A Hét 1973/1 (18. évfolyam, 1-26. szám)

1973-05-18 / 20. szám

LOVICSEK BÉLA A sodrofa — Egy kislány kérdezi, mikor indul az utolsó vonat. NEVESSÜNK! A skót találkozik egy barátjával, és izga­tottan újságolja: — Képzeld, a menyasszonyom visszaadta a jegygyűrűmet és mással jegyezte el ma­gát. Most megyek és kinyomozom, hol lakik az az ember. — Meg akarod pofozni? — kérdi a ba­rátja. — Azt nem, hanem el akarom neki adni a jegygyűrűt. A hajnali vonattal utaztam hazafelé. Álmos, borús reggel volt. Rajtam kívül még hatan ültek a fülkében. Munkások. Ingázók. Havonta csak egyszer-kétszer jönnek haza, hogy újra elmenje­nek. Életük nagy részét távol töltik az otthontól. De azért nem búslakodtak. Vidámságukkal meg­telt a fülke. Meg füsttel. Vidámságuk a kilométe­rek fogyásával egyre nőtt. Hogyisne nőtt volna, mikor már a harmadik táskából került elő az üveg bor s járt kézről kézre. — Hogy is volt azzal a sodrófával, Benő? — kacsintott rá az ablak mellől egy idősebb mun­kásember a Benőnek nevezett tömzsi alakra. Pirospozsgás arca majd kicsattant, enyhén őszült már. A Benő. Nem szégyenkezett, inkább úgy tűnt, büszke a történtekre, s az is érződött, hogy nem először mondja el. — Mondjad már! — biztatták a többiek is. És Benő beszélni kezdett: — Vasárnap volt, estefelé járt az idő, szomjaz­tam, de csak egy sörre való aprópénz csörgött a zsebemben. Az asszonytól nem mertem kérni, mert előző este jó néhány koronát beittam. Mindegy, elugrom egy sörre a kocsmába, nem kell mindig pukkadásig vedelni, árt az egészség­nek. Mikor beléptem a kocsmába, rögtön tudtam, hogy baj lesz, mert ott ült az én keresztkomám, aki eladta a tehenét, s akinek egy rakás pénz feszítette a zsebét. Ült egymagában s iszogatott. Mikor megpillantott, magához intett, már csak megiszok vele valamit. Két deci vodkát rendelt. Jézusmárja, mi lesz itt. Bevettem. Jólesett. De jólesett a második meg a harmadik pohárral is. A negyedikkel már aligha tudtam meginni, nem emlékszem rá. Elindultam hazafelé. Közben megeredt a hideg, őszi eső. Felbuktam, felálltam, éjfél is lehetett, mire a ház elé értem. Beléptem a kiskapun, el­vágódtam, de felállni már nem bírtam. Észrevett a kutyánk, hozzám futott, körülszaglászott, sza­ladt a konyhaajtóhoz, ráágaskodott, nyüszítve ugatott, hozzám futott, majd újra az ajtóra ta­padt. Feleségem hangos káromkodással verte vé­gig a seprűvel, majd becsapta a ajtót. Két hazafelé botorkáló barátom — Imre meg a Józsi — meghallotta a nyögésemet, s látva a latyakos ruhámat, meg hát az eső is mosott, segí­teni akartak rajtam. Segítettek is. A fal alá húz­tak, levetkőztettek anyaszűz meztelenre, meg­mostak, aztán becipeltek a konyhába, és magam­ra hagytak. Arra még emlékszem, hogy erős fény vágódott a szemembe, meg arra is, hogy az én hárpia feleségem vésztjósló szemmel szitkozódott fölöttem, de többre nem. A fény meg a langy­­meleg újra elbágyasztott... Másnap alig bírtam mozgatni a kezem, lábam. Fájt minden porcikám, a kislábujjamtól a fejem búbjáig mindenem. Semmi kétség: valaki alaposan helyben hagyott, de hogy ki, nem tudtam. Márpedig meg kell tud­nom. Érdeklődtem is a következő napokban egyiktől, másiktól, hogy néztem ki, milyen álla­potban voltam, kivel verekedtem össze. Senkivel, az égvilágon senkivel, mondták, hiszen a kocs­mából is békésen, a saját lábamon távoztam, haragosom nincs, kinek lett volna érdekében megverni. Persze, kinek is lett volna az érdeke, hogy összevágjon egy magával tehetetlen, részeg embert? ... Akkor kezdett bennem fészkelődni a gyanú, hogy azt senki más nem tehette velem, csak a feleségem. Célozgattam