A Hét 1973/1 (18. évfolyam, 1-26. szám)
1973-05-04 / 18. szám
Légikikötő 90 millió utast szállít az idén az Aeroflot • Naponta 700 repülőgép startol Moszkvából • Egyszerre 350 000 utas a levegőben IflfclT"1 M ’íl *a AMT*" * t f Ejf ■ ' m' ■T m .äF . JT; ft TT , t ""%aram Moszkva Domogyedovo nevű repülőtere országúton mintegy 55 kilométernyire van a várostól. A fogadóépület hatalmas üvegpalota. Elképzelhetetlenül nagy itt a forgalom éjjel-nappal. Aki repülőgépen utazik külföldről Moszkvába, az más moszkvai nemzetközi légikikötőket ismer. Ezzel szemben a domogyedovói repülőtér a belföldi légi forgalmat bonyolítja le. S minthogy a Szovjetunióban a légi utazás talán a legolcsóbb a világon — 1500 kilométert meghaladó távolságra olcsóbb, mint a vonat —, nerp csoda, hogy Moszkvából a 3500 célállomás valamelyikére repülni az itteniek számára ugyanolyan prózai dolog, mint ha nálunk — mondjuk — valaki kimegy Szencre. Élénk, zajos itt az élet ebben a hatalmas üvegcsarnokban, akárcsak valamelyik nagy pályaudvaron. A hosszú üvegezett folyosókon kényelmes műbőr bevonatú fotelekben várakoznak százszám az emberek repülőgépük indulására. Vannak köztük öreg bácsikák is, akik már a századik életévük felé ballagnak. Az ő arcukon sem találkozni az utazási láz nyomaival, inkább csak a kíváncsiság tükröződik rajta. — Hová utazik? Északra? Én Vlagyivosztokba repülök. Az több mint 9000 kilométer. Vennem kell valami olvasnivalót. — Én Habarovszkba megyek... — Á, az csak egy ugrás — 8400 kilométer. A kabátot sem érdemes levetni. Nevetnek. S egy kismama karján gyermekével végighalad a márványburkolatú folyosón, fel a második emeletre, ahol minden szükségessel ellátott külön várótermet rendeztek be a kisgyermekes anyák számára. Mások az éttermeket keresik fel. Csak elszenderedni nemigen lehet itt. A hangosanbeszélő szüntelenül emlékeztet rá, hogy melyik járat gépe készül felszállni, bemondja a számát és hogy hol kell gyülekezni a beszálláshoz. Ugyanakkor az épület különböző pontjain elhelyezett világító táblákon megjelenik a járatnak a száma. „Kérjük az 553-as alma-atai járat utasait, készüljenek fel a beszálláshoz az egyes számú indulási csarnokban, az 51-es novoszibirszki, cseljabinszki és csitai járat utasai gyülekezzenek a bal oldali csarnokban.“ A fogadóépület alagsorában helyezték el a mosdóhelyiségeket, amelyek kiterjedésükkel, tisztaságukkal és felszerelésükktel igazán minden elismerést megérdemelnek. Az utas itt kényelmesen megmosakodhat — törülköző és villanyborotva rendelkezésre áll — és beszállhat a taxiba, amely nem egészen egy óra alatt beviszi a városközpontba. És senki sem veszi észre rajta, hogy nem sokkal éjfél után szállt fel a repülőgépre a több mint 5000 kilométerre fekvő Irkutszkban. Az utasok közül azonban alig akad, aki elgondolkozna rajta, hogy milyen szervezési és műszaki koloszszust képvisel egy ilyen repülőtér, ahonnan mintegy 700 repülőgép száll fel naponta. Egyébként a szovjet Aeroflot légi vonalainak hossza több mint 600 000 kilométer. Nem csoda hát, hogy például az eddig eladatlan repülőjegyekről azonnal és tévedés nélkül csak a központi nyilvántartó számítógépe tud tájékoztatást adni, amelynek elektronikus agya „fejben tartja“ mind az 500 belföldi vonalat. A repülőgépek legénysége és a földi kiszolgáló személyzet tökéletes együttműködéséről a domogyedovói repülőtér üvegtornyában elhelyezett parancsnoki állás gondoskodik. Ugyanide futnak be a legfrissebb meteorológiai jelentések a Szovjetunió egész területéről. A fő diszpécser itt értékeli a felszállást, leszállást és egyéb fontos feladatokat irányító diszpécserektől kapott jelentéseket, akik egyrészt rádión, másrészt radar- és tv-képernyőkön kísérik figyelemmel a rájuk bízott szakaszt. Az egyik mindazokra a gépekre ügyel fel, amelyek Moszkva légiterében több mint 1200 méter magasságban tartózkodnak, a másik a reá bízott gépet a leszálló pályára irányítja, egy további diszpécser a leszállási manővert ellenőrzi rádión, ismét másik pedig leszállás után a kijelölt betonpályára irányítja a gépet, ahol kirakják a szállított terhet, feltöltik az üzemanyag-tartályokat és szigorú ellenőrzésnek vetik alá az egész gépet. Csak ezután készülhet a repülőgép újabb starthoz. Miközben az utasok kényelmesen elfoglalják helyüket a gép kabinjában, minden kapkodás és idegeskedés nélkül (mert minden utasnak számozott ülőhelye van), a légikisasszony elviszi az utas felsőkabátját a ruhatárba, segít bekapcsolni a biztonsági övét és a hagyományos cukorkával kínálja az utast, az elülső ajtó felett pedig megjelenik az ismert „Kapcsoljuk be a biztonsági öveket“ felirat, nagy élénkség uralkodik a pilótakabinban. A parancsnoknak, az első tisztnek, a rádiósnak és a navigátornak megvannak a pontosan megszabott feladatai, és ebben a pillanatban mindkét kezük teli van munkával. „Itt a 893-as. A 893-as hívja az irányítótornyot. Engedélyt kérek a kigördülésre.“ „Itt irányítótorony. Kigördülést engedélyezem. Gördüljön ki az egye-
