A Hét 1973/1 (18. évfolyam, 1-26. szám)
1973-06-15 / 24. szám
Egy emlék 1965-ből — a levicei (lévai) Garamvölgyi Színház nagy sikerrel mutatta be Candoni: Szombat esti vágy c. színművét Komárom immár hagyományosan gondos házigazdája nemzetiségi kulturális életünk egyik legrangosabb rendezvényének: a vers- és prózamondók, az irodalmi színpadok és az öntevékeny színjátszók országos seregszemléjének. A bratislavai Népművelési Intézet, a CSEMADOK Központi Bizottsága és a járási szervek közös rendezésében évről évre, újból és újból fölgördül a függöny a komárnói (komáromi) Szakszervezetek Háza színpadán, hogy Dél- és Kelet-Szlovákia legjobb magyar színjátszó csoportjai, irodalmi színpadai s szavaiéi bemutassák egész évben végzett lelkes munkájuk érdemdús eredményeit. Külön öröm, hogy az idén, június 16 és 24 között már a jubileumi X. Jókai-napokat rendezhetjük meg a magyar irodalom nagy „mesemondójának“ szülővárosában. E kerek évforduló pedig remek alkalom egyben arra is, hogy röviden visszapillantsunk öntevékeny mozgalmunk országos seregszemléjének tízéves múltjára, legalább futólag számot vessünk egy évtizednyi tapasztalatairól. Miképpen született meg, hogyan lett hagyománnyá a Jókai-napok? 1964-es „rajtja“ előtt, már az ötvenes évek derekától, Komárom a szlovákiai magyar szavalók és prózamondók hagyományos versenyének színhelye volt. A hatvanas évek elején központi művelődésügyi szerveink — élükön a CSEMADOK KB- val és a Népművelési Intézettel — arra az objektív megállapításra jutottak, hogy az akkori szlovákiai országos seregszemlék és ifjúsági művészi alkotóversenyek keretében nem érvényesülnek kellőképpen a délszlovákiai színjátszó csoportok s irodalmi színpadok; másrészt pedig távolról sem elég csupán szakmailag irányítani az öntevékeny művészeti mozgalomnak ezt a két népszerű ágazatát, de legjobb szavalóink mellett, irodalmi színpadainknak és színjátszóinknak is tudásuk, fejlődésük, rendszeres munkájuk fokmérőjéül szolgáló fórumot kell biztosítani. Az egykori szavalóversenyek hagyományt érlelő szikrája így „lobbant“ Thália öntevékeny követőinek országos ünnepélyévé, rangos seregszemléjévé. Bizonyításképpen hadd szolgáljon e számadat: a Jókai-napok keretében az elmúlt kilenc év alatt 64 színdarab és 54 irodalmi színpadi összeállítás került bemutatásra. A fesztivál keretében négy szlovák vendégegyüttes is szerepelt, egy-egy színművel, komédiával, vígjátékkal s zenés darabbal gazdagították a hazai magyar színjátszó csoportok seregszemléjét. Aki legalább sebtében végigpillant az eddigi fesztiválok gazdag műsorán, valóban derekas munkáról bizonyosodhat meg és a lelkes műkedvelők nevének egész sorával találkozik. Ilyenek: Riedl Sándor, Kozma Zoltán, Kulcsár Tibor, Drobka Géza, Vass Ottó, a Szobi-házaspár, Boleman Iván, Horváth József, Nagy László, Lőrincz János. Holubek László, Szlosziár Pál, de így sorolhatnánk tovább még sok-sok rátermett rendező, szereplő nevét. Több élcsoportunk a rendszeres munka, a töretlen ívű fejlődés révén szinte törzsvendége lett már a Jókai-napoknak. Művészi és dramurgiai szempontból külön figyelmet érdemel, hogy az egyszerű vígjátékok, a könnyedebb hangvételű darabok mellett, az elmúlt évtized során számos olyan drámai alkotást mutattak be öntevékeny együtteseink, amelyeknek színpadra állítása