A Hét 1973/1 (18. évfolyam, 1-26. szám)

1973-02-09 / 6. szám

nista Párt, a Republikánus De­mokrata Unió és a Népi Választási Mozgalom megalakította az Üj Erő elnevezésű népi egységfrontot aj 1973 decemberében esedékes választásokra. Jesus Faria, a Venezuelai KP fő­titkára a szocializmushoz vezető út fontos állomásának nevezte a népi egységfront közös programját, amely célul tűzi ki a földreformot, a külföldi tulajdonban levő olaj­kutak, bankok, villanytársaságok államosítását, az ifjúság helyzeté­nek megjavítását, a társadalom­­biztosítási rendszer átalakítását. Latin-Amerika forrong, válto­zik. Kuba, Chile, Peru, Ecuador és Panama után ^számos latin-ameri­kai ország keresi a fejlődés új út­jait. Egyre észrevehetőbben rajzo­lódnak ki egy, az amerikai impe­rializmussal szembeszálló és a ha­zai reakció, latifundisták ellen harcoló közös egységfront körvo­nalai. Mindez komoly kihatással lehet Latin-Amerika társadalmi fejlődésének alakulására. A Kvéty cikke és egyéb források alapján feldolgozta: TARJANI 1. Hatalmas falfestmény örökítette meg Polybiust és feleségét, ahogy a házi istenségeknek áldoznak 2. Polybius házának számos freskó­ja közül ez maradt meg a legjobb állapotban — fönt Venus, középütt színházi álarcok és lent Mars had­isten 3. Caius Julius Polybius pompás há­za a Via Abundanciaen, a „Bőség utcáján" 4. A szomszédos, Rufus-féle házban megtalálták a Vezúv kitörésének egyik lávába foglalt áldozatát, aki 1900 évvel ezelőtt pusztult el Itt lakott Pompeji polgármestere Tudományos-fantasztikus regények szerzői kitalálták az Időgépet, mely­nek segítségével utazásokat lehet tenni a jövőbe, vagy éppen a múltba, akár évezredekkel visszafelé is, ott sétálni a fáraók Egyiptomának vagy a császárság korabeli Rómának eleven, élő emberei között. Az ókori Pompeji romjai között ilyesmire lehetőség nyílik mindenféle időgép nél­kül is — elég megvenni a belépőjegyet a városba, amelyet időszámításunk után a 79. évben, augusztus 24-én huszonötezer lakosával együtt elteme­tett a Vezúv lávája, kőzuhataga és poresője. A közelmúlttól eltérően, amikor a hatméternyi magas lávatakaró alól rendszertelenül próbálták kiásni a várost, s rengeteg emléket megsem­misítettek, az olasz régészek ma las­san, óvatosan haladnak a munkával, fáradságuk azonban meglepő ered­ményekkel jár. Egyik legújabb sike­rük Pompeji utolsó polgármestere, Caius Julius Polybius lakóházának teljes feltárása. Nevét ismerték a tudósok sokkal előbb, mint ahogy felfedezték és tel­jesen kiásták a házát: az egyik pom­­peji falmaradványon ugyanis felfe­dezték azt a választási feliratot, amelyen „Asellina lányai ajánlják mindenkinek, hogy szavazzon Caius Julius Polybiusra“; aláírás: Maria, Aegle és Zmirina. Amint kiderült, Asellina egy kétes szórakozóhely tu­lajdonosnője volt s a lányok nem kevésbé kétes foglalkozású „bárhöl­gyek“. Ezért nem kell csodálkozni, hogy Polybius polgármesterjelölt nem volt túlságosan hálás ezért az agitációért és mésszel bepingáltatta a feliratot... A választást kerek hat hónappal előbb tartották meg, mint ahogy a Vezúv lávája teljesen eltemette s egyszersmind tökéletesen konzer­válta a szerencsétlen várost, és eddig Polybius egyedül csak a bepingált választási feliratról volt ismeretes. Amikor házát felfedezték és tudo­mányos alapossággal kiszabadították a Vezúv lávája alól, kívül-belül meg­tisztítva a rárakodott rétegektől, mintha egy varázsvessző érintésére egyszerre meghívót kapnánk, hogy látogassuk meg Pompeji nemrég megválasztott — és utolsó — polgár­­mesterének családját. Ahhoz, hogy ez a ház valóban az övé volt és senki másé, kétség nem fér: a bejárat fölött hatalmas betűkkel örökítette meg a nevét, a fogadóteremben pedig ott a polgármester úrnak és feleségének portréja. Caius Julius Polybiust mór azelőtt is, hogy polgármesterré választották, általánosan ismerték, mint építészt és városi tanácsnokot, akinek a köz­épületek építése volt a gondjaira bízva. Foglalkozásának és közéleti tisztségének ez az összekapcsolása nyilván nem volt véletlen és semmi esetre sem előnytelen. Háza kétség­kívül erre mutat: klasszikus görög stílusban épült (Pompejiben erős volt a hellén kultúra befolyása), gazdagon díszítve faliképekkel, freskókkal; a régészek által sértetlen állapotban feltárt szépmívű agyagedények min­dig teli voltak. Caius Julius Polybius ugyancsak gazdagon megajándékozta a házi isteneket a fényűző hózioltór előtt, amelyet szintén sértetlen álla­potban sikerült feltárni, s nyilván volt elég pénze hozzá, hogy a „ther­­mopoliumot“ látogassa, ahogy akkor Asellina asszony „műintézetét“ elő­kelőén hívták. Míg a szomszédos házban a Vezúv hamuja tökéletesen konzerválta, halálos görcsükben, a menekülő lakókat, a Polybius-hóz bejáratánál talált férfi és női hulla maradványai igen rossz állapotban vannak, régen széthullott hamuba nyomott „öntvényük“. Kik lehettek ezek? A ház ura és ennek felesége, akik ott láthatók az oltár fölötti szí­nes falfestményen, • ahogy áldozatot mutatnak be egy hatalmas kígyónak, mely a Föld jóindulatú istenségét szimbolizálja? Ez a kérdés, úgy lát­szik, örökre megválaszolatlan marad. Az áldozatok mégsem voltak hiá­bavalók: Venus, Mars és a többi isten, akiket Caius Julius Polybius odafestetett a falakra, nem mentet­ték meg ugyan az életét a Vezúv haragjától, de vajon melyik polgár­­mester lesz két évezred elteltével olyan népszerű, mint Pompeji utolsó polgármestere — az építész és Asel­lina leányainak kedvelője, Caius Ju­lius Polybius? — fa — hét 17

Next

/
Oldalképek
Tartalom