A Hét 1973/1 (18. évfolyam, 1-26. szám)
1973-02-16 / 7. szám
Általában azt tartják, hogy jó dolog diáknak lenni, és különösen jó dolog jó diáknak lenni. A valóságban azonban nem sokszor könnyű a jó tanuló élete. Gyakran az a helyzet, hogy mihelyt valamelyik középiskolás vagy egyetemista a tanulásnak szenteli ideje java részét, mialatt kollégái vidáman szórakoznak, rögtön strébernek nevezik. A diákvéleményben meghonosodott egy olyan íratlan törvény és magatartási modell, amelynek értelmében az igyekvő diák elszigetelődik, a szorgalmas és buzgó tanulásért szinte megbélyegzés lesz a osztályrésze. Ez a magatartás már az iskolában kezd kialakulni. Ismerek eseteket, amikor a jó tanulót osztálytársai megverték, mert élő szemrehányás volt a lusták számára. A diákvilágban a jó tanulók iránti ellenszenv ridegségében nyilvánul meg. Amikor a szorgalmas tanuló egyszer rosszul felel vagy elfelejt valamit, társai közönyösek iránta. De ha egy „közülük való srác“ kap rossz osztályzatot vagy lóg az iskolából, mindjárt akadnak védelmezői, akik „objektív okokat“ hoznak fel mellette. A diákközvéleménynek ez a nyomása nem egy tehetséges és tudásszomjas fiatalt arra késztet, hogy inkább elhanyagolja a tanulást, semhogy kiváljon kollégái „szürke tömegéből“. Nehéz ugyanis elviselni, hogy a jó diákot társai megvetik, strébernek és különcnek tartják. A diákközvélemény nyomása még a pedagógusokra is kihat. Ezért nem emelik ki a jó tanulókat úgy, ahogyan megérdemelnék. A tanítást a közepesek mércéjéhez szabva folytatják, így aztán a jó tanulók az órákon, szemináriumokon, gyakorlatokon unatkoznak. Az egyetemi előadók és tanársegédek a kiválóaknái sokkal több figyelmet szentelnek a lustáknak, akik folyton ismételni kénytelenek vizsgáikat. A kiváló diákoktól a vizsgákon nagyon sokat követelnek. Ha a tanár ugyanilyen mércét állítana a közepes elé, a diákközvélemény rögtön felfortyanna, mondván, hogy a vizsgáztató kötekedik. A jó diák élete tehát nem valami jó. Kollégái strébernek tartják, pihenni nincs ideje, még a társadalmi munkát is mind az ő nyakába varrják. Igaz, hogy az egyetemen a kiváló diák 25 százalékos ösztöndíjpótlékot kap. De hát érdemes ezért a 25 százalékért egész évben a könyv fölé görnyedni? Elég ösztönzés ez? Joggal mondhatjuk-e tehát a fiataloknak, hogy tanuljanak minél szorgalmasabban? (A Komszomolszkaja Pravda nyomán) Ifjúság és vallás A vallás napjainkban mély válságba kerül. De a vallásos ideológia elhalásának folyamata nem könnyű és nem egyenes vonalú. A vallási vezetők arra törekszenek, hogy a vallás modernizálásával, a XX. század bonyolult és viharos követelményeihez alkalmazkodva őrizhessék meg a vallás pozícióit. Aggasztja őket, hogy világszerte, de főleg a szocialista államokban egyre közönyösebb az ifjúság a vallás iránt. A vallásos ideológiának azt az oldalát hangsúlyozzák, amely szerintük különösen hatásos lehet: azt állítják, hogy a vallás az etika egyetlen forrása. Az élet értelméről, az ember rendeltetéséről, az erkölcsi eszményekről szólva azt bizonygatják, hogy csak a vallás ad választ ezekre a kérdésekre. A fiatalokra gyakorolt hatást célozza az is, hogy a vallási vezetők igyekeznek modernizálni a vallási fogalmakat. Azt állítják, hogy a vallás és a tudomány, a vallásos és a kommunista eszmék összeegyeztethetők. Amikor a papok a fiatalok szívéhez keresik az utat, figyelmüket olyan problémákra összpontosítják, amelyek a mi figyelmünket olykor elkerülik. Különösen sokat foglalkoznak például a szenvedés problémájával, hiszen mindenkinek az életében adódnak nehézségek, akadályok. De vajon felkészítjük-e őket a csalódásokra, a szenvedésekre? Beszélünk-e erről komolyan velük? Sajnos, többnyire inkább rózsás színekben festjük eléjük a jövőt, mintha életük útján biztosan mindig csak zöld lámpával találkoznának majd. Pedig az élet sokkal bonyolultabb. A papoknak megvan a maguk válasza a szenvedés problémáján kívül a családi, a házassági és a sexuális problémákra is. Ez sem véletlen: észrevették, hogy pedagógiánk „szégyenlősen“ mellőzi ezeket a témákat, és a fiatalokra bízza, hogy keressék meg maguk a választ a gyötrő kérdésekre. Az egyház szolgái itt is felismerték a tevékenységi lehetőséget. A baptisták például kéziratban terjesztik a Testvéri tanács fiatal keresztényeknek című füzetet, amely sok tanácsot tartalmaz a házaséletre vonatkozóan. Levelezni, ismerkedni szeretnének Gállá Ferenc, Dvory nad Zitavou, é. 11, okr. Nővé Zámky. 18 éves vagyok. Nagyon szeretek olvasni, táncolni és sportolni. Hozzám hasonló korú fiatalok leveleit várom. Kámán Teréz, Tapolca, Kis János utca 3, Magyarország. 22 éves vagyok. Szlovákiai fiatalokkal leveleznék magyar nyelven. Németh Ibolya, Sütösd, Kossuth u. 64., Csapó Etelka, Baja, Munkácsy M. út. 12. Magyarország. 19 évesek vagyunk. Csehszlovákiai fiatalokkal leveleznénk magyar nyelven, bármilyen témáról. Mikóci Ludmilla, Madarász, | í. 553, okr. Bratislava-vidiek. 15 éves vagyok. Kedvelem a tánczenét. Hasonló korú fiatalokkal szeretnék levelezni, Nagy Éva, Be§a, ő. 86, p. p. Vojany, okr. TrebiSov. 16—17 éves fiátalokkal szeretnék levelezni. Reflektorokkal Ha valaki megkérdezné a kedves olvasótól, melyik sportágat űzi a képen látható sportoló, biztosan gondolkodóba esne. A tájékozódási versenyek futóinak fején láthatók az ilyen reflektorok, hogy az éjszakai versenyeken észrevegyék a jelzéseket. A tavalyi csehszlovák bajnokságon egyes versenyzőknek hat reflektor is volt a sisakjukon. tnini magazin Későn kelő lányoknak Az egyik angliai iskola diáklányai mindig elaludtak. Ezért újfajta ébresztőórát szerkesztettek. Az óra erős fényeket bocsát ki, és a lány haját is megrángatja a megadott időben. Csak a motorkerékpár eladó A Suzuki nevű mini-motorkerékpár már világhírnévre tett szert. A londoni kiállításon mégis a képen látható módon propagálták. Ügy tudjuk, hogy csak a motorkerékpár volt eladó. „Csak“ fél tonnát nyom és több mint két méter hosszú ez a különös hangszer, melynek tulajdonosa J. Weir angliai régiségkereskedő. A tizenkilencedik század második felében nagy zenekarokban, különleges alkalmakkor szólaltatták meg a rendkívül szép hangú, harangzúgáshoz hasonlítható hangszert, melyen nagyon óvatosan szarvasbőrbe burkolt faütőkön játszottak.
