a legcélszerűbb volna ügyvédhez fordulnia. Azt tanácsoljuk, hogy a vagyonjogi kérdéseket mielőbb rendezzék a családban. Vagy úgy, hogy követelésüket rokonai elismerik és kiegyenlítik, vagy ha bármilyen oknál fogva erre nem kerülne sor, mert igényeik már elévültek, vagy mert nem akarnak pereskedni, próbálják elfelejteni a múltat és túltenni magukat a veszteségeiken, s próbáljanak új fejezetet nyitni az életükben. Természetesen ebben a kérdésben férjének is határozott álláspontot kell elfoglalnia, mert hiszen elsősorban az ő rokonairól van szó. Reméljük, hogy gyermekei jövőjének érdekében problémáikat sikerül elfogadhatóan megoldaniuk és akkor a családi béke is helyreáll. Dr. B. G. nx iimis a ______ ■ t;in:ii!9sii A TERHESSÉG FELISMERÉSE „Sok nőt foglalkoztat a terhesség korai és megbízható felismerésének kérdése — írja T. Pálné —, s mégsem szokták az első hónapban megtudni, hányadán állnak. Tudom, mily gyakori a nők nyugtalansága, ha nem jön meg a havi vérzésük. Különösen a tapasztalatlanabbak igyekszenek különféle orvosságokkal és kuruzslással vérzést előidézni, hogy megszabaduljanak a vélt terhességtől. Hasznosabb volna talán, ha az orvosok útmutatást adnának, mikor és miből állapítható meg a terhesség. ..“ A terhesség korai megállapítását egy biológiai eljárás teszi lehetővé. Az orvos a terhességre gyanús nőtől 1—2 dl mennyiségű reggeli vizeletet küld a laboratóriumba. Az eljárás azon a felismerésen alapszik, hogy a terhesség alatt fokozódik az agyalapi mirigy hormontermelése s a hormonok a vizeletbe ürülnek ki nagy mennyiségben. A nő vizeletét fiatal nőstény egerek hátbőrébe fecskendezik; ha terhes nő vizeletéről van szó, a gonadotrop hormon hatására a kísérleti állatkák petefészkein és méhén jól felismerhető elváltozások jelennek meg 96—120 órán belül (Zondek—Ascheim féle reakció). Ez az eljárás 98 százalékos bizonyossággal mutatja ki a terhességet. A szakorvos a második hónaptól kezdve az elsődleges és másodlagos női szervek elváltozásaiból utal a terhességre. Hónapról hónapra tágul és növekszik a méh, hogy a fejlődő magzat számára a legkedvezőbb életfeltételeket nyújtsa. Nemcsak abból a szempontból fontos a korai terhességmegállapítás, hogy a nő esetleg idejekorán kérelmezhesse a nem kívánt folyamat művi megszakítását. Fontos a vizsgálat abból a szempontból is, hogy ha nincs szó terhességről, felesleges az aggály és a tanácstalanság. Dr. Szántó György ANYUKAT KERESÜNK A SZÜLEIRE HALLGATOTT Én is Önökhöz fordulok tanácsért és segítségért. 38 éves munkás vagyok, hat évvel ezelőtt nem az én hibámból elváltunk. Jelenleg falun, a szülémnél élek nyolcéves kisfiámmal. Amikor elváltam, azt hittem, hogy sohasem nősülök meg, de sajnos az élet nem olyan egyszerű. Az utóbbi időben a kisfiam egyre többször kérdezi, hogy neki miért nincs anyukája. Amióta elváltam, én is zárkózott ember lettem. Nincs, akinek elmondjam búmat, bánatomat. Édesanyámnak, aki segít a fiam nevelésében, egyre rosszabb az egészségi állapota. Félek, hogy ha valami éri, akkor a kisfiámat kénytelen leszek állami gondozásba adni. Nem tudom, hogy mit tegyek. Ismerősöktől, barátoktól nem merek tanácsot kérni. Tudom, hogy vannak hozzám hasonló sorsú nők, akik szívesen segítenének. Azért fordulok az Emberi sorsok rovatához és olvasóihoz, hogy aki tud, segítsen nekem megteremteni a boldog családi életet. Jelige: Boldog nyár MIÉRT NEHÉZ AZ IGAZIT MEGTALÁLNI Én is állandó olvasója vagyok a Hétnek. Mindössze 27 éves múltam, de már néhányszor csalódtam. Ebből azonban sohasem csináltam nagy gondot, nem vettem tragikusan, mint sokan mások. Ennek ellenére, sajnos, nem mondhatom, hogy boldog vagyok. Mindmáig nem találtam meg azt, akit igazi élettársul választhatnék. Ennek talán az is az oka, hogy kerülöm a mulatságokat, a mulatóhelyeket, nem táncolok, de szórakozni nagyon szeretek. Voltak barátaim, de velük szakítottam, mert semmit sem lehetett velük bizalmasan közölni, mindent dobra vertek, szétkürtöltek. Mentes vagyok minden káros szenvedélytől, nagyon szeretem a természetet. Munka után, mivel Bratislavában lakom, minden szabad időmet a természetben töltöm, ennek ellenére úgy érzem, hogy az ember egyedül mégsem lehet boldog. Éppen ezért szeretnék megértő levelezőtársra, olyan megértő nőre találni, akinek a