A Hét 1973/1 (18. évfolyam, 1-26. szám)
1973-05-11 / 19. szám
Leleményesség rom és fél millió darabot adtunk piacra. Egy év múlva már hetvenre duzzadt az alkalmazottaink száma, a forgalmunk pedig 4 millió 200 ezer koronát tett ki. A következő év forgalmát 1 millióval megtetéztük, 1972- ben pedig 7 millió 200 ezerre emelkedett. Ez évi tervünk 9 millió 800 ezer korona, de ha egy kicsit megszorítjuk, lehet abból kerek 10 millió is ... — Az elnök elhallgatott, mosolygott maga elé s újabb cigarettára gyújtott. Ma már 160 az alkalmazottaik száma. Az is hozzá tartozik a krónikához, . hogy a féli szövetkezeti központnak, van egy-egy üzemegysége Rasticén (Nagymagyaron), Mliecnon (Tejfalun) és Hanuliakovon (Gútoron) 25, 30, illetve 1.5 alkalmazottal. Azonkívül 12 házi varrónő is bedolgozik a szövetkezetbe. — Mi mindent gyártanak? — Úgynevezett könnyű konfekciót, főleg gyermek ruházati cikkeket, mint például: alsónadrágot, ruhát, orkánkabátot, játszónadrágot, inget, froté-nadrágot, melegítő nadrágot, férfi és női munkaköpenyt... nalat. Az év végével felszámolják mindkét részleget. Az itt dolgozó 21 lány és asszony más munkabeosztásba kerül. — Kinek és hová szállítják áruikat? — A belföldi piacon legnagyobb vásárlónk az OTEX, a kassai Prior áruház, és hát a Jednota ... De lassan betörünk a külföldi piacra is. Ebben az évben például negyed millió korona értékben szállítottunk munkakesztyűt Ausztriába, ázonkívül magyarországi partnereinkkel fél millió koronás üzletet kötöttünk a Jednota közreműködésével. Kezdetnek nem rossz, de!... Hogy versenyképesek lehessünk, sokat kell adnunk a minőségre. Minőség, minőség! Ez a jelszó! A gyenge, selejtes áru ma már nem megy el. Ízléses, jó minőségű cikkek gyártására kell összpontosítani minden figyelmünket, vezetőknek és dolgozóknak egyaránt. — Itt vetném fel a szakképzettség kérdését: hogy állnak? — Az a helyzet, hogy betanított dolgozókkal végezzük a munkát. Nagyon kevés a szakképzett varrónő. Már pedig itt nálunk sokoldalúan és bátorság A szerkesztőségi asztalon felberreg a telefonkészülék. Felemelem a kagylót. — Tessék, itt a Hét szerkesztősége ... — Jó napot kívánok!... Elnézést a zavarásért, bocsánat, még be sem mutatkoztam: Pásztó István, a féli kisipari szövetkezet elnöke. — Mit óhajt? — Kérem szépen, bár kicsi üzemről van szó, azért ellátogathatnának hozzánk is. Ne mindig csak a nagy és korszerű üzemekről írjanak. Itt is emberek élnek és dolgoznak, mi is értünk el eredményeket, mi is teszünk valamit a társadalomért. . . Ilyen előzmények után utaztam TomáSóvra (Félre). Tétován megálltam a falu közepén s érdeklődtem. — Ja, a kisipari szövetkezet? ... Hát az jócskán kinn van a faluból. Túl a nevelőintézeten. A volt kastélyon, hiszen érti?... Keresztül vághat a parkon. Elég kanyargó az út, de nem tévedhet el. Odaviszi. Pontosan az üzemhez, ha ugyan annak nevezhető ... — Sunyin mosolygott rám az atyafi. Rosszmájú, gondoltam, s útnak indultam. A kanyargó út valóban odavezetett, a zöldülő határba, az üzemhez, ha ugyan üzemnek nevezhető, kívülről nemigen nézett ki annak. Csalódást ugyan nem éreztem, hiszen eleve tudtam, hogy