A Hét 1973/1 (18. évfolyam, 1-26. szám)
1973-02-23 / 8. szám
egyáltalán Finnország legnagyobb kereskedelmi partnere. Finnország, mint mondottuk, az utóbbi évtizedekben agrárállamból modern ipari állammá fejlődött. Ezzel párhuzamosan mint eső után a gomba, egymás után nőttek ki a földből, különösen Helsinki környékén, az új és új lakótelepek. A kiváló finn építészek igyekeznek ezeket, a vidékről az ipari központokba beáramló lakosság számára épülő lakóházakat, negyedeket szervesen beilleszteni a természeti „kulisszába“. S így Finnországnak lényegében csak három igazi nagyvárosa van — Helsinki, Turku és Tampere —, de annál több modern, igen szép és célszerű megoldású ún. szatellit-városa és a tavak partján, erdőkben álló sok-sok tanyaszerű lakóháza, amelyek még napjainkban is a finn táj sajátos jellegét megadják. —tárás a vízi erő és a fa. Bányászata az utóbbi évtizedekben fejlődött ki, a kohászattal együtt. Gyáriparának vezető ágai a fa-, cellulóz- és a papíripar (termékeinek exportjában harmadik helyen áll a világon), de gép-, hajó, villamossági-, vegyi-, textil-, bőr-, cipő-, kerámia- és dohányipara is jelentős. Külkereskedelmi forgalma a finn külpolitika iránya és az ország földrajzi fekvése következtében sajátos képet mutat: ugyanis az európai tőkés államok közül Finnország külkereskedelmében részesednek a legnagyobb arányban a Szovjetunió és a szocialista országok; a Szovjetunió —1— A helsinki piacon nemcsak hal és friss zöldség kapható egész éven át, hanem mindenfajta — elsősorban déli — gyümölcs is —2— A tarándszarvas az északi tundrákon élő lappok háziállata —3— Víztorony Lahtiban, tetején kávéház és kilátó terasz —4— Éjjel-nappal töméntelen mennyiségű fát úsztatnak a tavakon és folyókon a cellulóz- és papírgyárakba, amelyek évente 6 millió tonna cellulózt állítanak elő —5— Lapp kislány • iliU * it EGY A SZÁZEZREK KÖZÜL — Igen, itt álltam akkor őrségben ... ennek bizony már ötvennégy éve — emlékezik egy régi kommunista, a magyar Korn Lajos. Előttünk a Népbiztosok Tanácsa (most — a Szovjetunió Minisztertanácsa) épületének bejárata. Korn Lajos körülnéz, szemlátomást nyugtalanul. — Emlékszem — mondja —, magához hívott a századparancsnok és ideállított, hogy védjem ezt az épületet. Engedelmeskedtem a parancsnak, igyekeztem a lehető legéberebb lenni, s úgy dobogott a szívem, hogy szinte éreztem, ahogy süllyed meg emelkedik mellemen a zubbony. Először volt, hogy sikerült meglátnom Lenint, munkatársait, Szverdlovot, Dzerzsinszkijt, Menzsinszkijt. Ebédszünetben rövid sétára jöttek ki az épületből. Lenin hajadonfőtt volt, fekete öltönyben, fehér felöltőben, nyakán fehérpöttyös fekete nyakkendő. Szenvedélyesen magyarázott valamit kísérőinek, oldalt lehajtott fejjel. Bal kezével időnként megfogta kabátjának hajtókáját. Ami elsőnek feltűnt nekem Leninen, ahogy ott láttam kísérőinek társaságában, s ami akaratlanul nagy benyomással volt rám, az a hatalmas energia, amely egész lényéből sugárzott. Bár csak percekig láttam, ahogy elhaladt előttem, Lenin képe örökké bevésődött az emlékezetembe, még ma is ott van a szemem előtt energikus arca. Később még néhány ízben láttam Lenint... • Korn Lajos a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége megalakulásának 50. évfordulóján rendezett ünnepségekre jött Moszkvába a Távol-Keletről, Blagovescsenszkből. A Lenin-emlékműnél Korn Lajos a távol-keleti Blagovescsenszkből érkezett az Amur területi küldöttséggel, hogy részt vegyen a Szovjetunió megalakulásának 50. évfordulóján megtartott ünnepségeken. A küldöttség megkoszorúzta a Lenin-mauzóleumot Korn Lajos fél évszázad előtti élményeire, Leninnel való találkozásaira emlékezik mint az Amur Terület küldöttségének tagja. Fél évszázaddal ezelőtt a magyar nemzetiségű Korn Lajos végigküzdötte a forradalom és a polgárháború hadszíntereit. Huszonegy éves korában részt vett az Októberi Forradalomban, 1918 júliusában kivette részét az eszer lázadás leverésében, védelmezte az épületet, ahol a világ első szocialista államának első kormánya székelt, védelmezte Lenint. A harmincas évek elején a párt Korn Lajost Blagovescsenszkbe küldte, ahol hosszú évekig katonai szolgálatot teljesített. S amikor lejárt katonai szolgálatának az ideje, kérte a nyugdíjaztatását, belépett egy fogyasztási és értékesítő szövetkezetbe, s azóta is ott dolgozik, a mai napig. A harcban, katonai szolgálatban és a békés munkában szerzett érdemeiért Lenin-érdemrenddel és számos más érdemrenddel és kitüntetéssel, éremmel tüntették ki, de az ő száméra, mint Korn Lajos maga mondja, életének az volt a legnagyobb kitüntetése, hogy néhányszor találkozhatott Leninnel, amire annyi év után is oly élénken emlékszik. Korn Lajos — egyike annak a százezer magyar internacionalistának, akik segítették győzelemre vinni az oroszországi proletariátus ügyét az Októberi Forradalomban s a fehérgárdisták és az intervenciósok elleni harcokban. A Hét számára írta: A. BORMOTOV (APN, Moszkva) Sz. Gankin felvételei (APN) Korn Lajos a Népbiztosok Tanácsának épülete előtt a Kremlben, ahol 1918-ban őrségben állt s ahol több ízben találkozott Leninnel
