A Hét 1973/1 (18. évfolyam, 1-26. szám)
1973-01-19 / 3. szám
Január 21-én ünnepeljük Madách Imre születésének százötvenedik évfordulóját. Alsósztregován született, régi nemesi család sarja. Egyik őse, Madách Gáspár, szintén költő volt a XVII. században. Madách kora ifjúságától vonzódott az irodalomhoz. Lantvirágok címmel ki is adott egy szentimentális hangulatú verseskötetet, melyet édesanyjának ajánlott. A korabeli költői hatásokat (Bajza, Kölcsey) magukba olvasztó eléggé kiforratlan versek nem hoztak különösebb sikert és nem mutatták a költő későbbi művészi erejét. Ezután majdnem húsz évig, Az ember tragédiája megjelenéséig, nem is jelent meg nyomtatásban alkotása. Pedig állandóan írt, versek helyett inkább drámákat. A pályázatokon, ahová beküldte, nem értek el jelentős sikert, és önkritikái érzéke vissza-MADÁCH IMRE riasztotta a kiadásuktól. Drámáiban régmúlt történeti eseményeket dolgozott fel (Commodus, Nápolyi Eridre, Csák végnapjai stb.), de ezeken a műveken is átizzik korának feszült politikai légköre. Jogi tanulmányai elvégzése után visszatér szülőföldjére, ahol előbb Nógrád megye tiszteletbeli aljegyzőjévé, később táblabíróvá választják. A megyében élénk politikai és társadalmi életet él. A gyűléseken reformokat sürget, szenvedélyesen síkra száll a nemzeti függetlenségért. Egy bálon megismerkedik és beleszeret a nógrádi alispán szép unokahúgába, Fráter Erzsébetbe. A vígkedélyü, szépséges hajadont anyja és barátai tiltakozása ellenére feleségül veszi. A házasság első évei boldogan telnek el. Betegsége megakadályozta, hogy részt vegyen a magyar szabadságharcban. Kora ifjúságától tűdé- és szívbaj kínozta. Az önkényuralom idején csesztvei birtokán politikai menekültet rejteget — Kossuth titkárát, Rákóczy Jánost. Besúgják, és az osztrák hatóságok elfogják Madáchot. Előbb a pozsonyi vízikaszárnyában, majd Pesten raboskodik. Az amúgyis nagyon beteg költőt a börtön még jobban megviseli, egészségét aláássa. Feleségéről is rossz híreket kap, azt beszélik, hogy nem állta meg a hűség próbáját. Alig. néhány hónappal a börtönből való hazatérése után elküldi magától az aszszonyt, három gyermeke anyját. Mély nyomokat hagy lelkében ez a szakítás. Családi életének válsága, a forradalom bukása, e két tragikus momentum adja meg a csíráját a leendő nagy műnek. Mégis majdnem tíz év telik el keserű magányosságban, míg lecsitulnak lelkének vívódásai. Túljut a pesszimizmuson és a dolgok egyetemes összefüggéseit keresi. Hozzáfog Az ember tragédiájának megírásához. Egyik levelében művészi szándékát már optimista módon magyarázza Erdélyi Jánosnak: „Igaz, hogy mindenütt megbukik... (Ádám). azért mégis fejlődése mindig előbbre és előbbre ment, az emberiség haladt, ha a küzdő egyén nem is vette észre.“ A drámát Madách először Arany Jánosnak küldte el, hogy mondjon bírálatot róla. Aranyi megragadta a mű költői ereje, drámaiassága és eredetisége. Vállalta, hogy a kisebb formai és nyelvi hibákat kijavítva, sajtó alá rendezi. A javításokat Madách-hoz intézett levelében így indokolja: „... hogyha igy, amint van, sajtó alá kerülne is, okos ember önkéntelen élösmerné, hogy nem közönséges íróval van ügye. De én azt is lehetőleg eltávolítni akarom, hogy a nemokos kapcáskodjék bele ...