A Hét 1973/1 (18. évfolyam, 1-26. szám)
1973-05-18 / 20. szám
Az óváros sikátorok fonadéka, igazi labirintus, ahol könnyen eltéved az idegen. Az ilyesfajta városépítés fő célja, ahol az utcák egyszer leszűkülnek, máskor meg kiszélesednek vagy hirtelen végük szakad, a védelem volt. Nemcsak a külső ellenséggel, idegen hódítókkal szemben, hanem nemzetség védekezése nemzetséggel, törzs védekezése törzzsel szemben. Az egyes utcácskákat ugyanis valamikor egy-egy nemzetség vagy törzs lakta, amelyek gyakran voltak kénytelenek védekezni más nemzetségek vagy törzsek ellen. Igazi különlegességszámba mennek itt a modern gépkocsik, amelyek fülsiketítő kürtöléssel törnek utat ebben a labirintusban, ahol olykor két gyalogos is nehezen tér ki egymásnak. A középkor színes egyvelegben keveredik itt a jelenkorral. Látni még hagyományos, földig érő fekete köntösbe burkolt nőket, de fátyol nélkül. Már nagyon kevés nő tartja be ezeket az egykor oly szigorú szabályokat. A lányok és asszonyok harmincéves korig általában már európaiasan öltöznek, akárcsak a fiatal férfiak zöme. Az óvárosban — s ez Damaszkusz nagy része — azonban túlnyomórészt hagyományosan öltözött férfiakat és nőket, fiúkat és lányokat látni. Damaszkusz másik része már európaiasabb. Csendes és szellős utcákkal, kertes házakkal, villákkal, gondozott parkokkal. Ennek a városnegyednek egyik legszebb részén, a Barada mellett rendezik meg évente a híres damaszkuszi nemzetközi vásárt, amelyen Csehszlovákia önálló pavilonban mutatja be termékeit. — to -MINDEN PERCBEN EGY hogy főképp a fiatalok rabjai a kábítószer-élvezetnek, s ezeket már csak egy lépés választja el a bűncselekmények elkövetésétől. Stockholmban sok helyütt láthatunk fiatalokat, ahogy ott ülnek a lépcsőkön meg' mindenféle eldugott helyeken hasis-mámorban. „Nagy nehézségeink vannak a kábítószer-csempészekkel — mondotta a miniszter. — Megpróbálkozunk szorosabban együttműködni más BÜNCSELEKMENY Svédországban a legmagasabb az életszinvonal az európai országok közül. Még néhány évvel ezelőtt azt mesélték, hogy a svédek nyugodtan elhagyhatják a házukat, anélkül, hogy bezárták volna, amikor munkába vagy bevásárolni mentek, s lehet, hogy igy van még ma is istenhátamögötti kisebb falvakban. A svédek oly becsületesek voltak, hogy tűzbe tehette értük bárki a kezét. Csakhogy ez csak volt... A bűnözés olyan mértékben elharapózott az utóbbi időben, hogy rendszeresen foglalkozni kénytelenek vele az újságok és a kormányszervek. A bűnözések számát tekintve Svédország ma semmiben sem különbözik a többi európai tőkés országtól. Átlagosan minden percben elkövetnek valamilyen bűncselekményt Svédországban. A rendőrség nemrég Stockholmban kisebb kiállítást rendezett, amely felhívta a figyelmet az egyre növekvő bűnözésre, s amelynek nyilván az is célja volt, hogy ösztönözze az illetékes szerveket: törődjenek többet a svéd életmódnak ezzel a sötét oldalával. A kiállításon szerepelt statisztikai táblázatok mindennél többet mondtak. A rendőrség csak fél év alatt 280 000 bűncselekmény ügyében nyomozott. Hetenként háromszor kénytelenek a nyomozó szervek emberöléssel vagy gyilkossággal foglalkozni. Csaknem óránként lopnak el három autót és támadnak meg két embert. Minden órában 15 lopást vagy