A Hét 1973/1 (18. évfolyam, 1-26. szám)
1973-04-13 / 15. szám
Egyiptomban három szakaszban hajtották végre a földreformot. Az 1952 szeptemberi törvény 200 feddanban szabta meg a földtulajdon felső határát, további 100 feddant a gyermekeire írathatott át a tulajdonos. A reform 1758 birtokost érintett, és 656 000 feddant sajátítottak ki, azaz az összes szántóföldeknek mintegy egytizedét. 1961-ben, amikor végrehajtották a bankok és a nagy iparvállalatok államosítását, a földreform további szakaszában 100 feddanra korlátozták a földtulajdont, s végül a harmadik szakaszban, 1969-ben 50 feddanra, vagyis 21 hektárra, összesen 1 225 000 feddan földet sajátítottak ki, s ezt 400 000 család között Osztották fel. Az egyiptomi mezőgazdaságnak azonban a földtulajdon igazságos elosztása nem az egyetlen problémája. Rosszabb ennél, hogy kevés volt a föld, s a lakosság számának növekedése sokszorosan meghaladta a megművelhető földterületek növelésének mértékét. A század elejétől 1952-ig ez a földterület 5 millióról 5,3 millió feddanra növekedett, míg a lakosság száma 9,7 millióról 20,3 millióra emelkedett. Az Egyiptomi Arab Köztársaság ez ellen kétféleképpen védekezik: a megművelhető földterületek intenzív kiterjesztésével és a földműves lakosság növekedési ütemének csökkentésével. Egyiptom területének 85 százaléka lakatlan sivatag, tehát a mezőgazdaságilag hasnosítható földterületek kiterjesztésének legkézenfekvőbb módja — amennyiben rendelkezésre áll a víz — a sivatag öntözése. Az első és sikeres kísérlet ebben az irányban Tahrir tartomány megalapítása volt, amely az ötvenes évek közepén kezdett keletkezni a sivatagnak a Nílus deltájától nyugatra fekvő résén. Kevesen tudják, akik ma a virágzó ligetek és kertek között vezető kairó—alexandriai ún. sivatagi autóúton utaznak, hogy tizenöt évvel ezelőtt itt még a végtelen sivatag húzódott. További hatalmas öntözött sivatagi területek vannak Kharga, Dahla és Baharia oázisok között, a Nílus völgyétől nyugatra; az oázisokat távlatilag összefüggő mezőgazdasági területté akarják fejleszteni. Számolnak a hosszúlejáratú tervekben azonkívül az Alexandiától délnyugatra fekvő Kattara-mélyedésnek sótalanított tengervízzel való elárasztására. 1975-ig az öntözött sivatagi földek elérik a 820 000 feddant. A legtöbb újonnan hasznosított földet azonban Felső-Egyiptom déli részén, a Nílus völgyének két oldalán lehet nyerni. A szovjet segítséggel felépített Aszszuáni gáttal felduzzasztott vízzel további 1,3 millió feddan földet fognak itt öntözni. Rasid elvitt bátyjának, Ahmadnak házába. Ahmad, az elsőszülött örökölte apja házát és földecskéjét. Másik fivére, Abdel Uaháb a földreform révén jutott földhöz. Nővérük. Rauhiia Assziutba ment feleségül egv vasutashoz. Ahmad családjával lakik édesanyjuk is. akit — ősi szokás szerint — az elsőszülött fiú világra jötte óta Um Ahmadnak, Ahmad anviának neveznek. Mindannyian büszkék voltak a nemzetközi kapcsolatokra, amelyeket — mint jelenlétem mutatta— az ő Rasidjuk Kairóban ápol. A ház, mint a legtöbb parasztház Egyiptomban, égetetlen agyagtéglából épült. Hogy mi változott itt az elmúlt húsz esztendő alatt? Ahmad felnőtt koráig írástudatlan volt, csak a katonaságnál tanult meg írni-olvasni. Ma mind a négy gyereke iskolába jár és cipőt hord, amire nem felejti el felhívni a figyelmemet a ház ura. Van tranzisztoros rádiójuk, s egész beszélgetésünk alatt egy pillanatra sem szűnt meg a rikácsoló arab zene. Ahmad, noha a falu szegényebb parasztjai közé tartozik, mindössze 5 feddan földje van, funkcionáriusa az Arab Szocialista Uniónak és érvényesíti szavazatát mindig, ha a község ügyeiben kell dönteni. Apja ilyesmiről mégcsak nem is álmodott. A földjén termett gyapotot, primőr zöldséget, kukoricát és hüvelyeseket Ahmad jó árért közvetlenül az állami felvásárló vállalatnak adja el ; apja az assziuti nagykereskedőkre volt utalva, akik a szó szoros értelmében lenyúzták a fellahok bőrét. Ahmad eljár a mezőgazdasági igazgatóság ingyenes tanácsadójába, utalványt kap foszfáttartalmú műtrágyára és nemesített vetőmagra. De talán a legnagyobb forradalmi változás az a tény, hogy Ahmad feleségével, Nefiszával — akit ősi szokás szerint Um Ibrahimnak hívnak — elhatározta, hogy nem lesz négynél több gyerekük, s a községben elsőként keresték fel a családtervezési tanácsadót. Legalább egyszer hetenkét hús kerül az asztalra; apja családja négyszer egy évben evett húst, csak a legnagyobb ünnepeken. Meghívtak ebédre. Kitűnő „koftát“ — bárányhúsból készült fasírozottat, párolt babot és émelyítően édes kalácsot, baklavát ettünk. Szöveg és képek: Jaroslav BOUCEK „Beszél ön walesiül?