A Hét 1973/1 (18. évfolyam, 1-26. szám)
1973-01-19 / 3. szám
A tehetséges műkedvelő képzőművészek fejlődésének záloga csak a helyes irányba történő elvi és módszertani ösztönzés, továbbképzés lehet, az. hogy az elismert és képzett művészek útmutatásaira támaszkodhassanak. Igaz, sehol sincs megírva, hogy mindenkiből művész lehet, aki akár akadémiát is végez. Az igazi tehetségek nem mindig az iskolázottak közül kerülnek ki. Franciaországban például igen nagy figyelmet szentelnek az iskolába való kiválasztásnak, mégsem a szerencsés kiválasztott növendékekből lettek a legjobb festőik. Ennek ellenére mérhetetlenül fontos az iskola, mert megtanítja az anatómiát, a kompozíció, perspektíva szabályait a modern és hagyományos művészet ábécéjét. Ezért azoknak az alkotóknak, akiknek nem adatott meg a lehetőség, hogy iskolában sajátítsák el az alapokat,/meg kell ragadniuk minden alkalmat, hogy pótolják ezeket a mulasztásokat. Kérdés azonban, hogy vannak-e ilyen lehetőségek? S ha igen, milyenek és milyen mértékben? Annyi azonban akaratlanul felötlik bennünk, hogy semmivel sem könnyebb bármilyen más jellegű rendezvény megszervezése, mint például egy-egy kiállításé, majd az azt követő szakmai .szemináriumé fejlett kritikusokkal, művészekkel az élen. Sajnos a magyar műkedvelő képzőművészek eddigi homályban maradásának okaira nem találunk elegendő magyarázatot. Ezért is helyes, ha a CSEMADOK még nagyobb mértékben vállal majd részt a műkedvelő képzőművészek alkotói tevékenységét ösztönző szervezési munkákból. A meglévő tehetségek számára bizonyára nagy jelentőségűek a jól irányított alkotói körök, s azoknak minél gyakoribb tárlatai, valamint az egyéni kiállítások és más bevált formák. Mindez nagyban elősegítheti fejlődésüket és az igazi tehetségek felismerését, mert fontos az időbeni felfedezés, még akkor is, ha a „kiváló“ jelzőkkel nem kell elhamarkodottan bánni. Az alkotó számára is mindig többet ér a valóság tudata, mint az udvarias, de fedezet és hozzáértés nélküli „ködös" dicséret. S hány műkedvelő képzőművész lehet, aki némileg magára hagyatva ilyen „ködben“ alkot...? Unter István tájképei Fontos az ösztönzés Például a tehetséges Linter István köbölkúti népművész-festő esetében is fennáll bizonyos mértékig ez a probléma. Annál is inkább, hogy betegsége miatt szinte a lakásához és közvetlen környezetéhez van kötve. Hiszen kockázat nélkül még csak világot látni sem idulhat el a közhasználatú járműveken, mint más egészséges ember. (Linter István életéről és munkásságáról a 24. oldalon írunk). Természetesen nemcsak ez hiányzik, és mint említettük, nemcsak neki, de sok másnak is és mindaz, amit Fey László: Non scholae, séd vitae discimus című cikkében többek között így fogalmaz meg: „A legeredetibb, a legegyénibb emberi cselekvés (alkotás vagy felfedezés) is a társadalom többé-kevésbé dinamikus közegében gyökerezik, a jelen és a múlt tapasztalatára támaszkodik közvetlen segítség formájában vagy közvetve, különböző információ-hordozókhoz folyamodva)... Az egyéni alkotó tevékenységek ösztönzik, kiegészítik és támogatják egymást a szervezett és megfelelően tervszerűsített közösség illetve közösségi cselekvés keretében.