A Hét 1973/1 (18. évfolyam, 1-26. szám)
1973-03-16 / 11. szám
ÉGBENYÜLÖ, HATALMAS HEGYEK és mély, sötét völgyek között, pihenés nélkül egy futár vágtat. Tarsolya titkos rekeszében Tachima hercegnőnek fontos üzenetet visz. A levelet Szuchrab lovag, a hercegnő fia írta. „Afrosiab turkmén sah hadseregének a vezetését ream bízta — irta üzenetében Szuchrab. Megtámadjuk Iránt! Büszke vagyok arra, hogy Irán legnevesebb lovagja, hadvezére, Rusztam ellen harcolhatok ...“ Amikor Szuchrab e sorokat írta, nem sejtette, hogy Rusztam, az iráni hadvezér az apja. Édesanyjának a világ előtt titkolnia kellett gyermeke apjának a nevét. Ezt a nagy titkot azonban Rusztam halálos ellensége, Pólyád ismerte. Hoszszú évek óta várta azt a pillanatot, hogy bosszút állhasson. De a legyőzhetetlen lovag ellen sohasem mert szemtől-szembe kiállni. Ezért most is aljas cselhez folyamodott. Az erdő sűrű mélyén hátulról megtámadta a levelet vivő futárt. A fáradságtól kimerült, meglepett lovas nem is védekezhetett, pillanatok alatt végzett vele, és a levelet elvette tőle. A TACHIMA HERCEGNŐ megérezte, hogy fia bajban van. Kísérőjével felkereste. — A leveledet nem kaptam meg! Szívemben éreztem, hogy nagy kalandba, nagy veszélybe keveredsz. Azért jöttem... És most már nem hallgathatom el: apád Rusztam, a híres vitéz. Ellene nem harcolhatsz! Szuchrab nagyon meglepődött. Hosszú pillanatokig szóhoz sem tudott jutni. — Most már nem hátrálhatok. Harcba indulok. De apámért, noha eddig még sohasem láttam és csak hírből ismerem, az életemet is feláldozom. Erre esküszöm! — jelentette ki édesanyjának Szuchrab. — A harc hevében nem ismered föl apádat! Hiszen még sohasem láttad.., Bátyámmal Zsandarazmmal beszélek... ő többször találkozott már Rusztammal. — Rusztamot, a legendás hírű lovagot messziről felismerem — nyugtatta meg Szuchrabot nagybátyja. — Nemcsak harcoltam ellene, de egykor a reggelekig tartó lakomákon egymás egészségére ürítettük kelyheinket. Mindenütt melletted leszek, és ha megpillantom, azonnal szólok... A HATALMAS FÜSTOSZLOPOK JELEZTÉK, hogy Iránt megtámadta az ellenség. Gozsdechem, az egyik határmenti erődítmény parancsnoka fiát, Chadzsirát küldte harcba az ellenség visszaverésére. — A támadók élén Szuchrab harcol. Vitéz lovag. Tanácsadója Chuman, az öreg róka... És ahol róka van, ott a kétszínűség, a csalafintaság is meghonosodott. Fiam — mondotta a határmenti erődítmény parancsnoka —, a te feladatod, hogy addig, míg az erősítés nem érkezik meg, feltartóztasd a támadókat! Gozsdechem maroknyi seregével Chadzsira harcba indult. Szuchrab lovasai pillanatok alatt körülvették és lefegyverezték az irániakat. Szuchrab párbajra hívta ki Chadzsirát. Kettőjük viadala azonban csak percekig tartott. Szuchrab könnyűszerrel győzte le Chadzsirát, de nem ontotta ki életét. Legyőzöttjét lovához kötötte és a foglyokkal az erődítmény falai alá vezettette. A AZ IRÁNIAK VÁRATLANUL újabb támadásra indultak. Az erődítményből fürge lovasok törtek Szuchrab katonáira. A meglepett harcosok kissé hátráltak, rendezték soraikat, majd újból felvették a harcot. Az erődítményből kitörő lovasok élén egy fiatal lovag harcolt. Ügyesen forgatta a nehéz buzogányt, a legnehezebb helyzetekben is megállta a helyét. — Majd én megmutatom a fiatal vitéznek, hogy a fák nem nőnek az égig! — mondotta nevetve Szuchrab — és a fiatal harcos nyomába szegült. • A Hét képes i • mini-filmregénye I. • Rendezte: Grigori} Kutunov • Főszereplő: fi. Vatejev A fiatal, törékeny testű lovag ügyesen lovagolt, kerülte a közelharcot. Szuchrabnak azonban mégis sikerült vele szembekerülnie. Egy erős csapással, melyet ellenfele buzogányával felfogott, kiütötte nyergéből a fiatal lovagot. Szuchrab is leugrott lováról. Tőrjét támadásra emelte, de amikor megpillantotta, hogy ellenfele fiatal lány, keze lehanyatlott. Lovasai körülvették őket, a lány nem menekülhetett. — Gyermekek és lányok ellen nem harcolok! Vigyétek a foglyokhoz! — parancsolta katonáinak. Szuchrabnak nagyon megtetszett a bátor lány. Megtudta, hogy az erődítmény parancsnokának a lánya. — Vezessétek elém, beszélni akarok vele! — Legyőztél! — jelentette ki a lány. — De az egész világ nevet majd rajtad, hogy lányra emelted fegyveredet! De én nem akarom, hogy ez a hír szárnyra keljen. Bátor, vitéz katona vagy, én is becsüllek! Mondjuk azt, hogy barátságot kötöttünk — tanácsolta a lány. — Hiszen mindenki látta a harcot! — Én hallgatok, te meg titkold el az igazságot. Majd azt mondjuk, hogy csak játék volt az egész. Csak kardjaink élét próbálgattuk... — A te szépséged és bátorságod élesebb a kard élénél! — Egyezzünk meg! Ha békét ajánlanak, mire a harc? — kérdezte a lány, majd gúnyosan nevetni kezdett. — Miért nevetsz? — kérdezte meglepetten Szuchrab. — Ogy látszik, ezúttal megkímélt a sors. Ha az ajánlatomat nem fogadod el, nagyon megbánod! Rusztam seregeivel már útban van... Előre sajnállak, kár érted... De irgalmat, könyörületet tőle ne remélj! Most még van időd! Seregeddel tűnj el! — tanácsolta Gurdofarid, majd szó nélkül faképnél hagyta legyőzőjét. A A LÁNY NYOMTALANUL ELTŰNT ... Mintha a föld nyelte volna el. Fogolytársai segítségével sikerült visszajutnia az erődítménybe. — Megmutatjuk, hogy nem félünk Rusztamtól sem! — jelentette ki katonáinak Szuchrab, majd parancsot adott a támadásra. — Mindent pusztítsatok el, égessetek föl! Az erődítményből élve senki sem szabadulhat! Rövid néhány perc múlva a környék lángokban állt. Szuchrab seregeinek az élén támadásra indult. Elfoglalták a lángokban álló erődítményt. Nagyon meglepődtek azonban, amikor azt látták, hogy ott senki sincs, a védők titkos alagúton elmenekültek. Szuchrab dühöngött. Mindenki látta, hogy beleszeretett a szép Gurdofaridba, az okos és szép iráni lányba, aki ezúttal az ő eszén is túljárt. ▲ AZ ÖNTELT IRÁNI SAH nem kedvelte a legendáshírű lovagot, Rusztamot. Harci dicsőségeire féltékeny volt — száműzte. — Hazánkat megtámadta az ellenség. Szuchrab, az ellenség vezére sorra foglalja el a határmenti erődítményeket, azokat felgyújtja. Az ellenséget fel kell tartóztatni, hazánkból ki kell űzni! — javasolták a sah tanácsadói. Hadseregünk élére tapasztalt hadvezért kell állítani. — Magam állok a seregek élére — jelentette ki öntelten a sah, az ellenséget kiűzöm az országból. Szuchrabot megtanítom kesztyűben dudálni.! — Rád most nagyobb, fontosabb feladatok várnak. Van elég katonánk, hadvezérünk! Rusztamot haza kell hívni, őt kell a seregek vezetésével megbízni — javasolták a tanácsadók. — Lehet, hogy igazatok van! Hozzátok haza Rusztamot, megkegyelmezek neki, és rábízom a seregek vezetését. Biztos vagyok benne — ő elűzi a támadókat! (Folytatjuk) hőt, 15 (
