A Hét 1973/1 (18. évfolyam, 1-26. szám)
1973-04-27 / 17. szám
A szocialista kultúra és az ideológiai harc Ellentétben a régebbi intellektuálisan szűkített fogalommal, amely szerint a kultúra bizonyos fokig ellentétben áll az egyoldalúan racionális civilizációval, ma már a kultúrának és a civilizációnak az élet minden területén, tapasztalható, anyagi és szellemi tényekben és azok változataiban megnyilvánuló szimbiózisáról beszélünk. Beszélhetünk ma szellemi és műszaki kultúráról, a munka, a pihenés kultúrájáról — lakás-, táplálkozás-, öltözködéskultúráról, továbbá a társadalmi és személyes megnyilvánulások és folyamatok kultúrájáról, a használati tárgyak, a természeti népek, a természeti környezet humán átalakításának kultúrájáról stb., vagyis mind a gazdasági alapból, mind a felépítményből eredő realitásokról. A kultúrában, mint a felépítmény részében, a társadalmi szerkezet politikai és szociális következményei (a kapitalizmusban az osztályelkülönülés) tükröződnek oly mértékben, hogy Marx joggal beszél két kultúráról a kapitalizmusban, azaz az uralkodó és az elnyomott osztályok kultúrájáról. De azt is láthatjuk, hogy a kultúra döntő jellegzetessége mind a történelmi fejlődés folyamán, mind ma, amikor a civilizáció részének tekintjük (nem csupán a természeti tör- , vényekkel szembeni tudatos vagy ösztönös védekezés, hanem az a törekvés is, hogy ne vessük alá magunkat passzívan az anyagi szükségletek mechanizmusának, ellenkezőleg az elsődleges célszerűségeken túl igyekezzünk megőrizni, saját énünk megteremtésének szabad lehetőségeit, egyéniségünket, az önmegvalósítás jogát, azaz a kulturális élet, az alkotó és befogadó kulturális aktivitás, egyszóval a komplex kultúra feltételeit. A kapitalizmusban, épp az osztályelkülönülésből eredően, különbözők az egyes rétegek kulturális humán önmegvalósításának feltételei. A mai, többé-kevésbé technokratikusan megnyilvánuló tudományos-műszaki forradalom idején, egyértelműen túlsúlyba kerül a műszaki civilizáció, azaz a széles néprétegek életmódjával való manipuláció, e rétegek kulturális humán önmegvalósításának azaz a valódi kultúrának rovására. A tudományos-műszaki haladás egyoldalúságának problémájával világszerte foglal-A PROLETÁR NEMZETKÖZISÉG JEGYÉBEN A CSEMADOK Vefky KrtíS-i (nagykürtösi) járási szervezete 1973. március 25-én tartotta meg járási konferenciáját több mint 90 küldött és vendég részvételével. A konferencián részt vettek a párt, , az állami szervek, valamint a Nemzeti Front járási bizottsága és a társadalmi szervezetek képviselői. A járási bizottság beszámolója, melyet Rados Pál, a járási bizottság titkára terjesztett elő, részletesen értékelte az elmúlt konferenciától eltelt időszak eredményeit és fogyatékosságait. A beszámoló igazolta, hogy a járás CSEMADOK helyi szervezetei az elmúlt konferencia óta fokozták aktivitásukat. Több nagy sikerű kulturális rendezvény volt a járásban, mint pl. a Mikszáthnapok, valamint a Jankó Král emlékestek, melyeket a Matica slovenská helyi csoportjával együtt rendeztek meg a CSEMADOK helyi szervezetei. A járás helyi szervezetei jelentős eredményeket értek el az irodalom népszerűsítésének területén, a népművelés területén pedig több tucat politikai és tudományos előadás megtartása fémjelzi eredményes munkájukat. Hasonlóan szép eredményeket értek el a nagykürtösi járásban a népművészet területén is, nemcsak járási dal- és táncünnepélyek megrendezésével, de általában a népművészeti együttesek fejlesztése területén is. A beszámoló hangsúlyozta, hogy a CSEMADOK egész tevékenysége szervesen kapcsolódik pártunk