A Hét 1973/1 (18. évfolyam, 1-26. szám)
1973-06-01 / 22. szám
Légifelvétel a fővárosról, El-Kuwaitról A KÖZEL -KELET ALADIN LAMPAJA Kiterjedt, hullámos, napégette sivatag. Csakhogy a világ leggazdagabb sivataga. Az országban nem ismerik a vámot és a jövedelmi adót, és ingyen lehet telefonálni. Ingyenes az oktatás, a gyerekek iskolai élelmezése, és minden iskolás gyermek évente két öltözet ruhát kap ingyen. Nincs csatornázás, tűzoltó főcsapok, ezzel szemben naponta 120 millió liter ivóvizet nyernek a tengerből desztillálás útján. A legnagyobb probléma nem megkeresni, hanem elkölteni a pénzt. Ez Kuwait — a Perzsa-öböl leggazdagabb olajemirátusa. Néhány évtizeddel ezelőtt arab kereskedőknek, halászoknak és nomád pásztoroknak ez a kis települése kőfalakkal védekezett a sivatag vad beduinjainak támadásaival szemben. Ma Kuwait biztonságos és progresszív, s noha területe tizedrészét sem teszi ki Csehszlovákiának, a hatodik legnagyobb olajtermelő ország a ' világon s rendkívüli példája annak, hogyan lehet a pénz erejével átalakítani a népet. „Ha nem lenne ez a nagyszerű természeti kincs — mondotta Abdullah al-Dzsaber sejk, az emír személyi tanácsadója —, még mindig gyöngyhalászok lennénk.“ Szakemberek Kuwait felkutatott olajkészleteit mintegy 10 milliárd tonnára becsülik — ami a világ olajkészletének több mint 15 százaléka. A nemzeti jövedelem a múlt évben meghaladta az egymilliárd dollárt. Az egy főre eső nemzeti jövedelem Kuwaitban a legmagasabb a világon: kb. 3500 dollár. Hogyan lehet ekkora összeget elkölteni? Mit csinál a kis Kuwait — melynek lakossága mindössze fél millió — ezzel a töméntelen pénzzel? A fejlődés adja meg erre a választ. Ott, ahol húsz évvel ezelőtt az akkori kis keleti városkát körülvevő kőfal húzódott, ma négy forgalmi sávos modern sugárút halad. A város európai és arab építészeti elemeket összeötvöző korszerű épületek vonzó urbanisztikai együttese. Színes neonreklámok, szétszórt virágokra emlékeztető érdekes arab feliratok, kivilágított utcák, tévéantennák erdeje a lapos háztetőkön, a központi park üde zöldje, mozik, bankok, mecsetek, iskolák, egyetem, kórházak — mindez ott, ahol nemrég még sivatag volt s beduinok sovány birkáikkal s néhány tevéjükkel... Kuwait állami költségvetése bevételeinek 93 százaléka az olajjövedelemből származik. Az olajtermelés rohamosan fejlődik. A kitermelt olaj egy részét hazai olajfinomítókban dolgozzák fel. A földgáztermelés ugyancsak jelentős. További iparágak a marónátron és sósavgyártás, a tégla-, cement- és bútoripar. Újabban egy alumíniumöntöde és egy autó-összeszerelő üzem is működik. Egyéb ipara azonban még csak gyermekcipőkben jár. Csaknem valamennyi fogyasztási cikket úgy kell behozni — a kikötői daruktól (ezeket Magyarország szállítja) a fogpasztáig. A behozott árucikkek közül a legnagyobb tételt a gépkocsik teszik ki; 13 millió kuwaiti dinárért hoznak be évente gépkocsikat, ez az import 6 százaléka. Az egy főre eső import értékét tekintve több mint ezer dollárral Kuwait tartja magasan a világelsőséget. Mindezt megrendelheti magának a hatalmas olajjövedelmekből, s még arra is marad, hogy a többi arab országot: Libanont, Irakot, Egyiptomot, Jordániát, Tunéziát, Algériát, Szudánt, Jement, Marokkót segélyekkel támogassa. A saját nyersanyagok hiányán kívül az iparfejlesztés legnagyobb akadálya a vízhiány. A módszerek, ahogy az ország még tizenöt évvel ezelőtt is vízhez jutott, ma már elképzelhetetlenek. Irakból, a Tigris és az Eufrátesz deltavidékéről tevekaravánok és arab vitorlások, dhauk szállították tömlőkben és hordókban Kuwaitba az ivóvizet. Saját vízforrás alig van, a behozatal nem kielégítő és költséges, azonkívül függőséget jelent. Az egyetlen megoldás tehát a tengervíz desztillálása és ihatóvá tétele. Már több tengervíz-lepárló*1 vízmüvet létesítettek s továbbiak építése folyik. Jelenleg hatalmas víztornyokat is építenek, s ezeknél csehszlovák szakemberek segítségét is igénybe veszik. A Perzsa-öböl gazdag halakban és tengeri rákokban. így aztán a halászat volt a kuwaitiak fő megélhetési forrása abban az időben, amikor még nem tudtak az ország olajkincséről. Amikor azonban a Perzsa-öböl vizét halászbárkák helyett hatalmas tartályhajók kezdték szántani, csakhamar megfeledkeztek a halakról. Kinek lett volna kedve húzni a hálót, amikor jókora részesedést kapott az olajjövedelemből. Csak kevés halász folytatta tovább az ősi mesterséget és járt ki a tengerre kifogni a „srimpszet“ — tengeri kagylót, ezt az egész világon keresett ínyencfalatot. A műveltség növekedésével emelkedik a kuwaiti gazdaság irányításának szintje is. A halászat ismét jelentős helyet kap az ország gazdasági életében: az utolsó években már négy nagyobb halászati társaság alakult. Flottájuk 120 korszerű hajóegységből áll, s ezek némelyike Ausztrália és Madagaszkár közelében operál. A halfeldolgozás még egyelőre elég primitív módon történik, de az állami terv a következő ötéves tervidőszak folyamán raktárak, hűtőházak és hajóépítő műhelyek létesítését irányozza elő, amivel a halászatot is modern alapokra helyezik. Az állami terv egyre nagyobb jelentőségre tesz szert Kuwaitban és valamennyi progresszív erő támogatja. Ennek ellenére az egész államrendszer s így a gazdaság is lényegében kapitalista irányzatú, és számos problémába ütközik. Fahed el-Szálem, a főváros egyik kereskedelmi főútvonala A társadalom szédítő ütemű átalakulási folyamatából még nem lehetett kiküszöbölni a Nyugat monopoltőkés gazdasági rendszeréhez való sok évtizedes kötöttséget, ami az egyoldalúan kifejlődött gazdasági és szociális szerkezetben nyilvánul meg. Az olajtermelésből származó jövedelem nagy részét amerikai, angol, japán és spanyol monopóliumok kiviszik az országból. A Kuwaitban maradó jövedelmet sem osztják el egészen igazságosan. Míg a legtöbb régi ku-1 Néhány évtizede még ilyen halászbárkákkal volt tele a kikötő ... ... ma hatalmas óceánjárók szállítják a világ minden tájáról az élelmiszert és az iparcikkeket Kuwaitba