“ Az ember tragédiája tizenöt színből álló drámai költemény. Az első és utolsó szín a dráma kerete. A többi színben Lucifer végigvezeti az első emberpárt a történelem különböző korszakain. Egy pillanatra fellebbenti a fátylat az emberiség jövőjéről, hogy Ádámot kétségbeesésbe kergesse, hogy megmutassa a történelem dicső eszméinek hiábavalóságát, az élet céltalanságát, és ennek tudatában az embert öngyilkosságba hajszolja. De az élet elpusztíthatatlan ösztöne erősebb. A küzdelem, a cselekvés nem lehet hiábavaló: A cél halál: az élet küzdelem, S az ember célja a küzdés maga. Örök emberi problémákat fejez ki. S éppen ezért vált Madách műve a világirodalom szerves részévé, mint Goethe Faustja vagy Dante Isteni színjátéka. Az ember tragédiáját számos nyelvre lefordították. Csehül Ján Vrchlicky, szlovákul Hviezdoslav tolmácsolta mesteri módon. A világ szinte valamennyi számottevő színpadán játszották és játsszák ma is. „ ... A nemzeti klasszicizmus utolsó nagy állomása. Ami utána jön, már csak annyi, mint mikor a repülőgép, miután leszáll, még egy ideig tovább fut, mert hajtja a holt erő." — írja róla Szerb Antal és ézzel mintegy összegezi a múlt század második felének irodalmi törekvéseit is. Születésének százötvenedik évfordulója alkalmával kegyelettel emlékezünk rá, akinek műve túllépte az országok határait, művészete, problematikája a világirodalom nagyjai közé emelte. , (ozsvald) • • Ünnep a faluban Egyszer mi is megöregszünk címmel rendezett sikeres CSEMADOK-rendezvényt Jablonea, a Szilicei-fennsík egy kicsi faluja, amelyet úgy eldugnak a dombok és a hegyek, mint kérők elől édesanyja a szép lányt, ha csúnya is van még a háznál... Maga az ötlet Csobádi Béláné tanítónőnek, a CSEMADOK helyi , szervezete elnökének a fejében született meg. Mint mondta: az elismerés hangján kell szólni az öregekhez, hadd tudja a jelen ifjúsága is, milyen körülmények között éltek a felszabadulás előtt a mostani nyugdíjasok, pihenésre térő öregek. A valaha 'Sudár^ termetű parasztlányok, piros arcú délceg legények tartása elvesztette rugalmasságát. Lépéseik nehezek lettek. .. Sok közülük munka híján kivándorolt. Akik itt maradtak, becsületesen kivették részüket az ország építéséből, s megérdemelten élvezik társadalmunk humánus gondoskodását, a biztos megélhetést jelentő nyugdíjat. Ünnepre készült az egész falu. Hiszen az öreg fák árnyékában sok az unoka: óvónők, mérnökök, orvosok, technikusok, szakmunkások. Hajdani kisgazdák, szénégetők, sommások unokái, „Ahogy nőnek az árnyak, Ahogy fogynak az esték, Ügy fáj jobban és jobban Az eljátszott öregség." — írta egykor Ady. A jabloncai öregeknek is fáj, hogy néha már napáldozatukrá is kell gondolniuk. De jó és emberi, hogy megemlékeznek róluk. A műsort adó unokák: tanulók, diákok, avagy idősebbek, értékes szavalatokkal, köszöntőkkel s énekszámokkal üdvözölték a kultúrházban ünneplésre meghívott öregeket. A középkorúak azon fáradoztak, hogy a műsor utáni vendéglátás a lehető legjobb legyen. A cél: örömet varázsolni a barázdált arcokra! Hogy ez sikerült, ebben nagy része van Iván Jolán és Szabó Sarolta óvónőknek, valamint Cseh Klára, Cseh Valéria és Gees Edit diáklányoknak. E követésre méltó akcióból a Nőszövetség és a hnb is kivette a részét. Polgári Géza hnb-elnök meleg szavakkal köszöntötte az ünnepeiteket. Ismertette velük szociális jogaikat, s lehetőségeiket. A téleleji vasárnap délután szép volt, verőfényes. Az esti szürkületben az idős nagyszülők , lélekben megfiatalodva ballagtak / hazafelé. Boldogította őket a tudat: nincsenek magukra hagyva, az egész falu, az egész társadalom méltányolja őket... • A CSEMADOK helyi szervezetének elnöke sok esetben bizonyított. Nemcsak példás tanítónő, de szívügye a falu kulturális életének felemelése is. Erről tanúskodik például aí Petróleumtól a villanyfényig című műsor, melyben feldolgozta a helyi régi szokásokat: fonót, leánykérést, bölcsődalokat, rigmusokat és a „Tavaszi szél vizet áraszt“ népdalest is, ezen helyi dalokat énekelte a kilenc tagú asszonykórus, megnyerő szép népviseletben. A közönség méltón nagy elismeréssel fogadta, sok-sok tapssal jutalmazta produkciójukat. Sok ilyen példamutató kultúrtárs kellene, mint Csobádi Béláné tanítónő. NfiMETH ZSUZSA 10 Hétfc;
