A Hét 1973/1 (18. évfolyam, 1-26. szám)
1973-06-08 / 23. szám
Tt-IO" filer itt S du XkOto--1-y-^'ÍÁ kcn*tr/t7&.tíert ti irt Jer CrjMtrTH .***■'* CrmmÉKt £u Xre lit hl AZ ÚJVÁRI VÁRRA ráborult az éj. Súlyos viharfelhőket kergetett maga előtt a szél, levegőben lógott az eső. A szél a láp felől fújt. Elhozta a mocsár édeskés, rothadó szagát. A mély csöndet Időnként távoli ágyúdörgés rázta meg. Már teljes sötétségbe burkolózott a vár, csak a strázsák fülkéiben pislogott egy-egy kis mécs. — A kutyahitűek ágyúi hiába ugatnak! Újvárt sohasem veszik be! Elég lőszerünk, élelmünk van, hoszszú hónapokig állhatjuk az ostromot — mondotta az egyik égő szemű török őr társának, majd a lócára ült, és hosszan a semmibe nézett. Sötét szeme a pislákoló fényben különösen lobogott. Az újvári vár bevehetetlen erődítmény volt. A török seregek vezére, a nagy harcokban megacélosodott basa mégis nyugtalanul aludt. Furcsa álom gyötörte. Jó ideig hánykolódott, mSjd felkelt. Félig behegedt arcsebe kegyetlenül viszketett. Egy ideig arcát dörzsölte, majd a kis kémlelőablakhoz ment. A sötétbe borult tájat kémlelte, a túlparti tábortüzeket leste. Nagy cseppekben, majd kiadósán esni kezdett. — Ilyen időben nem indulnak támadásra a gyaurok mormogta s végignyúlt fekvőhelyén. Elaludt. Furcsa álomra ébredt. Azt álmodta, hogy győztes seregei élén visszatért hazájába. A nagy szultán fényes palotájának szinpompás, illatozó, virágokkal teli kertjébe érkeztek. A gyönyörű virágok valamennyiüket varázslatba ejtettek. Leghűségesebb harcosaival sok ezer vérvörös, bódító illatú virág között — megfeledkezve a szultánról — leültek, elaludtak... A basát nyugtalanította a különös álom. Illatozó virágokról álmodni ugyan kellemes élmény, sikert jelent, de a rengeteg bóditó illatú vérvörös virág ezúttal biztosan a nagy véráldozatot jelzi, biztosan támadásra készülnek a gyaurok — gondolta a basa. Különös álmáról azonban senkinek sem szólt. CSODALATOS ESTE VOLT. A telihold beragyogta a tó mélykék tükrét, s ahol a parti szél elérte, felborzolta és ezüstbe vonta a vizet. Hollókövy György, a törökök elleni harcokban megsebesült főhadnagy azonban mindebből nem látott semmit. Gondok epesztették lelkét. Tehetetlen dühében ökölbe szorított kézzel ült a nagy csendben, csak a parti nádas suhogása halatszott. Szerelmes volt... Életében igazán először. Kerekes Máriát, a bognármester ibolyakék szemű, gesztenyehajú lányát szerette. Máriával esténként napnyugtakor itt, a tó partján szokott találkozni. Szerelme azonban ma már nem jött. György megtudta, hogy Mária anyjának más tervei vannak lányával. Nem vitéz katonának, tisztnek, de ügyes kezű, hozzáillő mesterembernek szánta lánya kezét. György vitéz lábsebe még fájt, sajongott, de nem törődött vele. Visszamegyek a seregemhez, mert itt unalmas az élet. És ha egy katona unatkozni kezd, akkor már nem is igazi katona. Mindenféle balgaságok jutnak eszébe... Egy lány miatt epeszti szívét, közben kicsorbul a kardja éle, és olyan hasznaveljetetlen lesz a harcban, mint egy sápítozó, siránkozó vénasszony — gondol-AZ ÚJVÁRI VÁR 1543-ban, miután a törökök elfoglalták Esztergomot, Várday Pál érsek a Nyitra folyó partján Leka községnél sáncerődítményt építtetett. Az agyagos földből és fából épített sánc azonban nem nyújtott biztos védelmet a törökök ellen, ezért 1571-ben Miksa császár parancsára (a mai Nővé Zámky — Érsekújvár területén) hatalmas, hatágú, úgynevezett csillagerődítményt létesíttetett. Az építkezési munkák pontosan tíz évig tartottak. A hatalmas kőerődítmény körül mély árkot ástak, melybe a Nyitra folyót vezették. A nagy költséggel épült erődítménynek az volt a feladata, hogy a Nyitra mentét védje a törökök ellen. Az erődítményt a császár hadai szállták meg. 1605-ben Bocskay István felkelőinek nagy harcok árán sikerült Ojvárt elfoglalniuk, de csak rövid ideig tartották kezükben. 1607-ben, majd 1612-ben megerősítették a várat. — 1612-ben Koháry Péter várkapitány kérésére megfigyelő és védőbástyákkal látták el. 1619-ben Bethlen Gábor felkelői tartották megszállva, majd az ismét a császári erők egyik végvára lett. 1663-ban Ahmed Köprülü török fővezér foglalta el Újvárt. Parancsnoknak Mohamed KUcsürk pasát nevezte ki, aki portyázó seregeivel nagy pusztítást okozott a környéken. 1685-ben a császári haderők 43 ezer katonával indultak a hadászatilag nagyon fontos erőd visszafoglalására. A szövetséges haderők főparancsnoka Lotharingiai Károly volt. Nagy harcok után, augusztus 19-én sikerült a törököket Újvárból kiűzniük. 1704-ben II. Rákóczi Ferenc felkelői szállták meg Újvárt, majd 1725-ben III. Károly császár parancsára teljesen lerombolták a várat. Az egykori erődnek ma már csak a nyomai látszanak. A törökök elleni harcokat sok rege, legenda őrzi. Az alábbiakban a törökök újvári vereségét megörökítő legendát közöljük. Az újvári csillagerőd
