A Hét 1973/1 (18. évfolyam, 1-26. szám)

1973-04-27 / 17. szám

Népdalverseny—kevés közönséggel A CSEMADOK safárikovói (tornaijai) helyi' szervezete a hagyományokhoz híven március 11-én megrendezte a népdalénekesek körzeti versenyét. A versenyre vasárnap délután került sor. Sajnos a kultúrterem ülőhelyeinek több mint a fele igy is üres maradt. Mintegy száz főnyi közönség jelent meg összesen, noha a város lakossága mintegy 6500 fő. A rendezvényen a megszokottnál kevesebb volt a fellépők szá­ma, a tavalyi élmezőnyből is hiányzott néhány versenyző. A hiányosságokat nem róhatják a rendezőség rovására, inkább talán a lakosság körében kellene keresnünk az érdektelenség okát. A szereplők között túlsúlyban az idősebb generáció képviseltette magát, ami figyelemre méltó tény: sokszor még hetvenévesnél idősebb bácsikat is láthattunk a színpadon. Kár, hogy nem hallhatta a közönség a tavaly oly szépen éneklő bejei énekkart sem. Ennek ellenére a kisszámú, de lelkes közönség szíve­sen fogadta a színvonalas számokat. A tizen­két versenyző összesen harminchat népdalt adott elő. Kár, hogy a népdalok közé néhány műdal is „becsúszott“. A jövőben a verseny­zők bizonyára több gömöri népdalt tűznek majd műsorukra, hiszen fontos az itt élő nép hagyományainak és kultúrájának ápolása. A verseny zsűrijének döntése a következő volt: Első helyen végzett Bráz Géza, a máso­dikon Szó Gyuláné, a harmadik helyen pedig Grébecz Árpád. . 4 Bráz Géza Szó Gyuláné K A zsűri az értékelésnél figyelembe vette a népdalok eredetiségét, a hangszínezetet, az előadásmódot. Az énekeseket Ruszó Ádám és népi zenekara kísérte. Dicséret illeti a CSEMADOK helyi szerve­zetét, hogy megrendezte a népdalversenyt, annak ellenére, hogy a versenynek nem lesz folytatása a csekély érdeklődés miatt. Az első hat helyezett tárgyi jutalomban részesült. Szöveg és képek: BORZl LÁSZLÓ ÁLLANDÓ TEVÉKENYSÉGGEL. Komárnóban (Komáromban) a CSEMADOK járási elnöksége már­ciusi ülésén értékelte az elmúlt idő­szakban kifejtett munkát. A járás­ban negyven helyi szervezet műkö­dik. Már mindegyik megtartotta az évzáró taggyűlést. Az évzárókon ösz­­szesen 4826 személy jelent meg, kö­zülük 3437 a CSEMADOK-tag. Ezt a pontos kimutatást Szabados Péter járási titkártól tudtuk meg, aki már több hónapja egyedül, instruktor nél­kül végzi a titkári teendőket. Az em­lített szervezetek közül 34 biztosított tartalmas kultúrműsort. Az évzáró gyűléseken, ill. azok előkészítésén is mindenütt jelen volt valaki az el­nökségi tagok közül. A legtöbb év­zárón Keszegh Pál, Izsák Lajos, Komlósi Menyhért és Papp Benő já­rási elnökségi tagok vettek részt. Az előző évek kimutatásai alapján meg­állapítást nyert, hogy az 1972-es év­zárók tartalmilag is színvonalasab­bak voltak, mint a megelőzőek. A helyi szervezetek tagsága az interna­cionalizmus elvei alapján foglalkozott a CSEMADOK problémáival és fela­dataival. Jóleső érzéssel nyugtázzuk, hogy több helyi szervezet évzáróján megjelentek a KB dolgozói is. Név­­szerint: Bodnár Béla, Varga János, Gőgh László, Ág Tibor és dr. György István. Járásunkban nem okozott különö­sebb problémát az új tagsági igazol­ványok kiadása. Az évzárókon a tag­sággal megvitattuk ennek fontossá­gát. Február végéig minden helyi szervezet az 1973-as évre szóló bé­lyeggel együtt megkapta az igazolvá­nyokat. Bár az elmúlt két év alatt — az utolsó járási konferencia óta — 835 taggal emelkedett járásunk­ban a taglétszám, még mindig nem éri el a lakosság 10 százalékát. Az elmúlt évben 102 °/o-ra teljesítettük a tagdíjak rendezését. Az új igazol­ványok kiadásánál egy kis létszám­­csökkenés mutatkozik, (halálozás, el­költözés). Ennek ellenére 6111 tag kapott új igazolványt. A CSEMADOK KB által meghir­detett irodalmi vetélkedőre 11 helyi­csoport jelentkezett. Eddig minden tervszerűen folyik. Igen színvonalas vetélkedőt rendeztek