betörést tart számon a statisztika, és minden héten négy fegyveres rablótámadás történik. A bűnözés főképp a nagyvárosokban gyakori. A kiállításon grafikon formájában bemutatott rendőrségi statisztikák tíz rendőrségi körzetet sorolnak fel, ahol a legtöbb bűncselekmény esett ezer lakosra számítva. A táblázaton a főhelyet Stockholm foglalja el, ezer lakosra eső 164 bűncselekménnyel, következik Malmö 118,4 Uppsala 115,6, és Göteborg 112 bűncselekménnyel. Csak 1972 első felében 327 rablótámadás, 1337 erőszakos cselekmény és 12 711 lopás történt a svéd fővárosban. Ezzel az áldatlan állapottal foglalkozott Lennart Gejer svéd igazságügyminiszter Günter Grasmeyer NDK-újságírónak adott interjújában. Rámutatott mindenekelőtt a kiterjedt ifjúsági bűnözésre és az ellenőrizhetetlen kábítószer-kereskedelemre. A miniszter hangsúlyozta, hogy ez a két probléma szorosan összefügg, mintországok illetékes bűnüldöző szerveivel. Sok kábítószert hoznak be Hollandiából, de a Német Szövetségi Köztársaságból is.“ Botrányos például egy nyugatnémet kábítószer-kereskedő históriája, aki mint „Svédország hasis-királya“ tette hírhedtté a nevét. Kiépített Stockholmban egy kiterjedt elosztó hálózatot, amely a szomszédos államokat is ellátta hasissal, marihuánával és LSD-vel. Másfél évvel ezelőtt a svéd rendőrség elegendő bizonyító anyagot gyűjtött össze s ezt átadta az illetékes nyugatnémet hatóságoknak, kérve az illető letartóztatását és megbüntetését. Noha elegendő bizonyíték állt rendelkezésre, a vizsgálat ideje alatt szabadlábon volt s végül kéthónapi elzárásra ítélték, ötezer márka bírság lefizetése után büntetését nem is kellett leülnie. Micsoda nevetséges összeg azzal a hozzávetőlegesen négymillióval szemben, amit bizonyíthatóan Svédországban keresett. Csaknem megoldhatatlan problémává kezd lenni Svédországban a fiatalok által elkövetett bűncselekményeknek egyre növekvő száma. A betörések s ugyanígy az autólopások háromnegyed része, a rablótámadások tizenöt százaléka a fiatalok számlájára írható. És itt kell látni az összefüggést a kábítószer-élvezettel. A kábítószerek beszerzéséhez pénz kell, amire aztán a fiatalok törvényellenes eszközökkel tesznek szert. Az igazságügyi minisztérium foglalkozik a kérdéssel, mi legyen a fiatalkorú bűnözőkkel, hogyan lehetne biztosítani átnevelésüket. A szakértők nem hívei a börtönbüntetésnek, inkább azon a nézeten vannak, hogy feltételes büntetéseket kell kiróni a fiatal bűnözőkre. Valamiféle gyámnak kellene felügyelnie a fiatal bűnösre. Gejer igazságügyminiszter azonban szkeptikus: „Igyekszünk munkát és lakást szerezni a fiatal bűnözők számára, de nagy nehézségekkel küzdünk, mert senki sem akar befogadni büntetett előéletű személyt. így aztán megintcsak letérnek az egyenes útról és visszaeső bűnös lesz belőlük.“ A svédországi bűnözéssel foglalkozó cikkében az Aftonbladed azt írta, hogy a rabok negyven százaléka másodszor, harminc százaléka pedig harmadszor, sőt negyedszer került a rácsok mögé. A volt foglyoknak éppen a normális életbe való bekapcsolása, reszocializálása a legnehezebb. A svédek ezért nagy figyelemmel kísérik a szocialista országokban végbemenő fejlődést és tapasztalatokat, s átvesznek egyes — nálunk már a gyakorlatban bevált — intézkedéseket.