a hivatásos színtársulatoknak is nem kis gondot okoz. Tíz esztendő! Lehet, egy emberéletben kevés idő ez ahhoz, hogy érdemlegesen mérlegelhető legyen, az öntevékeny mozgalom életében a kerek évtized ellenben már méltó alkalom a számvetésre, újabb, még igényesebb feladatok kitűzésére. Ennek a gondolatnak jegyében folytak az idei, jubileumi Jókai-napok minden eddiginél körültekin-JÖKAINAPOK — tizedszer több, sokrétűbb előkészületei. Az egyes szakbizottságok felelősségteljes munkát végezve készítették elő a szép szó hagyományos komáromi ünnepét. A legnehezebb feladat talán a műsorbizottságra hárult, mely február óta rendszeresen látogatta és irányította az egyes csoportokat, hogy minél teljesebb, objektívebb képet kapjon a Jókai-napok műsorának véglegesítése előtt. E többhetes „országjárás“ eredményeképpen esett a választás a CSEMADOK roznavai (rozsnyói) h. sz. színjátszó csoportjára (Gyárfás M.: Dinasztiák), a CSE-a Sahyi (ipolysági) József Attila irodalmi színpad; továbbá a CSEMADOK komárnói (komáromi) járási bizottságának irodalmi színpada és a firakovói (füleki) magyar oktatásnyelvű gimnázium színpada lép közönség elé. Az országos seregszemle színvonalát évről évre vendégszereplések is emelik. Természetesen, nem lesz az egyébként ebben a jubileumi esztendőben sem, amikoris a tatabányai Bányász Színpad, a bratislavai Forrás irodalmi színpad és a komárnói (komáromi) Szakszervezetek Házának Kompas szlovák színjátszó A filakovói (füleki) Kovosmalt zománcgyár üzemi klubja és a CSEMADOK színjátszó együttese 1968-ban mutatta be Jókai — Háy — Huszka: Szabadság, szerelem c. daljátékát MADOK Rimavská Sobota-i (rimaszombati) h. sz. színjátszóira (Siposs J.: Tülekedők), a CSEMADOK gabéíkovói (bősi) h. sz. színjátszó együttesére (Bogoszlovszkij-Gyihovicsnij: Nászutazás), a vendéglátó városnak az elmúlt években is sok sikerrel szerepelt színjátszóira (Szabó M.: Leleplezés) ; továbbá a fényes múltú levicei (lévai) Garamvölgyi Színházra (Gorkij: Vássza Zseleznova), és a kolárovói (gutái) Művelődési Otthon színjátszó csoportjára (L. Zorin: Varsói melódiák), Az irodalmi színpadok június 18—19-i .seregszemléjén a búcsi Lant, a Dunajská Streda-i (dunaszerdahelyi) Fókusz, a Bodrogköz képviseletében a Král'ovsky Chlmec-1 (királyhelmeci) Vox humana, csoportja mutatkozik be a fesztiválon. A seregszemle első napján rendezett szavalóversenyen 40 szavaló és 33 prózamondó méri majd össze tudását s ugyancsak a Jókai-napok keretében tartja a CSEMADOK KB a „Nagy évfordulók“ vetélkedő országos döntőjét is. Gazdag, számos maradandó művészi élményt, szép színházi estét ígérő műsor ez, mely egyben ékesen bizonyítja majd az egy kerek évtized munkájáról, eredményeiről számot adó s egy újabb évtized küszöbén álló Jókai-napok rangját, tekintélyét, és küldetését nemzetiségi kulturális életünkben. BORSAI M. PÉTER TÓTH LÁSZLÓ fá j VÁZLAT A KERTRŐL (a kert teljessége) Nézem a kertet — akár egy képet —, ujjaim közt forgatom. Apró moccanásaiban élek: oszthatom, szorozhatom. Madárszárny-gyökjel alá gyökerek, virágok rendeződnek. Közepén mindig a körnek. őszig önmaga roncsaivá teljesedik. (épülő gyökérben) ősszecsuklik, térdre roggyan. Fuldoklik a kert nagy habokban. Előbbre lép, s újra hátrál. Épülő gyökérben nagyobb minden némaságnál. Nagy Zoltán felvétele
