A Hét 1973/1 (18. évfolyam, 1-26. szám)
1973-03-16 / 11. szám
I. Sámel felvétele ne fájjanak alszom majd a levelek alatt, s jönnek telek, forró nyarak, tavaszok és szelíd őszök: gyerekkori ismerősök. jönnek májusok és a szájak csókokat adnak, jaj, de másnak! másnak hazudik az élet szerelmet, őrült meséket. gyere hát, csókolj, ó, égess el pusztító tűzzel, öleléssel: ne fájjanak a forró nyarak, ha alszom majd a levelek alatti ax éjsxaka ... fekete holló szétszórja tolláit a tájon szárnya alatt lassan pirkad * háromszor szeretem szeretem a szádat puha fészkét tüzes ágyát a csóknak szeretem a szemed legkisebb testvérét az égnek szeretem a kezed öttornyú templomát a simogatásnak Varga Erzsébet versei PÁSKÁNDI GÉZA A világ legjobban őrzött palotája Világutazó barátom mesélte: T. szigetén kísérőm — távozásom előtt — azt mondta: „Meg kell mutatnom a sziget legfőbb érdekességét, szándékosan hagytam utoljára.“ „Mi az?“ — lepődtem meg, mert úgy tudtam, hogy minden műemléket, helyi érdekességet, megnéztünk már. „A világ legjobban őrzött palotáját kell önnek megmutatnom“ — és titokzatosan mosolygott. T. sziget kiépítetlen útjain haladt kocsink, még utoljára megcsodálhattam a természetnek ezt a buja rendjét, amely egyszerre volt szeszélyes és fegyelmezett, vad és megnyugtató. A Palota egy erdő közepén állott. Törpefák vették körül, talán azért, hogy magassága, megalapozottságának ereje annál kiemelkedőbb lehessen. Halkan szálltunk ki a kocsiból, a Palotától vagy száz méterre: a délutáni köd, bár nem volt túl sűrű, megfosztott bennünket attól, hogy pontosan kivehessük a kusza mellékárnyakat. A délután csöndjében lassan lépegettünk a nedves őszi avaron, akaratlanul is suttogva beszéltünk. Szinte felszisszentünk, amikor a kavics megreccsent lábunk alatt, jelezve, hogy a Palota előterébe értünk. Valóban óriási épület volt. Falain évszázados esők nyoma, ablakai sötétek. „De hát itt nem látok egyetlen őrt sem.“ „Olvassa el ezt!“ — mutatott kísérőm suttogva egy jól látható táblára. Közelebb léptem, és a primitív, de olvashatóan rajzolt betűkre pillantottam: EZ A VILÁG LEGJOBBAN ŐRZÖTT PALOTÁJA. Ennyi. Semmi egyéb. Még egyszer jól körülnéztem. Valóban: sehol egy lélek, se őr, se senki. Megborzongtam. Már biztosan tudtam, hogy nem fogok bemenni. Kísérőm udvarias suttogással faggatott: „Parancsol talán bemenni?“ Nem, ráztam fejemet határozottan. Nem szeretem az ilyen babonás dolgokat. Ha kastély, legyen kastély, álljon előtte őr, és ne hívják a világ legjobban őrzött palotájának. Némán fogtam meg a kezét, visszabotorkáltunk a kocsihoz. Megkönnyebbülten sóhajtottam, amikor újra messze jártunk a Palotától. Csak ekkor szólaltam meg. „örzik-e ezt a palotát, hiszen nem láttam senkit?" Kísérőm felnevetett: „Valóban senki sem őrzi, illetve ...“ „Illetve?“ „ön őrzi.“ „En?“ — Azt hittem, tréfál, mert el akarja oszlatni ijedtségemet. „Jobban mondva ön is.“ „Hogy érti ezt?“ „Ezt a palotát soha senki nem őrizte.“ Bólintottam, pedig nem értettem semmit. „Amikor a Palota gazdája meghalt — folytatta kísérőm —, végrendeletében meghagyta, hogy kastélyába ne költözzék senki, és írjanak ki egy táblát, hogy ez a világ legjobban őrzött palotája.“ „Ez valami jelképes üzenet?“ „Olyasféle“ — bólintott kísérőm. „Annak a jelképe, hogy amit senki sem őriztet hivatásos őrökkel, azt mindenki őrzi.“ „Valaki bemerészkedett valaha?“ Kísérőm nemet intett. „Kivéve azokat, akik ismerik a végrendeletet. Senki nem mert bemenni, mert mindenki furcsállja, hogy bár a világ legjobban őrzött palotája nevet viseli, mégsem őrzi senki. Minden látogató valami szörnyű és rejtett meglepetést szimatol a dolog mögött, és nem mer kockáztatni. Más szóval, kinek-kinek saját félelme őrzi ezt a palotát. Ezért mondtam, hogy ön is őrzi.“ Megborzongtam. „Ezek után visszamegyünk?“ — fordult felém mosolyogva kísérőm. „Nem“ — válaszoltam én határozottan. „Biztos voltam válaszában“ — mondta, és keze a sebességváltó után nyúlt. Mit olvassunk ? Molnár Gábor: Makk és jaguár Molnár Gábor váratlan ajándékkal lepi meg olvasóit: messzi tájak egzotikus élményei helyett most önéletrajzát nyújtja át. S van-e kalandosabb, meglepő fordulatokban gazdagabb történet, mint amit az élet ír? Szilvásl Lajos: Születésnap júniusban Ugrai Béla, fiatal autószerelő megismerkedik egy külkereskedelmi vállalat vezérigazgatójának fiatal feleségével, Erikával. Az asszony szép, elegáns és unatkozik. Érthető tehát váratlanul fellobbanó szenvedélye a vonzó, értelmes és tiszta fiú iránt. Tartóssá válhat-e ez a szerelem? Jókai Anna: Napok Korunk egyik jellegzetes figurájának életútját rajzolja meg ez az izgalmasan érdekes regény, s közben színes, mozgalmas társadalmi és történelmi tablót fest a harmincas évektől napjainkig. A regény főhőse okos, művelt értelmiségi ember, akit gyermekkorától kezdve sok méltánytalanság, bántás ér, akin többször átcsapnak a történelem hullámai. További megjelent könyvek: Lengyel Dénes: Régi magyar mondák Petőfi életútja — Martinkó András összeállítása Petőfi' Sándor összes költeményei Móricz Zsigmond: Rokonok A Szovjetunió a kommunizmus építésének útján 1959—-1970 A nagy francia forradalom Csontos Vilmos: Gyalogút )r\&t 13
