A Hét 1973/1 (18. évfolyam, 1-26. szám)
1973-06-22 / 25. szám
sikerek titka A gyermek iskolai sikere különböző tényezőktől függ. Ezeknek egyike-másika bizonyára meglepi a szülőket, például, ha arról hallanak, hogy a gyermek helyzete a testvérek között befolyásolja iskolai teljesítményüket. Mindenekelőtt azonban tisztázzuk, hogy a sikeresen szereplő diákon nem az osztály sztárja értendő, hanem az a csoport, amely nehézségek nélkül teljesíti az osztály elé tűzött feladatokat, vagyis a tananyag elsajátítását. Minden normális adottságú gyermek ehhez a csoporthoz tartozhat. A szellemileg vagy fizikailag túlságosan igénybe vett gyermek ezzel szemben nem lehet egészen sikeres, még akkor sem, ha minden más körülmény kedvező. A diáknak alapfeltételként az intelligencián kívül bizonyos kitartással és szorgalommal is kell rendelkeznie, el kell bírnia a kudarcokat, s úrrá kell lennie felettük. Döntő a diák és a tanár viszonya. Nagyon fontos ez az alsó osztályokban, ahol a gyermeknek egyetlen tanárral van dolga, mert kettőjük kapcsolata rányomhatja bélyegét a gyermek egész iskolai életére. Az általános iskola felsőbb osztályaiban, a középiskolában viszonylag könnyebb a gyermek számára egy kellemetlenebb tanár elviselése, ha a többivel harmonikusan tud együttműködni. A sikeres tanuló már kezdetben megszerzi a jó hírét, ami azután sok nehéz helyzeten átsegítheti. Kísérletekkel bizonyítást nyert, hogy a jó minősítésű diákok füzeteiben a tanárok kevesebb hibát vesznek észre, mint a rossz tanulókéban. Ha egy diáknak már kezdetben sikerélményei vannak, akkor ez nemcsak a tanuláshoz való pozitív beállítottságát segíti elő, hanem megerősíti a pedagógushoz fűződő viszonyát is. A pozitív alátámasztás nagyon sokat jelent, gyakran még egy átlagos tanulót is „feldicsérhetünk“ a jók közé. Komoly szerepet játszik a diák helyzete az osztályközösségben is. Könnyebb azoknak a tanulóknak, akiket osztálytársai kedvelnek, a kívülállókról ritkán mondják, hogy sikeres tanuló. A szülői ház befolyása épp oly nagy, mint a pedagógusé. A kiegyensúlyozott család védettségérzést kelt a diákban és hozzásegíti, hogy könnyebben megbirkózzék a nehéz iskolai helyzetekkel. Nem szabad megfeledkeznünk a gyermekek, a testvérek között betöltött szerepéről sem. Gyakran tapasztalható, ha egy gyermek különösen kiemelkedő teljesítményt nyújt, a többi testvér megelégszik nagyon átlagos eredménynyel. Gyakori, hogy a legidősebb gyermek a sztár az iskolai eredmények terén, és a fiatalabbak, miután nem tudnak vele versenyre kelni, belenyugszanak a gyengébb eredményekbe, vagy pedig valamilyen speciális területet választanak, ahol könnyebben kitűnhetnek. Ha például a testvérek közül az egyik tehetségesnek mutatkozik nyelvi területen, a másik szinte kivétel nélkül mindig a matematika felé fordul, még akkor is, ha adottságainál fogva az nem is a legerősebb oldala. Az egykék nem ismerik ezt a problémát, sok közöttük a jó tanuló. A szülők véleménye gyermekeik iskolai tevékenységéről igen eltérő. A gyermekek pedig túl könnyen átveszik a szülők beállítottságát. Nagyon fontos az is, hogyan reagálnak a szülők a teljesítményekre. A jó és a rossz jegyek teljesen közönyös tudomásulvétele épp annyira kedvezőtlen, mint amikor a szülő eltúlozza a kudarcokat: ez utóbbi ugyanis elbátortalanítja a gyermeket. „A zsákos ember ‘ Kari és Gyuszi fészkelődnek az autóbuszon. Egy helyen ketten ülnek, de nem maradnak egy pillanatra sem nyugton, hol az egyik, hol a másik csúszik le az ülésről. Egy mindig nevelésre kész utas marcona pillantással rájuk is szól: „Nyugton maradjatok, mert ha rosszalkodtok, elvisz a zsákos ember.“ A két kisfiú erre csakugyan elcsendesedik. Gyuszi máris sírásra kész, de Kari higgadtan érdeklődik. — Mi van a zsákjában?-- Hát a többi rossz gyerek. — Sokan vannak? — Nagyon sokan. — Lehet ott játszani? — Játszani ? A zsákos ember megeszi őket... Gyuszi sírva fakad. De Kari nagyot nevet. A beszélgetésből pedig az derül ki, hogy Gyuszit sokat ijesztgették, félős, bizonytalan kisfiú lett belőle, Karit pedig nem rémisztgették félelmetes mesékkel, kiegyensúlyozott derűvel fogadja a képtelen, megfélemlítésre szánt történetet. Luis Soillant (szül 1910. nov. 27) Froncio munkásmozgalmi vezető, a Szakszervezeti Világszövetség tiszteletbeli elnöke. Eredeti foglalkozása asztalosmunkás. A Béke-Világtanács tagja. Részt vett az ellenállási mozgalomban. 1945 után bekapcsolódik a Szakszervezeti Világszövetség megalakításába és kezdettől fogva egészen 1969-ig a főtitkári tisz séget tölti be. 1958-ban nemzetközi Leninbékedíjat kap. Magyarul megjelent müve: A Szakszervezeti Világszövetség a világ dolgozóinak szolgálatában. David Alfaro Siqueiros (szül. 1896. dec 29) Mexikói festő és grafikus. Egészen fiatalon részt vett a mexikói forradalomban. 1919— 1921 -ig katonai attasé volt Párizsban, 1922 ben visszatért hazájábo és egyik megalapítója a festők és szobrászok szakszervezetének. Belép a Mexikói Kommunista Pártba, majd hosszabb ideig a párt elnöki tisztét tölti be. A spanyol polgárháborúban a köztársaságiak oldalán harcolt. Többször kényszerült emigrációba és börtönbe is került. A művész és forradalom című könyve magyarul is megjelent. 1966-ban nemzetközi Lenin-díjjal tüntették ki. Németh Ica, Így írjuk a nevét, mert mindenki így ismeri. Kislányként, közvetlenül az érettségi után vette föl a színház, majd egy év után főiskolám küldte. A bratislavai Színművészeti Főiskola elvégzése után 1966-ban lépett ismét színpadra. Mindjárt kirobbanó sikere volt a „Szent Péter esernyőjében", ahol Adamecnét játszotta. Ezt a szerepet további vígjátéki szerepek követték, mint „Danáin György" szolgálója, majd a „Szalmakalap" és a „Kaviár" zenés-táncos szerepei. Újabban mai, modern asszonyszerepeket játszott a „Diplomásokban" a „Kormos égben" és a „Zárórában". Ezenkívül ő játszotta Madáchnét Felkai drámájában, s legutóbb Dávid Teréz „Időzített boldogság" című vígjátékában. Most készül élete nagy szerepére. „Az ember tragédiája" Évájának alakítására. fiatalok ■I. * i