nem egy mammut üzemet látogatok meg, sőt még azt is tudtam, hogy mi a kisipari szövetkezetek küldetése. Tömören: a hiánycikkek pótlása. Apropo: hiánycikkek! Nemrégen elromlott lakásom egyik ajtajának a zárja. Nem vagyok ezermester, de a zárat azért szabályosan leszereltem s nyomban megállapítottam a hibát: eltört a zárat működtető kicsi acélrugó. Sebaj, veszek egy félmarékra valót — jusson is, maradjon is. Csakhogy az üzletekben mást mondtak: nincs... sajnos nincs... volt, volt vagy két évvel ezelőtt, de most nincs, sajnos . . . tessék, vegyen egy egész zárat, potom nyolcvan korona, a régit pedig tegye el, néhány évszázad múlva esetleg múzeális értékké is válhat, annyit megér magának. Meg, miért is ne?!... Szereztem egy darab acéldrótot s nekiveselkedtem. Bár össze-vissza karcoltam a kezem, a rugó elkészült és az ajtózár azóta is működik... Végül szemtől szemben ültem a Nyugatszlovákiai Kisipari Szövetkezet vezetőjével, Pásztó István elnökkel. — Bizonyára emlékszik rá — ha van unokája, akkor meg egész biztosan emlékszik —, hogy néhány évvel ezelőtt milyen hiánycikk volt a pelenka Szlovákiában. — Rágyújtott, mennyezetre fújta a füstöt. — Ez adta az ötletet négy évvel ezelőtt, 1969-ben. Nulláról indultunk 7 alkalmazottal. Ez a nulla úgy értődik, hogy nem volt semmink, csak az ötletünk, a leleményességünk meg a bátorságunk... A Semily-i KOROLA üzemtől kaptunk kölcsön négy varrógépet és elkezdtük a pelenkaszegélyezést. Az első évben 560 ezer koronás forgalmat bonyolítottunk le. Egyébként három éven át csináltuk a pelenkaszegélyezést, s évente há-Itt jegyezném meg, hogy a jégkorong világbajnokság alkalmából a fővárosi élelmiszerüzletek alkalmazottai számára 2500 darab pirossal szegélyezett, hófehér munkaköpenyt készítettünk ... Azonkívül gyártunk női sort nadrágot (froté), fél orkánkabátot, ruhát, ruhakötényt, munkakesztyűt,. pincérkötényt fejdísszel... Egyszóval: leginkább olyasmiket gyártunk, ami éppen hiánycikk a piacon. Ki mindenki tartozik az úgyneve• zett „vezérkarhoz“ ? — Itt van például Bedfich Drázdil mérnök, a kereskedelmi osztály vezetője. Kiváló szakember, egyébként brnoi. Aztán nem kevés az érdeme Marta Dvoráková gyártásvezetőnek, aki Topolőanyból, az Odevné závody-ból jött hozzánk. No, és Tomanovics Eleonóra eladó és felvásárló, aki kezdettől fogva itt dolgozik. Igen jó és eredményes munkát végeznek az egyes részlegek vezetői, mint például Merva István szabómester, Vass Erzsébet és Zilinsky Imrich. Azt is meg kell említeni, hogy van a szövetkezetnek egy cérnázó és egy fonaltekercselő részlege is. Előbbi a bratislavai MDZ nemzeti vállalatnak tekercseli a varrócérnát, utóbbi pedig a TYBA nemzeti vállalatnak (Dvúr Králové nad Labem) tekercseli a foképzett dolgozóra lenne szükség. Miért? A piac igényeinek megfelelően gyakran változik a gyártott árufajta, vagyis aránylag kis szériákat gyártunk le egy-egy fajtából. Mire bedolgoznánk magunkat, újabb fajta gyártásához kell fognunk, s bizony ez gyakran a minőség rovására megy ... Reméljük, hogy ezt a súlyosnak látszó problémát mielőbb felszámoljuk és megoldjuk. Jelenleg 18 ipari tanulónk van, s a jövőben