“ Fey László megfogalmazta mindazt, ami lényeges a műkedvelő képzőművészek továbbfejlődésének érdekében. Már csak azért is, mivel olykor még az ún. nem tudatos és különösebb művészi tapasztalatok híján alkotott műveik is tehetségről tanúskodnak. Arról, hogy alkotóik Őszinte mondanivalójukkal és sajátos látásmódjukkal szintén hozzájárulnak a kor képzőművészetének kialakításához. Jelenleg Linter Istvánnak, annak az érzékeny, lírai festőnek műveiből közlünk, akt alkotásaiban a tájnak sajátos vonzóerejét igyekszik visszaadni. S ő is azzal küzd, amivel minden más képzőművész, legyen az műkedvelő vagy kiforrott elismert nagyság, hogy megtalálja a tartalomnak a lehető legjobban megfelelő kifejezési formáját, tehát azzal, ami művészetünk állandó és fő problémája. TKI Prandl Sándor felvételei Közlemény A CSEMADOK Központi Bizottságának népművelési osztálya 1972. augusztus 9-én az irodalom népszerűsítését, az irodalmi színpadi mozgalom fejlődését szolgáló pályázatot hirdetett irodalmi színpadi összeállításokra, pódiumjátékokra, klubesti keretműsorokra. A pályaművek beküldésének meghosszabbított határidejéig, 1972, november 20-lg, 29 jeligés pályamű érkezett be. A pályázat anyagát a CSEMADOK KB titkársága által felkért és kinevezett 5 tagú bizottság véleményezte. A bíráló bizottság véleményezését és Javaslatait összegezve a CSEMADOK KB népművelési osztálya a pályamunkák díjazását és jutalmazását a következőkben határozta meg: I. díj: 1500,-- korona -- a „Megöltek egy legényt" c. műsorért. Jelige: ..Fekete holló". Szerző: Jarábikné Trúchly Gabriella, Vajka II. díj: 1000.— korona — a „Színészdal“ c. műsorért — Jelige: „Évforduló 150“. Szerző: Vas Ottó, Sahy (Ipolyság) III. díj: 500,— korona - „Bori notesz" c. műsorért - Jelige: „ősz“ Szerző: Horváth Rudolf, Bratislava KIADÁSRA JAVASOLT ÉS JUTALMAZOTT PÁLYAMŰVEK: „Csak egy darab ég“ c. műsor — Jelige: „Kis levél a világnak". Szerző: Poór János, Rím. Sobota (Rimaszombat) „Petőfi nem alkuszik" c. műsor — Jelige: „A természet vadvirága“. Szerző: Vas Ottó, Sahy (Ipolyság) „Puska — gitár — galamb" c. műsor — Jelige: „A partikuláris egyed ellenében“. Szerző: Varga Imre Sikeniéka (Kisgyarmat) „Ásó, kapa, nagyharang“ c. műsor - Jelige: „XYOO“. Szerző Horváth József. Komárno (Komárom) „1972 október" c. műsor — Jelige: „1917 már októberbe ért" Szerző: . Bende József, Zellezovce (Zselíz) „A tűz márciusa" c. műsor — Jelige: „A tűz márciusa" Szerző: Kis Mihály, Búcs „Emlékezés“ c. műsor - Jelige: „Mocorgó“. Szerző: Jarábikné Trúchly Gabriella. Vajka A bíráló bizottság véleménye szerint a jutalmazott műsorok közül néhány kisebb módosításra szorul, át kell őket dolgozni. A CSEMADOK KB népművelési osztálya, mint a pályázat meghirdetője, fenntartja a jogot, hogy a jutalmakat csak akkor adja ki, ha a szerzők a bizottság által javasolt Javításokat elvégzik az anyagon. A díjsüt és Jutalmak átutalásáról levélben értesítjük a pályázókat. A díjazásra, jutalmazásra, Illetve kiadásra nem Javasolt műsorok között több olyan van, amelyek komolyabb átdolgozás után alkalmasak irodalmi színpadi bemutatóra, E műsorokhoz mellékeljük a bíráló bizottság ilyen jellegű véleményét. A CSEMADOK Központi Bizottságának népművelési osztálya köszönetét fejezi ki mindazoknak, akik alkotó módon részt vettek a pályázaton. Bízunk abban, hogy akik a Jelen esetben nem nyertek pályadíjat, vagy jutalmat, nem veszítik el kedvüket és a jövőben is tovább munkálkodnak a jó ügy, az irodalom népszerűsítése érdekében. CSEMADOK KB népművelési osztálya