XIV. kongresszusának, valamint a CSKP ideológiai plénumának határozataihoz és a járási szervezet legfőbb feladatának tekinti, hogy kulturális népnevelő munkájával hozzájáruljon az emberek szocialista nevelésének további elmélyítéséhez, a marxizmus—leninizmus koznak. A polgári szociológusok elméletei, amelyek a társadalom progresszív fejlődését a tömegfogyasztás növekedésével, a piacra kerülő háztartási gépek, hűtőszekrények, mosógépek, gépkocsik stb. számának növekedésével magyarázzák, jobbára szándékosan elködösítik mind ennek a ténynek kulturális következményeit, mind a humán önmegvalósításnak a kapitalizmusban szükségszerű — osztályellentmondásait. A monopolkapitalizmus szószólói a „népi kapitalizmusról“, a „fogyasztói bőségről“ hangoztatott frázisokkal igyekeznek félrevezetni a tömegeket, holott valódi céljuk: a tudományos-műszaki fejlődés technokrata egyoldalúságának politikai gyümölcsöztetése, azaz politikai és kulturális csalás: a hatalmon lévők útmutatása szerint elterelni a széles tömegek figyelmét a tudományos szocialista világviszonylatban elért eredményeiről, a Szovjetunióról és a szocialista országokról, ahol az ember megszabadult a kizsákmányolástól és így megteremtette a kulturális humán önmegvalósítás reális és távlati megoldásának feltételeit. Az igazi progresszív kultúra jelentőségét abban látjuk, hogy sajátos módon, saját eszközeivel és módszereivel minden környezetben igyekszik objektív tényekre és nem fikciókra, spekulációkra, hazugságokra támaszkodni. Az objektív tények puszta felismerése azonban még nem jelenti ezek megértését is; mégis feltétele a kölcsönös tájékoztatásnak, egymás megítélésének, megértésének, a kölcsönös kritikának és eszmecserének, az emberi megbékélésnek, de nem jelenti az ideológiai megbékélés légkörét. Ami azt a kérdést illeti, hogy milyen legyen a kultúra nálunk, a szocializmusban, meg kell mondanunk, hogy ez szintén a szociális gazdasági alap egyes részeinek a dinamikájától függ, nem egyszeri akciók kérdése, hanem valamennyi területen az emberi aktivitás eredménye. A szocialista kultúrát a szocialista emberi kapcsolatok össztársadalmivá válása, az alkotótevékenység szocialista összhangja jelenti. Épp ezért nem lehet rá jellemző a tőle idegen kulturális eredmények lélektelen átvétele. elméletének gyakorlati megvalósításához a kultúra és a népművelés területén. Természetes, hogy a sikerek mellett mint mindenütt, ebben a járásban is mutatkoznak fogyatékosságok. Ezek egyike, hogy a CSEMADOK járási szervezete az elmúlt időszakban nem fordított kellő gondot a tagság bővítésére. A járási bizottság beszámolójából az is kitűnt, hogy a CSEMADOK tagságának mindössze 7 százaléka értelmiségi. Ez egyáltalán nem pozitív tény. Szükségesnek mutatkozik, hogy a járási bizottság a jövőben több gondot fordítson az értelmiség bevonására, elsősorban gondoskodjék arról, hogy a magyar tanítóság eddig passzív része is aktív részévé váljon a CSEMADOK munkájának. A járási bizottság jelentését élénk vita követte, melyben a járási pártbizottság képviseletében felszólalt Lóska Lajos elvtárs, a járási Marxizmus— leninizmus Esti Egyetem vezetője, aki hangsúlyozta, a CSEMADOK legfontosabb küldetése, hogy kulturális-népnevelő munkájával hozzájáruljon a szlovák és magyar nép testvéri barátságának és a szocialista hazafiság érzésének elmélyítéséhez a magyar dolgozók között. Kiemelte, hogy Csehszlovákia Kommunista Pártja a nemzetiségi kérdés megoldására továbbra is a marxista —leninista elvek alapján fog törekedni, a proletár nemzetköziség szellemében. A Matica slovenská küldötte felszólalásában ugyancsak a