A Hét 1973/1 (18. évfolyam, 1-26. szám)

1973-05-11 / 19. szám

Jozef Plachy, a kiváló csehszlovák atléta A müncheni olimpiára lelkesen és fárad­hatatlan szorgalommal készült, Minden­nap, tűző napsütésben, zuhogó esőben, hóban, fagyban edzett, rótta a kilo­métereket, s amikor az ellenőrző futásoknál edzője, Ján Liska a stopperórát nézegette, nem akart hinni a szemének. A szőke hajú Jozef Plachy olyan formába lendült, mint so­ha azelőtt. A szakvezetők nemcsak olimpiai győzelmet, de új világrekordot is vártak tőle. Az olimpiai verseny előfutamaiban minden rendben, a megállapított taktikai terv szerint történt. Mindenki tudta, hogy Plachy lénye­gesen többet tud, mint amit az előfutamok­ban nyújtott, aránylag könnyen jutott be az elődöntőbe, ahol a balszerencse ütötte el a győzelemtől. A kosicei (kassai) Plachynak nem sikerült a terve, óhaja — az olimpiai győzelem, az aranyérem nem lett az övé. Kedvét, lelkesedését azonban ez a balsiker nem törte le. München után a hagyományos észak-amerikai portyára utazott — de győznie ezúttal ott sem sikerült. — Nem baj! — vigasztalta magát. Rotter­damban majd bizonyítok .. . Szorgalmasan tovább edzett. A nagyszabású fedettpályás A FIATALSÁG ÉS A SPORT ORVOSI BIZOTTSÁGOK figyelemre méltó jelentéseit böngésztem a minap. Az iskolás fiatalok egészségi állapotáról szóltak. A jelen­tésekből kiderült, hogy tanuló ifjúságunk mozgáshiánya évről évre nő. És ma már vala­mennyien tudjuk: egészségügyi szempontból ez nagyon súlyos károkat okoz. Az orvosi jelentések szerint az érettségizettek nagy szá­zaléka valamilyen lábkárosodással hagyja el az iskolát, nagyon sok fiatalnál tartási rend­ellenesség figyelhető meg, és soknál a vege­tatív idegrendszerben beállt zavar is kimutat­ható. Ehhez járulnak még a különféle szív­panaszok, vérkeringési rendellenességek, ame­lyek jórészt szintén a mozgáshiányra vezethe­tők vissza. Tudományos elemzésekből és tapasztalatból is tudjuk, hogy a környezet okozta károsodá­sokat testedzéssel, rendszeres sportolással ki lehet küszöbölni, ki lehet egyensúlyozni. Csehszlovákia Kommunista Pártja XIV. kong-Négyszáz kilométert fut havonta atlétikai Európa-bajnokságon ismét rajthoz állt, a várva várt győzelem azonban megint elmaradt... A csillogó, fénylő aranyérem helyett, csak a tompa fényű bronzot sikerült megszereznie. Rotterdamban a győzelmi emelvény legmagasabb fokára ezúttal a nagy­szerű francia futó, Gonzales került, aki egy évvel ezelőtt a harmadik volt — Plachyval cserélt helyet. — Nem vette ezt észre, vagy nem volt már ereje a kitörésre? — kérdezték a verseny után Plachytól, és sokan a kérdéshez azt is hozzá­fűzték: nagy taktikai hiba volt! — Erőtartalékom még volt. Ezt az is bizo­nyítja, hogy az egy óra múlva sorra került 4X4 körös váltófutásban a 710 méteren 1:31 perces időeredményt értem el, és váltónknak jónéhány méteres előnyt is szereztem. Nem szabad azonban elfelejtenünk, hogy a fedett­pályán — ahogyan már említettem — sokkal nehezebb versenyezni. Különösen a lábizmok vannak túlerőltetésnek kitéve. A 800 méteres verseny utáni gyors erőregenerációm bizonyít­ja, hogy jól készültem fel: jó fizikai erőnlét­ben voltam. Biztosan jobb formában voltam, mint az egy év előtti Grenoble-i versenyen, ahol 66 századdal voltam gyorsabb. A „lépés“ ott jobban kijött. . . Rotterdam után a nagy szófiai fedettpályás verseny következett. Jozef Plachy ott a 4X800 méteres váltóban rajtolt. A kétszáz méteres körpályán 1:47,3 perces nagyszerű időt ért el, mely már nagyon közel van az európai fedett­pályás csúcshoz. — Plachy balszerencsés futó — hallhatjuk szakkörökben. Igaz, hogy több nagy nemzet­közi versenyen valóban a balszerencse ütötte el a győzelemtől, de ezt el lehet kerülni. — jelentette ki edzője. — Nagyobb összpontosí­tással, jobb lelki felkészültséggel nagyon sok­szor a „pech“ elkerülhető ... Plachy a váltakozó sikerek ellenére a világ nyolcszázas futóinak az élcsoportjába tartozik. A felejthetetlen 1969. évi stuttgarti Europa- Amerika közti atlétikai viadalon 1:45,4 perces nagyszerű időt ért el. Ez olyan eredmény, mellyel akár olimpiai bajnokságot, arany­érmet lehet nyerni! Szerintem Plachy tipikus 800-as futó. Sok resszusának határozatában, a fiatalság neve­lésével kapcsolatban ez a fontos kérdés is szóba kerül. Vitathatatlan, hogy ezen a téren is kézzel fogható eredményeket, sikereket ér­tünk el: sok fiatal kapcsolódott be az iskolai kötelező testnevelésen kívül a rendszeres sportolásba. Nagyon