A Hét 1973/1 (18. évfolyam, 1-26. szám)
1973-04-06 / 14. szám
„Mindenkinek, aki a tömegtájékoztatási eszközökben dolgozik — igazgatóknak, főszerkesztőknek és szerkesztőknek — tudatában kell lenniük, hogy ezek az eszközök nem szócsövei kétes egyéni nézeteknek, hanem a szocialista társadalom kollektív szervezőjeként, tájékoztatójaként és nevelési eszközeként kell szolgálniuk. Az is következik ebből, hogy a dolgozók felelősek minden szóért, minden képért." (A CSKP KB Elnökségének jelentése az ideológiai munka fő feladatairól a CSKP XIV. kongresszusa után — elhangzott a CSKP KB 1972. október 26-i plenáris ülésén) ' Ili ' 1 fi!# t 1 IMÍ ' I !u & Televízió! Mennyi szép emlék, művészi élmény, felejthetetlen és megismételhetetlen riport, film- és egyéb műsor húzódik meg e szó mögött. Ugyanakkor mennyi ironikus, jóindulatú és kevésbé jóindulatú megjegyzés a „papucskultúráról“. S mégis nálunk és világszerte estéről estére milliók és százmilliók ülnek oda a tévékészülék elé. Kisgyerekektől ősz öregekig, a fejlődő országok analfabétáitól a főiskolát végzettekig. Mindenki keres és talál a maga számára valamit a műsorban. Az egyik művészi élményt, a másik sportközvetítést, a népi táncok szépségét, beszámolókat egyedülálló eseményekről, amilyenek' voltak az első űrutazások, ünnepi nagygyűlés Moszkvában a 'Szovjetunió megalakulása 50. évfordulója alkalmából és hasonlók. A hírszolgáltatás megmutatja az emberi tettek nagyságát és szörnyűségeit, természeti jelenségeket, a makro- és a mikrokozmosz csodálatos titkait. Emberek milliói nézik a műsorokat, szemükkel és fülükkel befogadva a látottakat és hallottakat, jóváhagyólag tudomásul véve vagy elutasítva, esetleg vitába szállva velük, de „jelen vannak“ az eseményeknél. Már maga ez a tény, mint villám a sötét éjszakában, rávilágít a televízió befolyásolási lehetőségeire és társadalmi felelősségére. Emellett a televízió fiziológiai kihatása sokszorosan felülmúlja a csak hallási Ingerek hatását. Látás útján jutunk az információk kilencven százalékának birtokába, s a vizuális adatok feldolgozása igénybe veszi az agykéregnek kerek egytizedét, Ez lehetővé teszi a tájékoztatási formák széles palettáját. Mindaz, amit látni, hallani, olvasni lehet,' legyen az akár művészi megnyilvánulás, akár információs anyag, a televízió tevékenységi köréhez tartozik.' Elméletileg a televizió közvetíthetné nekünk mindazt, ami a világban történik vagy történt. Ezt csak az idő korlátozza s az, hogy az ember nem képes korlátlan mennyiségű információt befogadni. Az ember számára lehetetlen befogadni a történések, események, érzelmi behatások végtelen, szüntelenül hömpölygő áradatát, amit ma a televízió közvetíteni képes. Ezért elkerülhetetlenül szelektálni kénytelen. Ha megvilágítjuk a televízió tömegességét, hatását s a műsorok közérthetőségének szükségességét, megértjük a helyes válogatás nehézségét és felelősségét is. A néző számára elsődlegesen az a fontos, hogy a televízió mit sugároz. A néző gyors és az igazságnak megfelelő hírszolgáltatást igényel, jó szórakoztató műsorokat, amelyek felölelik az összes műfajokat, tévéjátékoktól, a klasszikus zenén keresztül a Vetélkedőkig és a jó, látványos showműsorokig. S megkívánja a népszerű ismeretterjesztő műsorokat, mindenekelőtt azokon a szakmai területeken, amelyek progresszívek és szükségesek a szocialista társadalom embere kulturális színvonalának emeléséhez. A televíziónak nem szabad megfeledkeznie róla, hogy műsoraival felhívja a dolgozók figyelmű* a termelés hatékonyságának növelésére s ezzel kapcsolatban hozzájáruljon a gazdasági dolgozók szakmai képzettségi szintje jelentékeny emeléséhez. A szakmai képzettséget a gazdasági fejlődés és a tudományos-műszaki forradalom eredményeinek megfelelő szintre kell emelni s összehangolni az összes állami és társadalmi szervek és szervezetek tevékenységét. A szocialista ember nevelésének kiváló iskolája a szocialista versenymozgalom, amelynek a televízió állandóan nagy figyelmet kell hogy szenteljen. Amikor az átlagnézőről beszélünk, aki a tv műsorának színvonalát és tartalmát nem aszerint, ítéli meg, hogy