A Hét 1973/1 (18. évfolyam, 1-26. szám)
1973-04-20 / 16. szám
VARGA VIKTÓRIA Keszeli Ferenc felvétele A tanúkat egymás után hallgatta ki Almási őrnagy. Majd negyven ember tett vallomást. Az öreg Szilágyi Sándor, aki elsőnek figyelt fel arra, hogy Hegyi pakolni akar Nádaséktól, hosszan magyarázta észrevételeit: — Mindjárt láttam, hogy nem egyenes munka ... mondtam is, itt vagy csizmát húz valaki, vagy malmot. Kátainé, a Nádas család másik szomszédja arról vallott, hogy: «* — Nádasék sokszor panaszkodtak az utóbbi időben, hogy esténként mindig beül hozzájuk Hegyi, aztán sokszor ott ül éjfélekig, nem tudnak tőle pihenni. Hegyinének először fogalma sem volt arról, miért keresik a rendőrök a férjét. A házkutatáskor Hegyiéknél előkerültek Nádas és Nádasné ruhaneműi, a békekölcsön kötvények, egy ébresztőóra, egy lázmérő, egy napszemüveg, zsebkendők... az asszony apjának lakásán a fakószínű tehén. Mindezek értéke alig haladta meg a 17 000 forintot. A szakértők további 12 ezer forintra értékelték a lakás bútorait, az aprójószágot — fiatal házasok voltak még Nádasék, nem volt idejük maguknak sokat gyűjteni. — Kérdeztem, hogy honnét vette a holmikat, azt mondta, dolgozott és munkabérbe kapta. — És még mit mondott a férje amikor hazajött? — Azt is mondta, hogy megvette a Nádasék bútorát 5500 forintért, és hogy most már nyugodtan költözködhetünk az új tanyába. — Mikor jött haza akkor a férje? — Hajnalban, de csak megmosdott, aztán ment, hogy elintézze a költözködéshez a Zetort. — És amikor megtudta, hogy a férje nem hozhatta el a bútort, mert a szomszédok nem engedték? — Hazajött délelőtt, nem szólt. Én kérdeztem tőle miért olyan bánatos... azt felelte: most már nem lesz se háztáji kukorica, se bútor, se pénz. Engem hazaküldött anyámékhoz ... még aznap délután né-A himi-humi ára Egy rendőrtiszt naplójából hány percre beszaladt hozzánk, azóta nem láttam. — Mióta házasok maguk? — Februárban esküdtünk ... tessék mondani, miért keresik Sándort? Mit akarnak tőle? Barna Mihály vasúti váltóőr délután jelentkezett a rendőrségen: — Láttam Hegyit szombat délután. Még kérdeztem is tőle, hová kerekezel Sándor? Azt felelte, átmegy Bucsatelepre ... de visszajönni nem láttam. — Ez minden amit tud mondani? — Igen, gondoltam talán fontos lehet ... A váltóőr rátapintott az igazságra. Hegyi tehát a környéken bujkál valahol: fokozottabb figyelőszolgálatot kell felállítani, fel kell hívni a lakosság figyelmét is és segítségüket kérni... — Almási őrnagy újabb parancsokat adott. Eközben megkapta a laboratórium véleményét is: a kalapács és kés, amelyet Hegyi lakásán találtak házkutatáskor, emberi élet kioltására alkalmas. Emberi vértől való szennyezettséget találtak rajta ... Október 20-án este Törökszentmiklóson Sós Imre és Oláh Lajos rendőrőrmesterek indultak járőrszolgálatba. Reggel 6 órakor felfigyeltek arra, hogy Szolnok felől ütött-kopott kerékpáron egy férfi közeleg a város felé. Sós őrmester intett neki, a férfi megállt: — Jó reggelt. A városba? — Igen ... — dörmögte a foga között a kérdezett. — Igazolja magát legyen szíves . .. A két rendőr résen volt, és a másik pillanatban már csattant a bilincs a magányos kerékpáros csuklóján. — Nos, Hegyi Sándor, hát mégis csak sikerült találkoznunk — szólt a letartóztatotthoz Almási őrnagy. A férfi teljes nyugalommal ült előtte. — Hát akkor kezdjük, mondja el szép sorjában, hogyan követte el tettét és miért ölt meg három ártatlan embert. — Szükségem volt a bútorra ... — mondta közönyösen az. — Apámék unszolására nősültem meg. Eleinte nem volt semmi baj, ott laktunk anyáméknál, aztán később egyre többet veszekedtek velünk, hogy feleségem nem hozott semmit a házhoz. Ügy határoztunk, hogy elköltözünk anyáméktól. No, de nem volt bútorunk ... közben a feleségem beteg is volt, az idegeivel kezelték ... minden pénzünk arra ment... Két héttel ezelőtt beszélgettem az apósommal és mondta, hogy a Sebesérnél állatgondozót keresnek. Van ott tanya is, ő adna ezer forintot, hogy azt rendbetegyük és odaköltözzünk. Mikor beszéltem erről a feleségemmel, kikelt magából: szerezzek bútort akárhonnét, másképpen ő nem megy ,.. — Honnét ismerte Nádas Istvánt? II. — Egy munkacsapatban dolgoztunk. Aztán kínáltam neki, vegye meg tőlem a háztáji kukoricámat négyezer forii»tért. Először ráállt, aztán azt mondta, meggondolta, nem ér az annyit, csak ezernyolcszázat ad érte. — És ebbe nem nyugodott bele. — Hát úgy mutattam, hogy belenyugodtam, de csak töprengtem, hogy mi lesz ezután, ha a feleségem megtudja, hogy olyan olcsón