A Hét 1973/1 (18. évfolyam, 1-26. szám)
1973-05-18 / 20. szám
LOVICSEK BÉLA A sodrofa — Egy kislány kérdezi, mikor indul az utolsó vonat. NEVESSÜNK! A skót találkozik egy barátjával, és izgatottan újságolja: — Képzeld, a menyasszonyom visszaadta a jegygyűrűmet és mással jegyezte el magát. Most megyek és kinyomozom, hol lakik az az ember. — Meg akarod pofozni? — kérdi a barátja. — Azt nem, hanem el akarom neki adni a jegygyűrűt. A hajnali vonattal utaztam hazafelé. Álmos, borús reggel volt. Rajtam kívül még hatan ültek a fülkében. Munkások. Ingázók. Havonta csak egyszer-kétszer jönnek haza, hogy újra elmenjenek. Életük nagy részét távol töltik az otthontól. De azért nem búslakodtak. Vidámságukkal megtelt a fülke. Meg füsttel. Vidámságuk a kilométerek fogyásával egyre nőtt. Hogyisne nőtt volna, mikor már a harmadik táskából került elő az üveg bor s járt kézről kézre. — Hogy is volt azzal a sodrófával, Benő? — kacsintott rá az ablak mellől egy idősebb munkásember a Benőnek nevezett tömzsi alakra. Pirospozsgás arca majd kicsattant, enyhén őszült már. A Benő. Nem szégyenkezett, inkább úgy tűnt, büszke a történtekre, s az is érződött, hogy nem először mondja el. — Mondjad már! — biztatták a többiek is. És Benő beszélni kezdett: — Vasárnap volt, estefelé járt az idő, szomjaztam, de csak egy sörre való aprópénz csörgött a zsebemben. Az asszonytól nem mertem kérni, mert előző este jó néhány koronát beittam. Mindegy, elugrom egy sörre a kocsmába, nem kell mindig pukkadásig vedelni, árt az egészségnek. Mikor beléptem a kocsmába, rögtön tudtam, hogy baj lesz, mert ott ült az én keresztkomám, aki eladta a tehenét, s akinek egy rakás pénz feszítette a zsebét. Ült egymagában s iszogatott. Mikor megpillantott, magához intett, már csak megiszok vele valamit. Két deci vodkát rendelt. Jézusmárja, mi lesz itt. Bevettem. Jólesett. De jólesett a második meg a harmadik pohárral is. A negyedikkel már aligha tudtam meginni, nem emlékszem rá. Elindultam hazafelé. Közben megeredt a hideg, őszi eső. Felbuktam, felálltam, éjfél is lehetett, mire a ház elé értem. Beléptem a kiskapun, elvágódtam, de felállni már nem bírtam. Észrevett a kutyánk, hozzám futott, körülszaglászott, szaladt a konyhaajtóhoz, ráágaskodott, nyüszítve ugatott, hozzám futott, majd újra az ajtóra tapadt. Feleségem hangos káromkodással verte végig a seprűvel, majd becsapta a ajtót. Két hazafelé botorkáló barátom — Imre meg a Józsi — meghallotta a nyögésemet, s látva a latyakos ruhámat, meg hát az eső is mosott, segíteni akartak rajtam. Segítettek is. A fal alá húztak, levetkőztettek anyaszűz meztelenre, megmostak, aztán becipeltek a konyhába, és magamra hagytak. Arra még emlékszem, hogy erős fény vágódott a szemembe, meg arra is, hogy az én hárpia feleségem vésztjósló szemmel szitkozódott fölöttem, de többre nem. A fény meg a langymeleg újra elbágyasztott... Másnap alig bírtam mozgatni a kezem, lábam. Fájt minden porcikám, a kislábujjamtól a fejem búbjáig mindenem. Semmi kétség: valaki alaposan helyben hagyott, de hogy ki, nem tudtam. Márpedig meg kell tudnom. Érdeklődtem is a következő napokban egyiktől, másiktól, hogy néztem ki, milyen állapotban voltam, kivel verekedtem össze. Senkivel, az égvilágon senkivel, mondták, hiszen a kocsmából is békésen, a saját lábamon távoztam, haragosom nincs, kinek lett volna érdekében megverni. Persze, kinek is lett volna az érdeke, hogy összevágjon egy magával tehetetlen, részeg embert? ... Akkor kezdett bennem fészkelődni a gyanú, hogy azt senki más nem tehette velem, csak