Nagykeszin és Búcson. A táncdalénekesek járási fesztivál­ját Naszvadon rendezték meg, a já­rási Népművelési Otthonnal közösen. Ezen 17 táncdalénekes lépett fel. Több mint hatszáz személy jelent meg a rendezvényen. A CSEMADOK kolárovói (gútai) helyi szervezete jól sikerült „Szól a nóta“ estet rende­zett, s erre a járás más falvaiból is meghívtak ismert énekeseket. Az el­ső dijat a zsűri az izsai Roszicska Irmának ítélte oda, aki előadásával osztatlan sikert aratott a közönség körében is. A tavaszi hónapokban kerül sor a népdalénekesek járási versenyére Dolny Peterben (Komá­­romszentpéteren). Ezt két körzeti se­regszemle előzi meg Ekelen és Heté­­nyen. A tavaszi rendezvények közé tartozik még az irodalmi színpadok járási versenye is. Ennek járásunk­ban hagyománya van. Bízunk benne, hogy ebben az évben sem lesz sem­mi fennakadás ezen a téren. Az eddig felsorolt munkákból meg­állapíthatjuk, hogy járásunkban ál­landó aktivitással dolgoznak csoport­jaink. A járási elnökség magasan ér­tékeli azt a munkát, amelyet a CSE­MADOK tagjai, valamint Szabados Péter járási titkár és Magyarics Ru­­dolfné, a titkárság dolgozója végez. Mindketten hónapok óta instruktor nélkül éjt nappallá téve dolgoznak, hogy zökkenőmentes legyen az irá­nyítás. Fő feladatnak tartottuk a haladó, forradalmi, népi hagyományok ápo­lását, pártunk határozatai teljesíté­sének támogatását. Kurucz Nándorné SZÉPEN SZÓL A HEGEDŰJE Szénási Gyula prímás és zenekara májusban újra elhagyja hazánkat. A zenekar útjának célja: Bécs. Szé­nási Gyula szépen szóló hegedűjét szívesen hallgatták a kikapcsolódás­ra vágyók, a tartalmas népzenét ked­velők itthon is. Bratislavában a To­kaj borozóban nem egy este aratott nagy sikert. Bár napjainkban a si­kert, különösen kávéházakban, mu­latóhelyeken többnyire a divatos beat-zeneszámok jelentik, Szénásiék mégis a népi hangvételű zeneszá­mokkal nyerték meg a hallgatóságot. Nem csoda, hiszen Szénási Gyula prímás egész életét átfonja a zene, aki hegedülését hallgatja, meggyőző­dik róla, hogy a született tehetség-Szénási Gyula népművész hez szívós tanulás is párosult, s csak így tehetett szert komoly technikai tudására. A hallgatóságra a legna­gyobb hatást lelkes, magával ragadó előadásmódja teszi. Érdemes néhány mondatban fel­eleveníteni Szénási Gyula és zene­karának legutóbbi svájci turnéját. Svájc különböző városaiban mutat­ták be vérpezsdítő zenekari produk­cióikat. A svájci lapok több ízben elismerő cikkekben méltatták művé­szetüket. Szénásiék muzsikáltak a híres svájci üdülővárosban Montaná­­ban, de ugyanakkor egy bizonyos Weibel nevezetű svájci milliomos lá­nyának a lakodalmára is Szénásit hívták meg. Muzsikája nagy sikert aratott. A Honti-csárdást és a Pa­csirtát, mint általában, akkor is több­ször el kellett ismételnie. Már az el­ső sorokban elárultuk, hogy új kon­cert út áll Szénási Gyula és három­tagú zenekara előtt. Mivel a bécsiek nagy operettkedvelők, ezért különbö­ző operettrészletekkel Is készül a ze­nekar, melynek tagjai ugyancsak is­mert, jó zenészek, mint például Czi­­bulka Jancsi zongorista, és Bieli Jó­zsef nagybőgős. Szénási Gyula neve ismert a rádió­ban és a televízióbari is. Ennek elle­nére nem szállt fejébe a dicsőség, megmaradt egyszerű embernek, de igazi muzsikusnak. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy amíg itthon tartóz­kodik, szívesen tölti idejét a CSE­MADOK együttesek körében. A le­­vicei (lévai) járásban nem egy CSE­­MADOK-együttes zenekíséretét vál­lalta és sokszor muzsikált nagy si­kerrel a gombaszögi és a zselizi dal- és táncünnepélyeken. Szénási Gyula szereti a zenét, a kultúrát, s ezt tet­tekkel is bizonyítja, mint mondotta: „Célom, hogy külföldön is terjesszem az értékes és szép muzsikát, de ami­kor itthon vagyok, nagyon szívesen bekapcsolódok a CSEMADOK mun­kájába.“ tki

Next

/
Oldalképek
Tartalom