“ A sörön, mint nemzeti italon, és a labdarúgáson, mint nemzeti sporton kívül nemigen látszik, hogy valami közös vagy hasonló lenne itt Nagy-Britanniával. Talán még az, hogy a mai brit szigeteket, akárcsak Csehország területét s Pannóniát valaha kelták lakták. Ez a rejtélyes nép, amely valaha uralma alá hajtotta nemcsak Britanniát és Galliát, de Európa nagy részét is, sőt egyes törzsei Kis-Ázsiába is eljutottak (ott galatáknak hívták őket), csak kevés emléket hagyott nálunk maga után. Mindenesetre bizonyos, hogy Csehország latin eredetű és nemzetközileg ma is használatos nevét — Bohemia — a kelta boj törzsről kapta. Ugyancsak kelta eredetű a mai Budapest (Óbuda) helyén volt pannóniai római város, Aquincum neve is; a rómaiak a már akkor megvolt kelta telepet építették tovább, amelynek Ak Ink (jó víz) volt a neve a kelta evariszkok nyelvén. A kelta indogermán nyelv, közbenső helyet foglal el a román és germán nyelvek között, de minden mai európai nyelvtől annyira eltér, mintha csak a kozmosz valamely ismeretlen planétáján élő lények nyelve lenne. Britanniában azonban újabb hódítók — a normannok és az angolszászok — érkezése után a kelták már nem tudtak tovább költözni nyugatra, s így még ma is, mindössze kétszáz kilométerre Londontól, előfordulhat, hogy egy göndör, vörösesszőke hajú, sötét, villogó szemű, egyáltalán nem angolszász típusú helybeli polgár tréfából vagy elvből a várt angol megszólítás helyett odaszól az idegennek: „A ydych chwi'n deall Gymraeg?“ — ami walesi kelta nyelven azt jelenti, hogy ,,Beszél ön walesiül?“ És valamennyi turistakalauzban ott áll különlegességképpen a leghosszabb brit helyiségnév, a walesi Llanfairpwllgwyngyllgogerichwyrndrobwllantysiliogogogoch. Ennek az 58 betűnek azonban csak mint idegenforgalmi érdekességnek van jelentősége, azon kívül, hogy ott áll a városka vasútállomásának a tábláján, egyébként általánosan csak az első húsz betűből álló szót használják, ami azt jelenti, hogy: Szűz Mária temploma a völgyecskében ... Wales, Észak-lrországtól és Skóciától eltérően, amelyek legalább formális önigazgatással rendelkeznek, közigazgatásilag össze van kapcsolva Angliával. s így az, hogy itt még mindig beszélnek kelta nyelven (a lakosságnak kb. egyharmada beszéli a walesi nyelvet), csakhogynem csodának számít. Az írek elangolosításához fegyvereket vettek igénybe az angolok; Walesben már évszázadok óta mérsékeltebb eszközöket alkalmaznak: a walesi gyerekeket, akik anyanyelvükön beszéltek az isko-A walesi népviseletet a jellegzetes magas kürtőkalappal már csak folklór-ünnepségeken hordják Aberfane bányászvároskát 1966-ban elpusztították a meddőhányó-hegyek. Ez volt a walesi bányavidék legnagyobb katasztrófája A középkori Caernarvon vára egy erőd alapjain épült, amely már itt állt, mielőtt a rómaiak meghódították Britanniát Iában, nádpálcával verték és welshhatet, magas kürtőkalapot kellett viselniük, ami a walesi népviselet része. S a hivatalos nyelv a felnőttek számára az angol volt. . . A második világháború után, amikor már úgy látszott, hogy a walesi nyelv véglegesen holt nyelvvé válik, kezdődött meg újjászületése. Nem múltba révedező öregemberek és öregasszonyok kezdtek újból walesi nyelven beszélni, hanem a fiatalok. A walesi nyelvet tanítják az egyetemen, ilyen nyelvű műsorokat kénytelen volt felvenni műsorára a rádió és a televízió, de főképp walesi nyelven énekelnek, otthon és a helyi meg az országos eisteddfodokon — népművészeti fesztiválokon. Wales, akárcsak Skócia és Észak-Irország, Nagy-Britannia — az Egyesült Királyság — legelhanyagoltabb, legkevésbé fejlett területei közé tartozik: az angol tőkések hosszú évtizedeken át Wales legfőbb kincséből — a kőszénből gazdagodtak. Most az ottani bányákat sorra bezárják, mert nem kifizetődő a termelés, de ehelyett más ipart nem kapott az országrész. Wales elnéptelenedik, nem tud megélni sem a juhtenyésztésből, sem az idegenforgalomból.. . A walesiek kedves, nyílt, vendégszerető emberek, de különösen a fiatalabbak nem akarnak belenyugodni abba, hogy ősi földjük egyszerűen csak üdülőközpontjává váljék Angliának. A harc egyik formája a walesi nyelv megmentésére irányuló erőfeszítés, az ellenállás az erőszakos elangolosítással szemben, ami nem hozza magával az egyenjogúsítást Angliával. Ezért fogadják paradicsomzáporral az angol királyi család tagjait a walesi egyetemeken, ezért alapítanak egész Walesben iskolákat, ahol az oktatási nyelv elsősorban walesi és csak másodsorban angol — ha ez a tudományos-műszaki forradalom korában „unpraktikusnak“ is látszik. 17