mi nincs benne, hanem csak aszerint, ami benne van, ezzel arra az egyedre gondolunk, aki a tv-nézők abszolút többségét képviseli. Vannak rajtuk kívül olyanok is, akik szakmai szemmel nézik a dolgokat, látják a műsorválogatással kapcsolatos fogyatékosságokat, de hallgatnak. Gondolok itt a kritikusokra is, akik egyelőre igen kis figyelmet szentelnek a tv-műsorok művészi kritikájának. A szocialista tv-kritikának sokkal több helyet kellene kapnia A televízió- , • •' \ V ' ' , . ■' társadalmi jelentősége a sajtó hasábjain, elősegítve ezzel a szocialista művészi tv-műsorok fejlődését. Hangsúlyoznia kellene e műsorok jelentős politikai és kulturális funkcióját a néző irányában. A tv-kritikának foglalkoznia kellene a jelenlegi szocialista művészet elemzésével úgy, hogy felölelje az összes problémákat s így tárgyilagosan, pártosan és főképp magas szakmai szinten tudjon reagálni, szem előtt tartva a tv-műsorok alkotó fejlődésének szempontjait. Jelenti ez a problémák elméleti elemzését s a tényekkel való szembenézést szocialista jelenünk s a további fejlődés szempontjából. Ha a tv-kritika ezen az úton fog haladni, teljesíteni fogja társadalmi küldetését a művészi tv-műsorok fejlesztésében. Nincs szándékomban e kérdéssel bővebben foglalkozni. Azért mutatok csak rá, hogy az úgynevezett hallgató többség tudatára ébredjen: lehetősége van, hogy segítsen a tájékoztatás, a tvműsorok és ezek megválogatása minőségének megjavításában. Hiszen ha több-kevesebb, akár önkéntes külmunkatárssal rendelkeznénk, akik hajlandók bekapcsolódni ebbe az igényes munkába, megfelelő válogatással biztosíthatnánk, hogy a műsoroknak már az első kiválogatásakor kiselejtezzünk egy csomó gyenge minőségű produkciót, amivel sok időt és fáradságot takaríthatnánk meg. Ugyanakkor biztosítható lenne, hogy a televízió necsak úgynevezett „befutott“, kipróbált alkotásokat fogadjon el, kimaradván ezzel műsorából sok legújabb, legprogresszivabb, leghaladóbb úttörő alkotás. Hiszen a szocialista televízió előnye, hogy munkájának kommersz oldala nem elsődleges és meghatározó. A mai fejlett szocialista társadalom megköveteli a helyes erkölcsi és jogi normákat, amelyek fokozatosan át fognak menni a kommunizmusba, és ezért társadalmunk minden egyes tagjától magas fokú eszmei-erkölcsi érettséget és politikai tudatot követelnek meg. Célunk a sokoldalúan fejlett ember megformálása. S e feladatnak ma alapvető jelentősége van valamennyi tömegtájékoztatási eszköz számára. Fokozott mértékben érvényes ez a televízióra, amely a legtömegesebb tájékoztatási eszköz. Társadalmunk elsőrendű problémái közül a jelen időszakban valamennyi polgártársunknak, de különösen a fiatal nemzedéknek erkölcsi nevelése kerül előtérbe. E téren a televízió olyan légkört teremthetne társadalmunkban, a társas élet valamennyi területén, hogy elmélyüljön az embernek az emberhez való őszinte, elvtársi viszonya, a becsületesség, az igényesség önmagunk és mások iránt, a szigorú felelősséggel párosult bizalom, az igazi alkotó munka szelleme. Ha feltételezzük, hogy a televízió kellőképpen tájékozott, akkor a válogatás marad hátra. Kérdés, a meglevő anyagok közül mit válasszunk ki közlésre, mikor és hogyan sugározzuk a kiválasztott műsort. Az alapvető mérce az eszmei nevelő és művészi színvonal kell hogy legyen. Biztosan mindenki számára nyilvánvaló, hogy e két kívánalom nem áll szemben, hanem összhangban egymással, Ezért nem lehet úgy feltenni a kérdést, hogy melyiket részesítsük előnyben, hanem hogy miként válasszuk ki a produkciót úgy. hogy az eszmeileg és kulturális szempontból megfeleljen egy szocialista ország televíziója szintjének. A válogatásban nagyobb mértékben kellene megnyilvánulnia televíziós propagandánk offenzivitásának és harcosságának, növelni kell hatékonyságát az ellenséges diverziónak, az imperializmus intrikáinak leleplezésében, a szocializmushoz idegen nézetek kigyomlálásában, az emberek tudatában és cselekedeteiben még megnyilvánuló kispolgári csökevények leküzdésében. Harcolni kell az olyan visszahúzó jelenségek ellen, mint a bürokratizmus, a sovinizmus, a nacionalizmus, az