baráti kapcsolatok elmélyítéséért szállt síkra, hangsúlyozva, hogy a népművészeti együttesek fellépésének cseréjén kívül szükségesnek mutatkozik a jövőben, hogy a CSEMADOK és a Matica szervezetei a népművelési munkán keresztül jobban megismertessék tagságukkal a két nép történelmét és haladó hagyományait és ezzel hozzájáruljanak a baráti kapcsolatok további elmélyítéséhez. Hasonló szellemben szólaltak fel a CSEMADOK helyi szervezeteinek küldöttei is hangsúlyozva, hogy a nagykürtösi járás CSEMADOK helyi szervezetei a jövőben mindent elkövetnek a járási konferencia határozatainak maradék nélküli teljesítése érdekében. Varga János Szocialista kultúránkat döntő módon abban a tudatban fejlesztjük, hogy nálunk össztársadalmi méretben megvalósítható a humanizmus legmagasabb formája, és ilyen értelemben a szocialista kultúra leplezetlen ellentéte a kapitalista kultúrának. Fel kell ismernünk azt is, hogy még ránk is várnak feladatok és hogy melyek azok. A cél, hogy az elsődleges szükségletek kielégítése necsak a biológiai, hanem a szellemi igények kielégítése is legyen, hogy a tudományos marxizmus— leninizmus megtanítsa az embereket a világ igazi megismerésére és az önismeretre, hogy a művészet az emberek képzeletét és vágyait hatékonyan terelje az aktivitás felé. A szocialista kultúra nem lehet csupán a szakemberek, az oktatási és művelődési intézmények, kutatóintézetek mechanikus összegezésének eredménye, hanem a társadalom anyagi-szellemi valóságának és alkotó-erejének komplex hatása. Ilyen szempontból kell értékelnünk kommunista pártunk irányító tevékenységét is. A párt az élet gazdasági-anyagi és szellemi területein egyre fokozottabb össztársadalmi aktivitásra ösztönöz, a jobb minőségű termelést, a magasabb színvonalú fogyasztást szorgalmazza, a tudományos-műszaki haladással alátámasztott egyre humánusabb össztársadalmi munkaformák kialakítására törekszik, az egészségügy, a pihenés, a művelődés, az egész társadalmi élet színvonalának emelésével a szocialista össztársadalmi kultúra marxista-leninista útját építi. Épp ezért a művészet, az alkotás világa, amelyet saját specifikus etikai és esztétikai törvényszerűségei is alakítanak, nem lehet tartósan ellentétben a szocialista együttélés anyagi és szellemi alapelveivel. A szocialista művészi tevékenység — minthogy a művészet mindenekelőtt érzelmeket tükröz — nem fakadhat másból, csak alkotója teljes szocialista meggyőződéséből, nem pedig közönyből vagy színlelésből. A jelen időszakban tanúi lévén a gazdasági életben, a termelésben megindult össztársadalmi aktivitásnak, meggyőződésünk, hogy a szocialista és kapitalista ideológia között folyó harcból épp ilyen győztesen kerülünk ki. Jifí Kroha Sikeres együttműködés A CSEMADOK tomááikovói (tallósi) helyi szervezete egész délutánt betöltő nagyon színvonalas műsor keretében emlékezett meg Petőfi Sándor születésének 150. évfordulójáról. A rendezvényen fellépett a helybeli általános iskola Csillag irodalmi színpada, amelynek nagy sikert aratott műsorát Pék Éva magyar szakos pedagógus állította össze és tanította be. A műsor további részében közreműködtek a helyi szervezet tagjai. Kiemelkedő teljesítményt nyújtott: Ágh Kornélia, Páleník Edit és Veréb Miklós. Szűnni nem akaró tapssal jutalmazta a nagy számú közönség a megzenésített Petőfi verseket előadó Kozmér Marikát és Horváth Marikát. Hogy a CSEMADOK és a Matica slovenská tud együtt dolgozni, ez nálunk nem vitás. Szervezetünk felkérésére a műsorban felléptek a Matica slovenská helyi csoportjának tagjai, akik szlovákra fordított Petőfi verseket szavaltak. Tóth Piroska