a feleségem. Célozgattam a verésre, de az asszony nem árulta el magát. Különböző fortélyokkal sem sikerült belőle kiszedni. Jól van, gondoltam magamban, majd én kiugratom a nyulat a bokorból. Egyik vasárnap délután jó hangosan odaszóltam, hogy elmegyek a kocsmába. Az asszony nem szólt semmit, de én láttam a szeméből, hogy villám szendereg benne s csak arra vár, hogy jöjjek haza részegen... Tíz óra tájban indultam haza. Színjózanul. Még szódát sem ittam. Sokáig szöszmötöltem az ajtó előtt, egyszer-kétszer neki is estem. Aztán benyitottam. Feleségem az asztal mellett ült, tenyerével támasztva az állát. Várt. Ezer ördög táncolt a szemében. Bambán bámultam rá, belepislogtam a fénybe, aztán elvágódtam a konyha talaján, mint a liszteszsák. Megelevenedett az én asszonykám. Nyílt a kredencajtó, előkerült a sodrófa. — No, te nyavalyás, nem okultál a verésből, hogy a rosszbaj álljon a májadba! Nem vártam meg, hogy végigvágjon, felpattantam, kicsavartam kezéből a sodrófát és úgy összevágtam, hogy magam is megsajnáltam. Három hétig nyomta az ágyat... A HOSSZÚ ÉLET TITKA Sirali Muszlimov, a 167 éves azerbajdzsáni Barzuvu falubeli hegyilakó ma a világ legöregebb embere. Mindenki hosszú életének titka iránt érdeklődik. Muszlimov mindegyiknek ezt válaszolja: „Nincs ennek semmi titka“ . .. folytatást lásd a vízszintes 1, függőleges 1, 4, 7, 14 és a vízszintes 44. sorban. Vízszintes sorok: 12. Város Belgiumban. 13. Anya latinul. 15. Dísz. 17. Korszak. 18. A Tisza balparti mellékfolyója. 20. Szarvasfajta. 21. Mássalhangzó kiejtve. 22. Fantom. 23 Doyle, a híres Sherlock Holmes detektív-regények írója. 24. Nem mögé. 25. Hangtalan téma. 26. Anglia része. 28. Egyforma mássalhangzók. 29. Mezőgazdasági szerszám. 31. Régebbi hosszmérték. 32. Nigéria fővárosa. 34. Inni való folyadéka. 35. Fél zóna. 37. S-betűvel a végén: német cirkusz neve. 38. Női hangnem. 40. Nem egészen hiú. 41. Varrunk vele. 42. Energia. 43. Kassa része. 46. Egyiptomi napisten. 47. Jegyez. 48. Angol világos sör. 49. Az A-hangnak egy félhanggal való felemeléséből származó hang. 50. Szorgalmas rovar. 52. Az erő birtokos-személyragos alakja. 54. Gábor Dénes. 56. Rossz vége. 57. A nő betűi. 58. Hangtalan kém. 60. Kevert film. 62. Valamire mutat (é. h.). 64. 1848-as szabadsághős. 67. Ruhaanyag. 69. Vallás rövidítés. 70. Város Lengyelországban. 71. Erre a helyre. 73. Bratislava! kerület — városrész. 75. Napszak. 76. Szlovák személyes névmás. Függőleges sorok: 2. Ulrik Lajos. 3. Soha németül. 5. Török katonai rang. 6. Klasszikus kettős betű. 8. 999 római számmal. 9. Az atom központi része. 10. Iratkapocs. 11. Területmérték. 16. Az ellenség számára kutató, titkokat eláruló egyén. 18. Némely gyümölcs, mag kemény hüvelye. 19. Tesz. 21. India része. 26. Azonosak. 27. Hegy több szláv nyelvben. 29. Latin kötőszó. 30. Tévesen jegyez. 33. Ételízesítő. 34. Elfogyasztotta, lehörpintette. 36. Kronométer. 39. A pincébe. 44. Nem halt meg. 45. Apró. 47. Literátus. 48. Ady Endre névjele. 51. Élő betűi. 53. Nem rossz. 55. ötszázötvenöt római számmal. 59. Város Ausztriában. 60. Zamat. 61. Szlovák név. 63. Három több szláv nyelvben. 65. A 22 betűi. 66. TIT. 67. Játszma. 68. Irt betűi. 72. Kötőszó. 74. Vsetini autók jelzése. 75. Személyem. Beküldendő a vízszintes 1, függőleges 1, 4, 7, 14 és a vízszintes 44. számú sorok megfejtése lapunk megjelenésétől számított 6 napon belül. Az előző rejtvény helyes megfejtése: Boldogult úrfi koromban — A vörös postakocsi: — Három király — Hét bagoly — A podolini kísértet. KERESZTREJTVÉNY