elkótyavetyéltem a kukoricát. — Hogy jutott arra a gondolatra, hogy megölje Nádas Istvánt? — Olvastam én sok ponyvaregényt. Volt abban olyan, hogy a gyilkos elásta az áldozatát, így azután nem tudták elfogni. Akkor gondoltam arra, hogy megölöm őket, a náluk talált pénzből pótolom a négyezerhez hiányzó részt. Este mentem hozzájuk, s kabátom alatt volt a kalapács meg a disznóölőkés. Előtte azért ittam másfél deci pálinkát. Amikor odaértem Nádasékhoz, Pista az udvaron éppen a jószágot zárta be. Mondta: bent van a feleségem, menj be, jövök mindjárt én is. — Maga bement. — Igen. Az asszony gyerekholmit mosott. Beszélgetni kezdtünk és amikor lehajolt, akkor hátulról leütöttem. összeesett, lezuhant, magával rántott egy hokedlit. A zajra jött az ura, de én akkor már az a jó mögött voltam. Amikor belépett, őt is leütöttem ... aztán elővettem a kést... — A gyerekkel miért végzett? — Nagyon sírt... Fejbecsaptam a kalapáccsal... Aztán külön-külön elástam őket.. . ami véres lett a lakásban, azt eltüzeltem, néhány holmit összeszedtem, hazavittem ... — Dehát miért tette? — Szükségem volt azokra a himihumikra. Anyámék állandóan szekáltak, hogy nincs semmink. Aztán meg Nádas becsapott a kukoricavételnél ... Nem mutatott megbánást. A rendőrök előtt úgy játszotta le az, eseményeket, mintha az a világ legtermészetesebb dolga volna. Létezik az, hogy egy egészséges, épelméjű ember elkövessen ilyen szörnyűségeket? Az elmeszakértő vizsgálatának eredménye szerint igen. — Mondja ember, miért tette — kérdezte Hegyit az orvos. — Szükségem volt a bútorra meg a tehénre. — És nem sajnálta áldozatait? — A háborúban is meghalt harmincmillió ember. — Maga szerint miért nem szabad lopni, gyilkolni? — Mert büntetik ... — Ha nem büntetnék? — De büntetik ... ... és 1959. október 21-én egy város részvéte mellett eltemették Nádas Istvánt és családját, ... Hegyi Sándort a bíróság halálra ítélte. Az ítéletet végrehajtották. Néhány évvel ezelőtt, amikor ugrásszerűen megnövekedett a rádióhallgatók és a tévénézők száma, szakemberek és laikusok, írók és nem írók meghúzták a vészharangot mondván s állítván, hogy befellegzett az irodalomnak, illetve a könyvkiadásnak. Állításukat azzal indokolták, hogy a mai rohanó életformában az emberek százmilliói szabad idejükben nem olvasni fognak, hanem a kényelmesebb lehetőséget használják ki, azaz rádiót hallgatnak vagy tévét néznek. Szerencsére nem így történt. Világviszonylatban évről évre nő a kiadott könyvek példányszáma — el is fogynak —, ami azt jelenti, hogy olvasnak az emberek. Olvasnak, mert az olvasás élményét, gyönyörűségét semmi más . nem pótolhatja. így aztán nem lehet közömbös írók és kiadók számára annak a kérdése, hogy grafikai, tipográfiai megoldásokkal esztétikailag tökéletes könyvet bocsátanak-e az olvasók elé vagy sem. Ennek a gondolatnak a jegyében tartott hasznos munkaértekezletet az elmúlt hetekben a Madách Könyv- és Lapkiadó Bratislavában. A KÖNYVÉRT A munkaértekezleten résztvettek: Zsoldos Vera, Zigány Edit és Lovász György, a budapesti Szépirodalmi, Móra Ferenc és az Európa Könyvkiadó kép- és műszaki szerkesztői, továbbá René Murat, a Slovensky spisovatel képszerkesztője, a Pravda Könyvkiadó és a Kelet-szlovákiai Nyomda képviselői, csehszlovákiai magyar képzőművészek és újságírók. A Madách Kiadó elmúlt évi kiadványait René Murat értékelte. Az alábbiakban értékelésének néhány gondolatát idézzük: Költészet. „A költészet, legfőképp a líra képzőművészeti kíséretének kérdése mindig nagyon kényes, s vele kapcsolatban semmilyen imperativ kritériumot sem lehet meghatározni. Mindenekelőtt két követelményt kell szem előtt tartani: egyrészt e kíséretnek vitathatatlanul művészi minőségűnek kell lennie, másrészt képzőművészeti szinten ki kellene egészítenie a szerző szövegét, annak atmoszféráját stb. Ez mindenekelőtt a lírára vonatkozik, az epika esetében lényegesen egyszerűbb a helyzet. Nagy feladat hárul a technikai szerkesztőre: koncepciózus munkát kell végeznie, ki kell választania azt a képzőművészt, aki képes az adott verskötet grafikai kíséretének megalkotására, konzultálnia kell a kötet irodalmi szerkesztőjével még a munka kiadása előtt. A kis, négyzet alakú kötetek esetében nyilvánvaló a kiadás egységesítésére irányuló törekvés, kísérlet mind a formátum, mind a grafikai és tipográfiái megoldás segítségével. Kulcsár, Keszeli kötete: az összhangban lévő elemeket ktnretkezetesen megtartani. Ami kérdéses: a négyzetes formátum verskötetek esetében; ha marad, akkor a szedést talán középre kellene tördelni.
