A Hét 1973/1 (18. évfolyam, 1-26. szám)
1973-03-16 / 11. szám
Pillanatkép az 1964-es emlékezetes Madách-müsorból (Boráros Imre, Kul- Holocsy István Kuruzs szerepében csár Valéria és Ládi Tibor) Csokonai Az özvegy Karnyóné című • vígjátékában A Forrás 1969-ben mutatta be Heltai Jenő színművét a Néma leventét. Felvételünkön Zília és az udvarhölgyek (Kaiser Anna, Fördős Borbála, Zebe Ilona és LAdiné P. Szonya) „Itt vagyunk • Tízéves a FORRÁS I • Egy évtized — húsz bemutató • Hazai sikerek, külföldi vendégszereplések • Diákszínjátszás — felső fokon I azé a mintegy százötven fiatalé, akik az elmúlt évtizedben a Forrás, az irodalmi színpadi élményt és sikert nyújtó, emberformáló közösségében találták meg szabad idejük célszerű felhasználását saját maguk s mások művelésére, szórakoztatására — mondja Kulcsár Tibor, amikor az első bemutatótól eltelt tíz esztendő élményei, emlékszilánkjai között tallózunk. — Sokan közülük ma már egyetemen, főiskolákon készülnek jövő feladataikra, többen végzett mérnökök, pedagógusok, műszaki és humán értelmiségiek, sőt, néhányan a színművészetet választották élethivatásuknak ! Régen kutatgatom magamban azt a kérdést, vajon mi tartotta egybe a múló esztendők során a tagságot, mi segítette át a Forrást az öntevékeny munkában időnként szükségszerűen jelentkező hullámvölgyeken? Nos, úgy érzem: elsősorban a csoporton belüli kohézió, a közös tevékenység iránti lelkesedés. Ez mutatkozott meg a játékban is, melyben szinte sosem láttuk nyomát a sztárkultusznak. Minden produkció elsősorban közösségi teljesítmény volt. Az egymást követő bemutatók tervét is a tágabb közösség, az igényes műsorpolitika iránti felelősség minél teljesebb szolgálata határozta meg. Az emlékesteken elhangzó versek és az irodalmi színpadi műsorok szerkesztésében így mindig kitapintható volt s többnyire rendezésileg is végig iveit a vezérgondolat. Alighanem a legfiatalabb szereplő is el tudta — és el tudja — mondani már néhány próba után, mi is e közös munka, szorgos igyekezet célja: a magyar irodalom hagyományainak minél teljesebb „ébresztgetése“, az aktuális politikai évfordulókról való méltó megemlékezés, a színpadi szereplés megteremtésének lehetősége, mai közéletünk — önmagunk hibáira döbbentés, az irodalmi nyelv szépségének érzékeltetése és terjesztése, a népkultúra értékeinek asszimilálása napjaink kulturális életébe — és még sorolhatnánk tovább az indulástól mindmáig bemutatott műsorok alapgondolatát. Külön említést érdemel, hogy a klasszikus vígjátékok műsorra tűzésében is megmutatkozott a nemes szándék s az esztétikai igényesség. S végül — de távolról sem utolsósorban — nem szabad megfeledkeznünk a Forrás egyik legnagyobb eredményéről: az öntevékeny színjátszás egy sajátosan izgalmas-eredeti ága, a diákszínjátszás hagyományainak ápolásáról. S hogy ma már többen valóban „kinőttek“ az iskolapadból? Sebaj! A közelmúltban rendezett jubileumi akadémián az „egykori törzsgárda“ s a mai tagság régi barátként találkozott, ismerkedett egymással. Hogy miről beszélgettek? íme, néhány vélemény-töredék : LÁDI TIBOR mérnök, műszaki dolgozó: „Ma is még gyakorta eszembe jutó, kellemes emléket jelent számomra visszagondolni a kereken egy évtizede alakult FORRÁS első útkereső lépéseire, az első bemutatók s az azt követő előadások nem kis izgalmaira. Gimnazista voltam akkoriban, tele vágyakkal, elképzelésekkel s életre szóló tervekkel.“ KAISER ANNA, hivatalnoknő: „Nem bántam meg, hogy a szabad időmet a FORRÁS-ra áldoztam. Kedves emlék számomra minden egyes fellépés, a körutak, a balassagyarmati bemutatkozás, de a legizgalmasabbak talán a Jókai-napok voltak. Most is sokszor átélem még egy-egy műsor légkörét, izgalmát.“ HOLOCSY ISTVÁN, a budapesti Színművészeti Főiskola hallgatója: „Másodikos gimnazista voltam, amikor a FORRÁS tagja lettem. Már akkor döntött a sors — csak még nem tudtam róla —, hogy a színművészetet válasszam élethivatásomnak. Kedves érzés visszaemlékezni az itt töltött időre. Társaság, élmények, utazások, közös eszménykeresés — és hát a színpad! Itt ismertem meg először, hogy mi a színház!!