sorsa és a gondolkodása hasonló az enyémhez. Jelige: Két egybeillő ember i! hi III: rí snrsiik P. Breier felvétele Huszonhárom éves lány vagyok, de már eddig is sokat csalódtam az életben. Néhány évvel ezelőtt megismerkedtem egy fiúval, nagyon szerettük egymást, de sajnos a szülei tiltották a kapcsolatunkat, és ő rájuk hallgatott. Néha még eljön hozzám, de nem tudok megbocsátani neki, hogy nem ragaszkodott kellően hozzám. Fáj, hogy nem lehetünk egymáséi, hiszen az ő élete is olyan, mint az enyém. Több mint egy éve miatta nem járok sehová, nem szórakozok senkivel. Szeretném őt elfelejteni, de sajnos ez segítség nélkül nem nagyon megy. Azért írok az Emberi sorsok rovatának, mert remélem, hogy így megtalálom azt a hozzám illő férfit, aki mellett elfelejtem a csalódást és boldog családi életre, megértésre találok. Jelige: Hol jársz, hol bánt a magány? VÁLASZ „CSENDES ÉJ“ JELIGÉRE Minél többször olvasom a leveledet, annál inkább nem tudok igazat adni neked. Bár a soraidból nem tűnik ki, hogy mennyire volt szoros közietek a kapcsolat, de úgy gondolom, hogy házassággal végződött volna, ha nem követed el azt a bizonyos ballépést. Az udvarlóddal szerettétek és megértettétek egymást, de te nem bírtad ki az öthónapi távollétét, mással kezdtél járni, olyannal, akit a szüleid elleneztek, mert megérezték azt a veszélyt, amelyet a ballépéseddel felidéztél. Nagyon sok lány van, aki képes évekig várni az udvarlójára, nem jár másokkal. Nem vagyok elfogult a mai fiatalokkal szemben, belátom, hogy kell a kikapcsolódás. Nem vetem meg, ha a lány elmegy szórakozni, táncolni, akkor is, ha a fiú katona, vagy más okból hosszabb ideig távol van. Azt azonban nehezen tudom megérteni, hogy valaki csupán feltűnési szándékból kezd ki mással, olyannal, akit nem is szeret. Tökéletesen igazat adok a fiúnak, hogy elhagyott. Hogy bízhatna meg egy olyan lányban, mint élettársban, aki pár hónapot sem volt képes türelmesen várni. Ha ki is békülnétek és feleségül venne, mindig eszébe jutna az ellene elkövetett vétked, mert az ilyen csalódást nem lehet elfelejteni. Ha a fiú komoly gondolkodású, bizonyára alaposan megfontolja, hogy folytassa-e ismét a kapcsolatot veled. Most, amikor bajban vagy, tanácsot kérsz. De miért nem írtál az Emberi sorsok rovatának akkor, amikor más fiúval kezdtél szórakozni, miért nem kérdezted meg akkor, hogy helyes-e a biztosat feláldozni a futó kalandért. Akkor ez nem jutott az eszedbe. Most azonban, amikor saját hibádból két szék között a földre estél, most azt írod, hogy véget vetsz az életednek. Miért tennéd? Hiszen a hibát te követted el, saját magad kerested a bajt. Talán így akarod visszacsalni a fiút? Azt hiszed, hogy visszatér, ha öngyilkossággal fenyegetőzöl? Gondolkozz egy kicsit logikusan, hogy mi lett volna, ha neked kellett volna néhány hónapra elmenni, s a fiú kezdett volna ki más lánnyal. Képzeld magad az ő helyzetébe, és rögtön más színben tűnik majd a viselkedésed. Tudom, hogy szenvedsz, de remélem, hogy okultál. A szerelem nem játék, nem lehet ide-oda futkosni, ma ezzel, holnap azzal járni. Az ész azért adatott, hogy gondolkozzunk, főleg addig, amíg nem késő! Jelige: Hűségért jár a boldogság VÁLASZ „TE KÉKSZEMÜ“ JELIGÉRE Véletlenül olvastam a levelét az Emberi sorsok rovatában, s mivel úgy gondolom, hogy bizonyos mértékig hasonló helyzetben van, ezért írok. 26 éves fiatalember vagyok, maga pedig 20 éves lány. Mivel tanácstalan, megpróbálok magán segíteni. Az én menyasszonyom is Magyarországon él. Velem is előfordult, hogy több mint két hónapig nem válaszolt a levelemre. Helyzetemet az is nehezítette, hogy ugyanabban a faluban élt az egyik barátom és az minden lehető rosszal megrágalmazta a menyasszonyomat, amit csak tudott, mindent a fülembe ültetett, hogy gyanakodjak, hogy ne higgyjek a menyasszonyomnak. Én azonban saját magam jártam utána a dolognak, s meggyőződtem, hogy állításai igaztalanok. Saját helyzetemből okulva azt tanácsolom magának, hogy írjon még egy levelet a fiúnak, és kérdezze meg, hogy miért hallgat. Ne alázkodjon meg, de a levele ne is legyen sértő. Próbáljon hatni az udvarlója érzelmeire. Adjon neki bizonyos határidőt, s ha arra a határidőre sem válaszol, felejtse el, akkor is, ha ez nagyon nehéz. K. J., Cierna nad Tisou (Agcsernyő) 20
