A Hét 1973/1 (18. évfolyam, 1-26. szám)
1973-05-11 / 19. szám
Kázmér Béla hnb-elnök Amodern embernek igaz életöröméhez a szépre is szüksége van, mind a zenére, költészetre, mind virágos kertre, rendezett tiszta utcákra, színházra, kultúrházra. A környezet, melyben élünk és dolgozunk, kihatással van lelkivilágunkra, munkateljesítményünkre, az élethez és a társadalomhoz való viszonyunkra. Vonatkozik ez elsősorban falvainkra, melyekre a szocializmus időszakában az anyagi kultúra soha nem tapasztalt gyarapodása jellemző. Az anyagi jólét s a falusi embernek a várossal való szoros kapcsolata, a televízió és az újságok kultűrszomjat növesztő hatása arra ösztönzi a falusi embert, hogy modernizálja, szépítse, városiasítsa életkörnyezetét. Ebből fakadnak a kérelmek is, amelyek a gyűléseken, összejöveteleken elhangzanak: jó lenne kultúrház, sportpálya, virágos park, betonjárda és portalanított út. Mindez jó lenne. A sok kérelem megvalósítása, a társadalmi összefogáson múlik. Persze ezen túl a szocialista állam, melyben élünk, milliókat fordít a környezet rendezésére, szépítésére, közvilágításra, parkok létesítésére stb. A CSKP XIV. kongresszusának a népgazdaságfejlesztés ötödik ötéves tervére vonatkozó irányelvei is hangsúlyozzák az életkörnyezet alakításának óriási jelentőségét. A határozat a társadalmi szervezetek fontos tevékenységének minősíti az életkörnyezet folyamatos javításához szükséges feltételek megteremtését. Elsősorban is a nemzeti bizottságok hatáskörébe tartozik, hogy a lakosság bevonásával megteremtsék a feltételeket a falusi életkörnyezet szépítéséhez és kulturális szintjének emeléséhez. Országszerte számos községgel találkozunk, melyben az emberek a falu-városszépítési akcióban szinte újjá varázsolták környezetüket. A dunaszerdahelyi járás aktív társadalmi mozgása s a reálisan meghatározott választási programok példás eredményekhez vezettek. Így az életkörnyezet javítása s a lakosságnak nyújtott szolgáltatások bővültek a járásban. A nemzeti bizottságok Mityen azön éleikőmyezete? Korszerű sportpálya, öltözővel, hát- ^ térben az épülő kultúrház ' Ez lesz a új kultúrház szakaszán az elmúlt két évben 394 millió beruházási keretet használtak fel. Átadtak 1884 lakást, valamint 6 iskolát ezer diák számára, 2 egészségügyi központot és 5 kulturális létesítményt. Átadtak 18 kilométer portalanított utat, javult a vízellátás stb. A választási program megvalósításából jelentősen kivették részüket a falusi polgárok: a Z akció és a szocialista munkaverseny keretében 150 millió korona értéket hoztak létre. A falu-városszépítési és fejlesztési akcióban 9 508 195 órát dolgoztak az emberek társadalmi munkában. Vydrany (Hodos) azon községek egyike, amelyek nagyban hozzájárultak ezeknek az értékeknek a megteremtéséhez. Két évvel ezelőtt már hírt adtunk a község szépítési munkálatairól, terveiről. A Hét 1971. januári számában a következőket közöltük Hódosról: — Tíz kilométernyi utat portalanítottak a községben. — Felépült az öltöző a sporttelepen. — Tervbe vették az új kultúrház építését, négymillió koronás költségvetéssel. — Űj óvodára lenne szüksége a községnek. — Az élelmiszerüzlet elavult, kicsi, egészségtelen, újat kellene építeni. — Fásítani kellene a községet, virágövezetekkel beültetni az utcák szélét. Két év telt el azóta. Igazán rövid idő az ember életében. De amit a hodosiak megvalósítottak e rövid idő alatt, az tengernyi a falu életében, történelemre szóló érték. Így van ez ott, ahol a vágyakat terv, a tervet tett követte. Az egykori poros-sáros utakat portalanítottak, neonfénnyel kivilágítottak. Az új utcasorok között zöld pázsittal borított korszerű sportpálya épült, ez hirdeti a hodosiak szorgalmas munkáját. A sportolóknak hidegmeleg vízzel ellátott öltöző, társalgó áll rendelkezésére a pálya melletti sportépületben. Közvetlen szomszédságában mint a szelíd hattyú terjesztgeti szárnyait a kultúra