A Hét 1973/1 (18. évfolyam, 1-26. szám)
1973-05-18 / 20. szám
DAMASZKUSZI A a világ legrégibb fővárosa díszíti. Mielőtt belép az ember, le kell vetnie a cipőjét. Ez a rendelkezés valamennyi látogatóra vonatkozik. A mecsettől délre másfél kilométer hosszú nyílegyenes utca húzódik, melynek nevezetessége egy romos kettős oszlopsor. Igen, az antik római építőművészet azzal tetőzte be az ókori Damaszkusz szabályos alaprajzát, hogy felépítette az egyenes utcát — a Via Rectát. Már a Biblia is megemlékezik róla Szent Pál históriájával kapcsolatban, mint az akkori Damaszkusz egyetlen egyenes utcájáról. Ugyanezen az utcán áll a szíriai főváros egy másik csodálatos építészeti különlegessége, az 1749-ben épült Kaszr al-Azem palota, a török helytartók egykori rezidenciája. Ez — mint ahogy Damaszkus nagy ismerője és szeretője, a bejrúti Marc Prost-Tournier professzor írta róla — a legcsodálatosabb és leghíresebb épület, amellyel a muszlim világban talán csak a granadai Alhambra ér fel. Zöld fakoronáktól árnyékos, pompás virágokkal díszített, csobogó szökőkutaktól ékes bájos kertet ölel körül a palota két szárnya. A „szelamlik“ a társas, a „háremük“ a magánélet céljaira szolgált. Amikor Szíria — a két világháború között — francia mandátumterület volt, itt működött az Institut Frangais. A forradalmak idején a palota részben kiégett, a háremük azonban sértetlen maradt. Pazar díszítésű termeiben helyezték el a néprajzi múzeumot. Az óváros jelentős részét a bazárnegyed foglalja el az Omajjádmecset, az Egyenes utca és a citadella közötti hatalmas területen. Központja a híres Hamidije-vásárcsarnok. Ez tulajdonképpen egyemeletes kőházakkal szegélyezett, bolthajtással fedett utca, amelyből számtalan sikátor indul minden irányba. Ezeket ma hullámbádogtető fedi a régi döngölt agyag tető helyett. A félhomályos kis műhelyek mélyén szorgos kezek bonyolult fafaragásokat, műlakatos munkákat, cizellált réztárgyakat, csodálatos arany- és ezüstékszereket készítenek. A kézművesek évszázadok óta apáról fiúkra adják tovább olykor már művészetté váló ősi mesterségüket. Ide járnak bevásárolni a muzulmán arabok az egész környékről és a kiterjedt óvárosból. Láthat az ember anyákat, akik eljöttek, hogy összeválogassák lányuknak kelengyéjét: elsősorban ruhaneműt és arany karkötőket meg egyéb ékszereket. Nem ritkaság a nomád beduinoknál sem, akiknek minden vagyona egy fekete sátor, a legszerényebb berendezés és egy kisebb juhnyáj, hogy asszonyaik néhány igen szép karperecét viselnek. De a Hamidijevásárcsarnokban mindenféle külföldről behozott legmodernebb iparcikket is meg lehet vásárolni. A Közel-Kelet sajátos hangulatú, nagy történelmi múltú városa, amelyről mostanában gyakran esik szó az újságok híradásaiban. Neve már az ókorban híres volt díszes és kiváló kardjairól, tőreiről, a damaszkuszi acélról, a „damaszt“ szövetről. A város szépségéről pedig már az Ezeregyéjszaka meséi megemlékeznek: az egyik utazó kalmár elragadó kertekkel és bőséges vizekkel megáldott, gyönyörűséges helységnek nevezi. A Barada folyó festői völgyében, a Kaszijum-hegy lábánál fekvő Damaszkuszi a világ legősibb fővárosának tartják. Amint a régi krónikákban áll, „Aram országának feje“ volt már három és fél ezer évvel ezelőtt, ellen tudott állni az asszírok támadásainak és kiérdemelte Salamon Jeruzsálemé vetélytársának hírét. írásos emlékek már az i. e. 16. századból fennmaradtak Damaszkuszról, ekkor az egyiptomi fáraók uralma alatt állott. Az i. e. 10—8. században az arameusok államának központja volt (akiknek nyelvén a hitrege szerint Jézus szólt híveihez). A későbbiekben Asszíriához, Űj-Babilóniához, Perzsiához és Nagy Sándor birodalmához tartozott. I. e. 64-ben a rómaiak foglalták el. Az i. e. 4. százada végén bizánciak, a 7. század harmincas éveiben arabok hódították meg. Fénykorát az Omajjád kalifák alatt élte a 7—8. században, amikor csaknem száz évig a kalifátus fővárosa, az arab kultúra egyik fellegvára volt. 1516-tól 1918-ig az oszmán birodalom kötelékébe tartozott és Szíria négy tartománya közül a legjelentősebbnek székhelye volt. A város ősi része a Barada jobb partján fekszik, körülötte még láthatók a régi városfal, városkapuk és bástyák maradványai, melyek még tanúi voltak Mohamed próféta katonái bevonulásának éppúgy, mint Szalah ad-Din (ismertebb nevén Szaladin) szultán ostromló seregeinek. A keresztesek elleni harcokban hírnevet szerzett kurd származású ural-’ kodó mauzóleuma is egyébként itt található, s ma Damaszkusz egyik idegenforgalmi látványossága. Az óváros közepén magasodik az arab Kelet egyik legnagyobb mohamedán szentélye, az Omajjád-mecset. Impozáns építmény: szélessége ötven. belső hossza pedig több mint százharminc méter. Eredetileg az arameus királyok temploma állott itt, majd Nagy Sándor idejében a görögök építették rá Jupiter templomát, ezt a bizánciak alakították át keresztény bazilikává, s végül az arabok 708-ban — alig hetvenöt évvel azután, hogy Damaszkuszi elfoglalták — keresztény templomból mohamedán mecsetté. Tíz éven át sok ezer ember dolgozott rajta. A mecset közepén — a bizánci szentélyben — arannyal, ezüsttel és drágakövekkel díszített sírhelyen nyugszanak, két vallás tiszteletétől övezve, Keresztelő Szent Jánosnak (a mohamedánok Jahjájának) állítólagos maradványai. Amikor ezt megmutatják az arabok, nem felejtik el hangsúlyozni: „Az iszlám magáévá fogadta.“ Ugyanígy Jézus is az iszlám egyik prófétája, s az Omajjád-mecset egyik gyönyörű minaretje az ő nevét viseli. Jahja síremlékétől nem messze helyezkedik el a minbar — a szószék, az iszlám építőművészet márvánnyal, gyöngyházzal és elefántcsonttal ékesített remeke. A mecset belső részének padlóját több mint másfél ezer — köztük több húsz-harminc négyzetméteres — értékes keleti szőnyeg » m