jól dolgoznak például a galántai, komárnoi (komáromi) és Dunajská Streda-i (dunaszerdahelyi) iskolákban, ahol korszerű tornatermek, felszerelések és játék­terek állanak a sportolók rendelkezésére. DE SOK VIDÉKI ISKOLÁBAN rendszeres testnevelésről — mivel nincsen megfelelő lé­tesítmény — szó sem lehet, és az iskolán kívüli sportolásba sem kapcsolódnak be a fiatalok. Pedig fiataljaink kedvelik a test­edzést, tapasztálatból tudjuk, hogy szívesen kapcsolódnak be a sportversenyekbe. Ezért megdöbbent, amikor azt látom, hogy egyes falvakban, sőt kisebb városokban is az illeté­kes szervek nem törődnek kellően a fiatalok testnevelésével. A pedagógusok nagy része helyesen mutat rá arra, hogy százával létesülnek az iskolák­ban új szaktantermek, a legkorszerűbb eszkö­zöket használják fel az oktatásra, ugyanakkor a testnevelésre nem fektetnek olyan gondot, mint amilyenre szükség volna, pedig a test­minden van még „benne“, meggyőződésem, hogy a nagy világversenyeken még sokszor hallat majd magáról. Különösen a rotterdami verseny után egyes szakkörökben olyan véle­mények hangzottak el, hogy jobb volna, ha Plachy az 1500 méteren próbálkozna. No. de mit szól ehhez Plachy? — Az én távom a 800 méter. Ha távot válta­nék, „felöltözve ugranék a vízbe“! A már be­­idegződött edzésmódszeremet teljesen át kel­lene állítani, havi edzésadagomat 400-ról 600 kilométerre kellene felemelnem. És ez egészen más életmódot követelne. Nem futná az időm­ből ... És ami a legfontosabb: az 1500-as ver­senyzőnek ma 3 perc 40 másodperc alatti időt kell elérnie. Sajnos, ilyen időt még sohasem futottam. Biztos vagyok benne, hogy a 800-as távon rövidesen túlszárnyalom eddigi ered­ményeimet, elég erőm, erőtartalékom van hozzá. — Mik a terveid? — A jelenlegi legfontosabb feladatom: ta­nulok. Érettségire készülök. Eredményesen akarom befejezni a gépipari technikumot. Lehet, hogy tovább tanulok, beiratkozom a főiskolára, de az is lehet, hogy munkába állok. Ebben véglegesen még nem döntöttem. A tanulás miatt az edzés most kissé háttérbe szorult. A napi edzésanyagotnat azonban igy is becsületesen elvégzem. — Hogyan futja erre az idejéből? — Pontos időbeosztással dolgozok. Reggel és este edzek, este kicsit sétálok, napközben pedig szorgalmasan tanulok. Az idei atlétikai idény a tavalyihoz képest elég vérszegény. Pihenőév, a felkészülések időszaka ... Edzés­tervemet úgy állították össze, hogy az Európa Kupa elődöntőjére érjem el csúcsformámat. Ha sikerül bejutnom a döntőbe, akkor alkal­mam lesz ismét Európa legjobbjaival találkoz­nom. Biztosan ott lesz a nagyszerű, ezüst­érmes Arzsanov, Fromm, no meg Kupczyk is... — És a további tervek? — Az 1974-ben, Rómában sorra kerülő Európa-bajnokságon, majd az 1976-os mont­reali olimpián szeretnék indulni. Remélem, jobb összpontosítással sikerül legyőznöm a balszerencsét, és teljesül mindkét kívánsá­gom: mind Rómában, mind pedig Montreál­­ban aranyérmet szerzek. Még fiatal vagyok, érzem, hogy sok minden van még „ben­nem“. .. Jozef Plachy keménykötésű, kitartó atléta. Nem adja fel a harcot. Amit célul tűzött ki, teljesíteni is akarja. Hisz saját magában — és ez nagyon fontos. Hisz abban, hogy a nagy nemzetközi versenyeken, olimpiákon sikere­sen képviseli szocialista hazánkat — növeli nagyszerű sportsikereit. Sok fiatal példaképe lehet. FEDERMAYER ISTVÁN nevelésnek, mint tantárgynak éppen az egész­séges, egyenes jellemű, szocialista ember for­málása szempontjából van igen nagy jelentő­sége. MIT TEGYÜNK? — vetődik fel jogosan a kérdés, amikor a fiatalok testnevelésének hiányosságait látjuk. A legelső és legfonto­sabb feladat az, hogy minden iskola mellett találni vagy építeni kell olyan egészségileg minden szempontból megfelelő termet, ahol a rendszeres testnevelést biztosíthatják. A második feladat: a helyi testnevelési és sport­egyesületben elsősorban az alapozó szakosztá­lyokban, majd az egyes sportszakosztályok­ban, csapatokban, meg kell kezdeni a fiata­lokkal való rendszeres munkát. Társadalmi munkával — a fiatalok szívesen és lelkesedés­sel vesznek ebben részt — kis, nem költséges játszótereket, sportpályákat kell építeni, ahol szakképzett edző, oktató vezetésével kell a munkát megszervezni. A kezdet nehéz. A jól szervezett és rend­szeres munkával azonban olyan eredményeket érünk el, melyekre valamennyien büszkék leszünk. Egészséges, rátermett és ügyes fiata­lokat nevelünk a testnevelés és sport segítsé­gével.

Next

/
Oldalképek
Tartalom