A Hét 1973/1 (18. évfolyam, 1-26. szám)
1973-04-20 / 16. szám
Bizony még lehunyva kék szeme az égnek és sok szeme a háznak, amikor a pékek már munkába sietnek. Hajnalban kelnek, korábban a madaraknál, korábban a kakasoknál, kora hajnalban, amikor még szendereg a nagyváros robogó zaja, mert a pékeket, a kemencék rokonait várja a dagadtra kelt tészta, nek, de azt már nem tudjuk, hány darab fogy el naponta. — Tizenhét-húszezer darab péksüteményt adunk el naponta. Azonkívül mintegy kétezer darab cukrászsüteményt és száz darab kenyeret. A kenyeret és a cukrászsüteményeket nem mi sütjük. — Mennyi a havi forgalom? 1. Nagy keletje van a ropogós péksüteményeknek 2. Pár perc és az üzletben illatozik a friss péksütemény 3. Ján Trávniéek a műszak vezetője 4. Stetecs Ilona készíti a fonott péksüteményt 5. A kis péküzlet több mint százéves múltra tekint vissza Prandl Sándor felvételei A PEKEK hogy elkészítsék belőle mindennapi kenyerünket, a friss péksüteményeket. Bratislavában, az Obchodná utcai kis péksütemény-bolt nagyon közel van szerkesztőségünkhöz és arról ismeretes, hogy ebben az üzletben még melegében megvásárolhatja mindenki a finom ropogós óriás- vagy kiskifliket, fonott kalácsot, a különböző formájú és nagyságú sós és édes péksüteményeket. Bizony a bolt elárusítói sohasem unatkoznak, mert amikor csak benézünk hozzájuk, mindig ott látjuk a vevők soha el nem fogyó sorait, hiszen a város minden részéből ide igyekeznek az emberek a friss péksüteményekért. Persze érthető, hogy friss az áru, mert a pékműhely egy épületben van az üzlettel és ugyanott található a pékség kis irodája is. A PÉKSÉG IRODÁJÁBAN Grosschedlo Margit asszony, a pékség vezetője kedvesen fogad bennünket. Tizenhat esztendeje már, hogy a Bratislavai Sütőipari Vállalatnál dolgozik, őszinte bókkal tűzdelt kérdéssel fordulok hozzá: — Szinte naponta alkalmam van meggyőződni róla, hogy milyen nagy keletje van az önök péksüteményéT. Kasza Ida KORÁN — Átlag 280—300 ezer korona forgalmat bonyolítunk le havonta. — Szállítanak is valahová az itt készült péksüteményekből? — Igen, pár ezret szállítunk, javarészt hentesüzletekbe és néhány vendéglőbe. — Hány dolgozó készíti ezt a sok péksüteményt? — A pékműhelyben hat nő és három férfi dolgozik. Sajnos jelenleg néhány dolgozónk betegállományban van. Ennek ellenére, amint látja, sohasem fogy ki nálunk a friss áru, mert tudjuk, hogy a kelt tésztából készített kalács, sütemény, csak akkor jó, ha friss. A PÉKMÜHELYBEN A pékműhelyben a kemence körül három nő és két férfi sijrög-forog. Nem könnyű szót váltani velük, mert gyors tempóban dolgoznak, sietnek egyik helyről a másikra, hogy megtöltsék a kemencét, amelyben javában táncol a tűz, nagy aranymadarakat, piros lángvirágokaf rajzolva várja a teli tepsiket, hogy pírt fessen a fehér sütemények arcára. Ján Trávniéek, a műszak vezetője gép segítségével szaggatja, adagolja a tésztát. Egy másik gép megadja a kiflik formáját. A gépből kipotyogó kifliket fiatal lány rakja serényen a tepsikre, a teli tepsik pedig gyorsan eltűnnek a meleg kemence torkában, hogy néhány pillanat múlva ott illatozzanak a boltban. — Mi a titka annak, hogy ilyen finom péksüteményeket készítenek? — fordulok Ján Trávniéekhez. — Nincs titka. Azért jó, mert beletesszük ami bele való és ügyelünk arra, hogy a tésztával minden a maga idejében történjen. SZERETIK A SZAKMÁJUKAT Ján Trávniéek szereti a szakmáját. Bizonyítja ezt az is, hogy 25 esztendeje dolgozik az üzemnél. Tőle tudjuk meg (ami szinte természetes), hogy a vevők még sohasem reklamáltak, s hogy az üzem is magasra értékeli munkájukat. Ennek ellenére azt is megjegyzi, hogy ilyen kis pékműhelyről, mint az övék, talán írni sem érdemes. Mi azonban nem érthetünk egyet a véleményével, még akkor sem, ha abban igazat adunk neki, hogy valóban nem valami óriási üzemről van szó. Olykor nemcsak a mennyiség a lényeges, hanem a minőség s az tagadhatatlan, hogy fővárosunkban a legfrissebb péksütemény ebben a kis boltban kapható. Stetecs Ilonával is sikerült szót váltani, ö készíti a fonott péksüteményt. Keze csodálatos gyorsasággal mozog. — Hány esztendeje már, hogy a koránkelők táborába tartozik? — Huszonkét esztendeje dolgozok ebben a szakmában, szeretem ezt a munkát, pedig hajnalban két órakor kelek, mert háromkor kezdődik a műszak. Viszont egy pék közülünk még korábban, este tíz órakor kezdi el a munkát, ugyanis a tésztát be kell dagasztani. ő egész éjjel dolgozik. A mi műszakunk délben tizenkét órakor végződik. — Mit csinál, amikor hazaér? — Rendszerint lefekszem, de előfordul, hogy előbb még megfőzöm az ebédet. Vaiener Rozália ugyancsak régi KELNEK dolgozója a pékségnek. Lényegében ugyanazt mondja, amit Stetecs Ilona, ő is megszokta, hogy akkor kel fel, amikor még csendes a világ és a legtöbb ember akkor fordul a másik oldalára. A kis pékség és a bolt több mint százéves múltra tekint vissza. Az emeletet csak jóval későbben építették a „patinás“ pékség fölé. A pékség egykori tulajdonosaira, az Angolmayerokra és az Orbán családra még emlékeznek a régi pozsonyiak. Nem tudjuk, s gondolom nem is fontos számunkra, hogy abban az időben mennyire állta a sarat a kis pékség a nagy konkurrenciával szemben. Azt azonban tudjuk, és ez sokkal lényegesebb, hogy ma a dolgozók százai vásárolják és dicsérik a kis péküzem ropogós, friss süteményeit.
