A Hét 1973/1 (18. évfolyam, 1-26. szám)
1973-06-22 / 25. szám
KÖVETENDŐ PÉLDA Nem mindennapos kulturális esemény tanúi lehettünk a minap. Nővé Zámky (Érsekújvár) felszabadulásának huszonnyolcadik évfordulója alkalmából a Szakszervezeti Székházban Lőrincz Gyula, a CSEMADOK országos elnöke ünnepi beszéddel nyitotta meg az érsekújvári származású képzőművészek kiállítását, amelyet a CSEMADOK járási bizottsága keretében alakult Képzőművészet Kedvelőinek Klubja és a járási múzeum a Szakszervezeti Székház kiállítási csarnokában rendezett. Szlovák és magyar művészek nagyszerű alkotásaiban gyönyörködhettek az érdeklődők. Cicatka Otokar, Jaksics Ferenc, Jánoska Tivadar, Kukán Géza, Luzsicza Lajos, Marciftová- Hetminská Zuzana, Marcina Milan, Melis Juraj, Nágel Gyula, Ostrovsky József, Sudolsky Stefan, Szabó László, Thain János, Thain LŐRINCZ GYULA megnyitó beszédéből Engem, mint képzőművészt, szavakban nehezen kifejezhető, felemelő érzés fogott el, amikor felkértek, hogy megnyitó beszédet tartsak az érsekújvári származású képzőművészek kiállításának ünnepélyes megnyitásán. Felemelő érzés azért, mert nagyon szép, de sajnos ma még egyedi és nem általános jelenség, hogy egy város számon tartaná és így • becsülné az elszármazottak szülőhelyét és művészetét. Üjvár ezt már hagyományosan teszi, és bemutatja az élő vagy már nem élő művészeik alkotásait, hogy például szolgáljon hazánk többi városának, falvának, — mondotta Zmeták Ernest: Lovak (olaj) Lőrincz Gyula beszéde bevezető részében, majd így folytatta: Szocialista társadalmi rendszerünk nagy gondot fordít az új, a szocialista ember formálására. Ebben a munkában nagy és lényeges segítséget nyújt kultúránk, irodalmunk, művészeink elkötelezettsége és így képzőművészetünk elkötelezettsége is. Sajnos, a válságos időszak, mely 1968-ban és 1969-ben csúcsosodott ki, képzőművészeti életünkre is rányomta bélyegét. Sok jobb sorsra érdemes, tehetséges művészünk szocialista társadalmunk érdekeivel összeegyeztethetetlen művészi irányzatok követésével zsákutcába került, megfeledkezve a művészet társadalomformáló erejéről, öncélú vagy egyenesen káros irányzatok hordozója lett. Örömmel állapíthatjuk meg, hogy ezen a mélyponton túljutottunk, képzőművé-Viola, Vanek Imre, Zmeták Ernest képeit, szobrait, képzőművészeti alkotásait mutatták be a közönségnek. A lelkes, hozzáértő és a művészetet szerető rendezők ügyes kézzel válogatták össze, gyűjtötték csokorba az ízlésesen kiállított alkotásokat. A CSEMADOK járási bizottsága és a Képzőművészet Kedvelőinek Klubja nevében Dobai Lajos üdvözölte a megjelent vendégeket, majd a kiállítást Lőrincz Gyula, Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának tagja, nemzetgyűlési képviselő, a CSEMADOK országos elnöke, az Üj Szó főszerkesztője nyitotta meg. Az ünnepi beszéd elhangzása után Mlinarik István tanfelügyelő, a járási nemzeti bizottság képviseletében méltatta a kiállítást, majd kultúrműsor következett. szeink kongresszusukat megelőzően szigorú válogatással csak azokat a képzőművészeket hagyták jóvá, akik munkájukkal biztosítékot jelentenek szocialista művészetünk fejlődése, művelődéspolitikánk érvényesítése számára. Képzőművészeti kiállításon vagyunk, és így természetes, hogy a képzőművészet szerepét helyezem előtérbe. De bátran és örömmel állapíthatjuk meg, hogy abban az ideológiai harcban, mely az emberek szocialista tudatát van hivatva elmélyíteni, ma már az egész kulturális front teljes vértezetben felsorakozott. Ismerve azt az igényességet, melyet szocialista kultúránk fejlesztésének új, mai korszaka művészeinktől, művészetünktől megkövetel, szükséges lesz elmélyíteni és jobban megismerni a művészet sokarcú, sokrétű nevelő, szocialista küldetésétől elválaszthatatlan formáját. Ez megköveteli a haladó hagyományok megismerésének, ápolásának, valamint az új, élő, ma születő művészet politikai, eszmei és nem utolsósorban minőségi fejlődésének mindennapi gyakorlati értékelését, ellenőrzését. A képzőművészet szakaszán — folytatta beszédében Lőrincz Gyula, a CSEMADOK országos elnöke — erre az egyik legjobban bevált forma kiállítások rendezése, amely lehetőséget nyújt a konfrontációra, a művészet és a közönség közvetlen kapcsolatára, találkozására. Ezt szolgálja az érsekújvári származású képzőművészek kiállítása is. A meghívóból láttam, hogy a kiállító művészek közül sokan országosan elismert művé-Thain János: Pihenő lány (olaj) A megnyitás pillanata. A képen Lőrincz Gyula festőművész a CSEMADOK országos elnöke, Varga Béla a CSEMADOK vezető titkára és Dobai Lajos, aki a CSEMADOK járási bizottsága és a Képzőművészetet Kedvelők Klubja nevében üdvözölte a vendégeket szék. Nemzetiségükre nézve szloyákok, magyarok egyaránt szerepelnek a kiállításon. A képzőművészet kifejezési formanyelve ugyanúgy, mint a zenéé is, nemzetközi. A nemzeti forma, a nemzeti jelleg ellenére sem igényel tolmácsot. Ez különös szerencséje a két művészeti ágnak, és itt a kiállításon a magyar néző ugyanúgy élvezheti a szlovák művész alkotását, mint a szlovák néző a magyar művészét. A nagyszámú kiállító közül egyesek már csak a képzőművészeti hagyományt jelentik; az élők közül a legtöbben szülővárosuktól távol vannak, sőt van, aki külföldön él, de örömmel látjuk, hogy a szülőváros magáénak vallja őket. Hiányt talán csak abban érzek, hogy a város nemzetközileg elismert nagy szülöttje, Kassák Lajos, az író és képzőművész, a modern magyar irodalom és képzőNágel Gyula: Utcarészlet (olaj) művészet egyik úttörője nem szerepel a kiállításon. Remélhetőleg ezt a fogyatékosságot a legközelebb hasonló tartalmú kiállítás majd gazdagon pótolja. Erre enged következtetni az a tény is, hogy Kassák Lajos nem elfelejtett szülöttje ennek a városnak, hiszen az egyik újvári ifjúsági klub az ő nevét viseli. Ismételten szeretném hangsúlyozni, hogy nagyra értékelem ezt a rendezvényt és örömmel veszek részt az ünnepélyes megnyitón. Kívánom, hogy minél többen tekintsék meg, és azt, hogy az újváriak útmutató példáját másutt is sikerrel kövessék — fejezte be megnyitó beszédét Lőrincz Gyula festőművész, a CSEMADOK országos elnöke. hot 5