“ Tíz esztendő! Az öntevékeny művészi munka gyakorta változó körülményeihez mérten tekintélyes idő. Csak oly valaki tudja értékelni ezt a kerek jubileumot, aki azt is tudja, hogy e röpke s mégis hosszú évtized eredményei mögött mennyi fáradság, izzadás, lemondás, akarat, öröm és csalódás rejlik; aki azt is tudja: az irányítást magára vállaló személynek mennyi ügyességre, türelemre van szüksége ahhoz, hogy egy csoport 10 esztendő alatt — 20 bemutatót tartson! Mindent egybevetve: sok ez vagy kevés? Szerintem sok! S egyben a most kezdődő újabb évtized munkára serkentő záloga is. M. PETER radsigos munka után szívesen jártak el a próbákra. Fáradságukat a mintegy 300 lelkes néző vastapssal jutalmazta. A megérdemelt siker remélhetőleg további irodalmi estek megrendezésére serkenti a szereplőket. —nk— A A CSEMADOK sokolcei (lakszakállasi) helyi szervezete megünnepelte a Szovjetunió fennállásának 50. valamint Petőfi Sándor születésének 150. évfordulóját. Bartal Vincze iskolaigazgató ünnepi beszámolóját követően Bajcsy László tanító rendezésében nagyon szép műsort mutattak be Petőfi műveiből. Az est fénypontjaként a CSEMADOK helyi szervezetének férfi énekkara lépett fel Ferenczi János pedagógus vezényletével. Az énekkarnak 22 aktív tagja van. A községben olyan vélemény alakult ki, hogy ha fellép az énekkar, akkor a kultúrház zsúfolásig megtelik, mindenki elmegy a gyűlésre vagy ünnepélyre. Így volt ez tavaly is és így volt ez az idei évzárón is. Reméljük, hogy ezt a szép hagyományt folytatni fogják Lakszakállason, amihez sok sikert kívánunk. VÉGH ISTVÁN Kis község — élénk szervezeti élet A CSEMADOK nltranyi (nyitracsehi) helyi szervezetének kulturális tevékenysége az utóbbi években Igen fellendült, s különösen 1972-ben fejtett ki a szervezet figyelemre méltó munkát. 1972 májusában kezdtük el a szabadtéri színpad, a beton játéktér és a klub építését. A tagok megértéséről tanúskodik, hogy különösen szombatonként és vasárnaponként önkéntes társadalmi munkával segítettek az építkezésben. A szabadtéri színpadra már régen szüksége volt a községnek, mivel nyáron nem volt állandó, meghatározott hely a CSEMADOK-napok, ünnepélyek és táncmulatságok rendezésére. A klubhelyiség előnyös azért, mert egyedül a szervezet rendelkezik vele, s Itt zökkenőmentesen lehet készülni ünnepélyekre, színdarabok előadására. Az efsz és a hnb vezetősége kellő megértést mutatott az építkezés iránt, biztosították az építkezési anyagot és ennek szállításáról Is gondoskodtak. Októberben kétnapos szüreti ünnepélyt rendeztünk. 1972. december 10-én mutatta be a színjátszó csoport Sásdi Sándor Nyolc hold föld cimű drámáját Kharizopulosz Tamás tanító rendezésében. Azóta színjátszóink többször vendégszerepeitek a darabbal a szomszédos községekben. A helyi szervezet 1972. december 17- én tartotta meg évzáró taggyűlését. Néhány lényegesebb pont a határozatból: állandóvá fejlesztjük a színjátszó csoportot; irodalmi színpadot alakítunk. Az évzáró taggyűlés határozataiból csak néhányat említek: Zeneiskolát nyitunk a klubban; a szabadtéri színpadnál felépítjük az öltözőket és rendbehozzuk a klub környékét; az év első negyedében 10 új előfizetőt szerzünk lapunkra a Hétre. 1973. január 21-én megemlékeztünk a nagy magyar forradalmi költő, Petőfi Sándor születésének 150. évfordulójáról. Az üstökös című irodalmi műsort Kharizopulosz Tamás rendezte; az összekötő szöveg, szavalatok, Petőfidalok, klarlnétszólók, dlafilm-vetítés nagyon tetszett a közönségnek. Reméljük, hogy továbbra is jó lesz az együttműködés a község vezetőségével. Ha ezután sem csökken a tagság lelkesedése s mint eddig, továbbra is odaadóan fogunk dolgozni, akkor a jövőben még szebb eredményekről adhatunk számot. Cs. B.