egoizmus s így aktiv, elkötelezett viszonyt alakítani ki az emberekben a világon folyó forradalmi fejlődés, a szocialista világrendszer sorsa iránt. Mert a válogatás helyessége és eszmei iránya nagy befolyással van a televíziós adások színvonaléra és hatékonyságára. A szocialista társadalom minden lehetőséget megad a televíziónak, hogy leszámoljon bármilyen helytelen nézettel, magatartással. A televízió tudatában van, hogy nevelő, ideológiai tevékenységének meg kell felelni a kor szellemének. Szem előtt tartja a nagy társadalmi változásokat, a tudomány, a kultúra és a dolgozó tömegek elért műveltségi szintjét. Ismeretei alapján kiküszöböli munkájából a formalizmust, sablonosságot, a kifejezésbeli hiányosságokat s tökéletesíti munkájának formáit és módszereit. Kitartóan és céltudatosan fejleszti szervezési struktúrájának tudományos alapjait, emeli műsorainak eszmei színvonalát s a képernyőre kerülő minden egyes program lehető legnagyobb fokú érthetőségére és érzelmi töltésére törekszik. Van még itt egy igen fontos szempont — felelősség a nemzeti kultúra és művészet terjesztéséért és fejlesztéséért, új művészi alkotások keletkezéséért és alkotó-, valamint előadóművészek neveléséért és a kultúra fogyasztói számának növekedéséért. A televízió tudatában van, hogy ott, ahol nincs bátorság, ott — akár be merjük vallani, akár nem — objektíve visszahúzó nézetek lesznek úrrá. Merészség, kísérletezés, kereső, kedv nélkül — megtalálni és tisztázni azt, ami új, progresszív, ami ma még gyenge lábakon áll, de aminek megvan a jövője — enélkül nem lehet haladást elérni. És ezt hangsúlyozta a CSKP KB 1972. október 26-i ideológiai plénuma is, amikor megállapította: „Pártunk nemcsak hogy elismeri a kísérletezéshez, az új kifejezési eszközök kereséséhez való jogot, hanem ezt támogatja is. Síkra száll az egyéni tehetségek és képességek érvényesüléséért, a szocialista realizmus módszereiből kiinduló formák és műfajok sokoldalúságáért. Véleményünk szerint az igazi művésznek, aki megbecsüli a saját munkáját, a szocialista társadalom gazdag, rendkívül, sokrétű és kimeríthetetlen életéből kellene elsősorban ösztönzést merítenie, nem pedig a szemétdombon a hulladék között turkálnia.“ A televizió tudatában van ennek. A CSKP KB ideológiai plénuma után bátrabban lépett annak az újnak felfedezése, keresése útjára, ami életünkben felmerül, amit szocialista társadalmi rendszerünk politikai, gazdasági és kulturális életünk minden területén megkövetel. A cseh és a szlovák tévéműsor-szerkesztés joggal büszke lehet az utolsó években elért eredményeire. A televizió nehéz és bonyolult időszakot élt át, ám ennek ellenére képes volt mozgósítani az egészséges alkotó erőket, aminek eredményei már megmutatkoztak és itt vannak: a cseh és a szlovák televíziós műsorok színvonala minden tekintetben emelkedő tendenciát mutat. A műsoroknak megvan az irányvonaluk és céljuk. Az utóbbi hónapokban a Csehszlovák Televíziónak sok jó műsora jelent meg a képernyőn. Említsünk meg csak néhányat; ilyenek voltak: a První sména (Első műszak) c. publicisztikai műsor, a Maakon Chevalier Az ember, aki isten akart lenni c. regényéből készült tévéjáték, de ide sorolhatjuk a bratislavai televízió produkciói közül M. Havran Andrea cimű tévéfilmjét is, amelyek gazdagabbá tették életünket, szocialista jelenünket és reális szemléletben mutatják be a jelenlegi emberi kapcsolatokat. A bratislavai televizió publicisztikai sorozata, a Sami sebe (Saját magunknak) ösztönzően hatott a nemzeti bizottságok versenymozgalmának kibontakoztatására, amely a község- és városfejlesztés területén már eddig is milliós értékeket hozott létre. Így sorolhatnánk tovább és tovább azokat a műsorokat, amelyek nagy befolyással voltak a televízió műsora színvonalának emelésére. Azért van ez, mert a szocialista ma egyre jobb munkára kötelezi a televizió dolgozóit. Ez a tény garanciát jelent arra nézve, hogy a televízió társadalmi intézménnyé válik, amelynek tevékenysége, minősége és eredményei — a társadalomnak, éspedig nemcsak mint fogyasztónak, hanem mint együttes alkotónak is ügye, STEFAN SMATRALA