a verésre, de az asszony nem árul­ta el magát. Különböző fortélyokkal sem sikerült belőle kiszedni. Jól van, gondoltam magamban, majd én kiugratom a nyulat a bokorból. Egyik vasárnap délután jó hangosan odaszóltam, hogy elmegyek a kocsmába. Az asszony nem szólt semmit, de én láttam a szeméből, hogy villám szendereg benne s csak arra vár, hogy jöjjek haza részegen... Tíz óra tájban indultam haza. Színjózanul. Még szódát sem ittam. Sokáig szöszmötöltem az ajtó előtt, egyszer-kétszer neki is estem. Aztán benyi­tottam. Feleségem az asztal mellett ült, tenyeré­vel támasztva az állát. Várt. Ezer ördög táncolt a szemében. Bambán bámultam rá, belepislog­tam a fénybe, aztán elvágódtam a konyha tala­ján, mint a liszteszsák. Megelevenedett az én asszonykám. Nyílt a kredencajtó, előkerült a sodrófa. — No, te nyava­lyás, nem okultál a verésből, hogy a rosszbaj áll­jon a májadba! Nem vártam meg, hogy végigvágjon, felpattan­tam, kicsavartam kezéből a sodrófát és úgy össze­vágtam, hogy magam is megsajnáltam. Három hétig nyomta az ágyat... A HOSSZÚ ÉLET TITKA Sirali Muszlimov, a 167 éves azerbaj­­dzsáni Barzuvu falubeli hegyilakó ma a világ legöregebb embere. Mindenki hosszú életének titka iránt érdeklődik. Muszlimov mindegyiknek ezt válaszol­ja: „Nincs ennek semmi titka“ . .. foly­tatást lásd a vízszintes 1, függőleges 1, 4, 7, 14 és a vízszintes 44. sorban. Vízszintes sorok: 12. Város Belgiumban. 13. Anya la­tinul. 15. Dísz. 17. Korszak. 18. A Tisza balparti mellékfolyója. 20. Szarvasfajta. 21. Mássalhangzó kiejtve. 22. Fantom. 23 Doyle, a híres Sherlock Hol­mes detektív-regények írója. 24. Nem mögé. 25. Hangtalan téma. 26. Anglia része. 28. Egyforma mássalhangzók. 29. Mezőgazdasági szerszám. 31. Régebbi hosszmérték. 32. Nigéria fővárosa. 34. Inni való folyadéka. 35. Fél zóna. 37. S-betűvel a végén: német cirkusz ne­ve. 38. Női hangnem. 40. Nem egészen hiú. 41. Varrunk vele. 42. Energia. 43. Kassa része. 46. Egyiptomi napisten. 47. Jegyez. 48. Angol világos sör. 49. Az A-hangnak egy félhanggal való fel­emeléséből származó hang. 50. Szor­galmas rovar. 52. Az erő birtokos-sze­­mélyragos alakja. 54. Gábor Dénes. 56. Rossz vége. 57. A nő betűi. 58. Hang­talan kém. 60. Kevert film. 62. Valami­re mutat (é. h.). 64. 1848-as szabadság­hős. 67. Ruhaanyag. 69. Vallás rövidí­tés. 70. Város Lengyelországban. 71. Er­re a helyre. 73. Bratislava! kerület — városrész. 75. Napszak. 76. Szlovák sze­mélyes névmás. Függőleges sorok: 2. Ulrik Lajos. 3. Soha németül. 5. Török katonai rang. 6. Klasszikus ket­tős betű. 8. 999 római számmal. 9. Az atom központi része. 10. Iratkapocs. 11. Területmérték. 16. Az ellenség számára kutató, titkokat eláruló egyén. 18. Né­mely gyümölcs, mag kemény hüvelye. 19. Tesz. 21. India része. 26. Azonosak. 27. Hegy több szláv nyelvben. 29. Latin kötőszó. 30. Tévesen jegyez. 33. Étel­ízesítő. 34. Elfogyasztotta, lehörpintette. 36. Kronométer. 39. A pincébe. 44. Nem halt meg. 45. Apró. 47. Literátus. 48. Ady Endre névjele. 51. Élő betűi. 53. Nem rossz. 55. ötszázötvenöt római számmal. 59. Város Ausztriában. 60. Zamat. 61. Szlovák név. 63. Három több szláv nyelvben. 65. A 22 betűi. 66. TIT. 67. Játszma. 68. Irt betűi. 72. Kötőszó. 74. Vsetini autók jelzése. 75. Szemé­lyem. Beküldendő a vízszintes 1, függőle­ges 1, 4, 7, 14 és a vízszintes 44. számú sorok megfejtése lapunk megjelenésé­től számított 6 napon belül. Az előző rejtvény helyes megfejtése: Boldogult úrfi koromban — A vörös postakocsi: — Három király — Hét ba­goly — A podolini kísértet. KERESZTREJTVÉNY

Next

/
Oldalképek
Tartalom