új háza. Mint az újszülött magzat. Csaknem kilenc hónap alatt érlelődött, jött világra. A kultúrszomj kielégítésének biztos forrása lesz ez a ház. A kultúra igazi otthona ez a falu szívében, együtt véve a sportpályával, egy telken épülve. Nemsokára megkezdődik a Jednota boltjainak építése is, s az új óvoda tervei is ott büszkélkednek már a nemzeti bizottság hivatalában jóváhagyva, megvalósításra készen. Kázmér Sándorral, a hnb elnökével járjuk a községet, gyönyörködünk az ember alkotásában. A kultúrház épületén az utolsó téglát helyezik él, s mellette már ott díszeleg a befejezést hirdető koszorú. Végighaladunk a portalanított új utcán, melyet négyablakos, többszobás, emeletes házak szegélyeznek. Itt-ott emberek bukkannak fel, kapu nyílik, ki hazatérőben van, ki most indul dolgára. A férfiak vasalt nadrágban, a nők miniszoknyában. Mintha városban lenne az ember, az az érzése, hogy ünnepi életet lát maga körül. Pedig csak hétköznap van. Menet közben egyet-mást még megtudok a falu leghivatottabb polgárától, az elnöktől. Majd tízmillió korona értékben szépült a falu az utóbbi két évben. A pénzbeli befektetés mellett a legnagyobb értéket az emberek önkéntes munkája hozta létre, az, amit társadalmi összefogásban végeztek. Az emberek ilyen irányú tevékenysége, az utcák, iskolák, kultúrházak építése, szépítése valahol a múlt hagyományaiban gyökerezik. Valaha tél folyamán a falusi emberek eltakarították házuk előtt a havat, ledolgoztak néhány órát az útépítésen, vagy karbantartáson, tavasszal kimeszelték a házukat, rendbe tették a kerítést. Aki ezt jószántából nem tette annak a törvény írta elő. Tehát polgári kötelességből őrködtek a falu rendje és tisztasága felett. Ma új formát öltött a faluközösség ezirányú tevékenysége. Társadalmi tevékenységgel, önkéntes munkával szépítik környezetüket, maradandó kulturális értékeket hoznak létre. Mi az, ami serkenti ebben a tervben a hodosi embert? Mindenesetre a szép környezet utáni vágy, s talán az, hogy a járási székhely tőszomszédságában élnek, s nem akarnak mögötte lemaradni, hogy úgy nézzenek ki, mint a kopott ruhás paraszt valaha. A hodosiak büszkén vallhatják, hogy elérték már azt a szintet, amikor az ember a földdel úgy tud bánni, hogy többet teremjen. Gépesítették a mezőgazdaságot, sok millió kor.ona értékben, gazdag állatállományuk van, mely húst, tejet tojást szolgáltat. Az öltözködés- és lakáskultúra városi szintre emelkedett. Ezek az emberek elértek már Ilyen házakat épít tagjai számára az efsz oda, hogy a falu, ahol laknak, olyan legyen, hogy jól érezzék magukat benne, hogy legyen hely a munka utáni összejövetelekre, szórakozásra. Ez az, ami új, ami a teli hashoz nyugodt pihenést biztosít. A hodosi ember, aki a hónap elsejével magabiztosan sétál haza az efsz-ből, vagy az üzemből, azzal a tudattal lépked, hogy nemcsak a kenyérre és ruhára valót biztosította a maga számára, hanem ünneplőbe öltözve bemehet majd a kultúrházba, gyerekeit elkísérheti a sportpályára, egyenes fővel haladhat végig az utcán, nem kell félnie attól, hogy beletapos a pocsolyába. Büszkesége annál nagyobb lehet, hogy az ő tettét hirdeti mindez, ő is hozzájárult pár téglával, anyagmozgatással, szorgos munkával ahhoz, hogy faluja szebb, kulturáltabb legyen. Jóleső érzés látni, hogy a falusi ember így varázsolja ünnepivé az egyszerű hétköznapot, városiassá a falut. Van itt már minden, emele es ház, autó, betonjárda, virágoskert, kultúrház, sportpálya, kávéház, minden, ami a szép, kulturált élethez szükséges. Van már minden, mégis az emberekkel való beszélgetés után úgy érzem, hogy a falunak szüksége van még valamire. Szaktudásra, művelődésre, szívből fakadó tudás utáni vágyra! Mert nemcsak külsejéről, ruházatáról ítéljük meg ma az embert, hanem szellemi színvonaláról is, a benne rejlő közösségi érzés, tudás, az emberekhez való viszonya és szocialista hite szerint. MAJOR ÁGOSTON
