A Hét 1973/1 (18. évfolyam, 1-26. szám)
1973-03-02 / 9. szám
Arozíiavai (rozsnyói) Bányaipari Szakmunkásképző Intézet 1948. szeptember elsején létesült. Vagyis huszonöt éves. Az 1948. április 21-én hozott iskolai törvény kimondta, hogy Szlovákiában a bányásztanulóknak is szakmai képzésben kell részesülniük. Ezt megelőzően a fiatal bányásztanoncok csak „elleshették“ a szakmát a gyakorlati munka végzése közben az idősebbektől. Ilyen további történelmi fordulatként értékelik a bányaipari szakmunkásképző intézetek életében 1949. július 10-ét. Klement Gottwald elvtárs ezen a napon a lányi kastélyban háromszáz bányaipari tanulót fogadott az ország valamennyi részéből. Rozsnyóról is mintegy öten ott voltak ezen a találkozón. Attól az időtől kezdve vált ismertté a jelszó: „Bányász vagyok, ki több nálam?!“ És attól az időtől kezdve a párt és a kormány előtérbe helyezte a bányaipart. Szerte az országban megindult a fiatal szakkáderek nevelése. Tény, hogy abban az időben annyira vonzóvá vált ez a szakma, hogy csak egy év alatt 12 ezer fiatal jelentkezett a bányaiparba. Mi a helyzet ma? Ján Sedlák mérnök, a rozsnyói Bányaipari Szakmunkásképző Intézet igazgatója azzal fogad, hogy a bányaipar az, ahol napjainkban is meg kell küzdeni a múltból beidegződött előítéletekkel. — Félnek a fiatalok a bányász szakmától? — Igen, némileg vonakodnak, főleg, akik nem ismerik és csak elavult elképzeléseik vannak róla. Pe-A bányatelepen (Prandl S. felvételei) A műszak végén nemcsak a vasérc, de a bányászok is visszatérnek a föld felszínére öten a jövő bányászai közül ■■■■■■ - i dig hol van már a mai bányamunka a régitől! — Gondolom veszélyesebb, mint más iparág, nem? — Meg fog lepődni. Ugyanis a sta‘tisztika fényesen bebizonyítja, hogy például az építőiparban nagyobb a balesetek, a halálesetek aránya. Ismétlem, egy beidegződött előítéletről van szó csupán. Aki megismeri és megszereti ezt a szakmát, nem akar megválni tőle. Például nem egy esetet ismerünk, amikor az orvos eltiltja a bányamunkát és a bányász szerencsétlennek érzi magát, borzad a felszíni beosztástól. A bányászszerencsétlenségekre külöpösképpen felfigyelnek az emberek. Ez az igazság. | — Vannak, akik azt mondják, hogy a rozsnyói tárnákat felszámolják. Az igazgató először jót nevet, majd ezeket mondja: — Harminc éve, hogy időről időre megkérdik ezt tőlem. És a bánya ma is működik, termel. 1968-ban újult erővel kapott szárnyra ez a hír. Ez azonban csak amolyan Óta Sik-féle elmélet csupán. Az biztos, hogy ő mindent leállított, bezáratott volna. Ott folytatjuk, hogy a szaktanintézetnek jelenleg 347 tanulója van, A fő tantárgyak: geológia, fizika, matematika, bányászat, gépészet, vegytan és szlovák nyelv. Az első évfolyamban a tanulók csak külszíni munkákkal ismerkednek meg. A második évfolyamban már rendszeresen lejárnak a bányába. Egy héten elméleti, a másik héten szakmai gyakorlati képzésben részesülnek. A harmadik évfolyamban két hétből hét napot töltenek a tárnákban. Kizárólag csak a melléjük beosztott szakoktató irányítása mellett dolgoznak. J'ajront“ után jólesik a cigaretta A jövő bányászai Négyen ülnek szemben velem. Fiatalok. Koruk 15—17 év. Most végzik a második évfolyamot. Qk már ismerik a bánya mélyét. Mi tagadás, először csak méregetjük egymást. Természetesen én jövök zavarba. Mindeddig inkább csak általában szóltunk a bányászszakmáról. És most, hogy egyedül maradtam a fiúkkal, tőlük szeretném megtudni a „föld alatti“ részleteket. Rögtön az első szakképzetlen kérdésemre megmosolyognak, sőt azt is mondhatnám, hogy amikor összenéznek, nevethetnékjük támad. Dadu György, a nagykaposi származású komoly fiú „megmenti“ a helyzetet. — Ne nevessetek! — szól társaira és komolyan magyarázni kezdi, hogy: — Tetszik tudni, ma már a bányában nincs olyan nehéz munka. Valamikor igen, úgy volt, ahogy maga hét; 5
