A Hét 1973/1 (18. évfolyam, 1-26. szám)
1973-02-09 / 6. szám
Győzelmes február Január közepe, hó sehol, derült • égbolt, ragyogó napfény. Viszont foga van a napnak. Tegnap még köd volt s lehet, hogy holnap is az lesz, de ma, ez a mai, különleges világnap. Legalábbis az én számomra. Nemcsak a gyönyörű idő miatt az, hanem főleg azért, mert olyan emberpárral találkoztam össze és ismerkedtem meg, akikre méltán lehet büszke a közvetlen környezete, közeli és távoli rokonsága, barátai, az újságiró, s nem utolsósorban egész társadalmunk, Nem rendkívüli esetről van szó, csupán mindennapi életünkre jellemző, előrehaladásunkat és fejlődésünket dokumentáló jelenségről és tényről, ami mindenképpen örvendetes és dicsérendő. Színhely: Szepsi (Moldava nad Bodvou). A sok új épület közül egy családi ház — inkább villa —, melynek tulajdonosa a Köteles házaspár. TALÁLKOZÁS Csengetés és ajtónyitás után szembetaláljuk magunkat egymással. 0 csak néz a nyugtalan, szúró szemével, én hallgatagon állom a tekintetét. A tűző napfényben szinte kékít a fekete haja. Mint a tinta. Akaratos szája felett a hetyke bajusz, mint két kormos pálcika, megnyúlik a mosolyával. Kezet fogunk: én jobb kézzel, ő ballal... Soha nem láttuk egymást, mégis úgy tűnik, évek óta ismerősök, mi több, barátok vagyunk. NEM VAKMERŐ SZÁRNYALÁS Az előszobában Ilonka, a felesége üdvözöl a keze meg a szeme melegével, majd meg Tündiké — a hamis szemű kislány — köszönt egy halk „kezétcsókolommal“. Benn a szobában az olajtüzelésű kályha barátságosan dörmög, vendéget ölelő és marasztaló meleget sugároz, A fal mellett fényezett, csillogó pianinó álmodozik zengő akkordokról, csobogva pityegő futamokról, de az is lehet, hogy a fehér—fekete billentyűk között Beethoven Sors-szimfóniája szunynyadozik arra várva, hogy majdan szárnyra kelhessen egyszer Tündiké ujjai nyomán. A másik sarokban a tévékészülék vak képernyője mereng, mellette a lábon álló zenegépből halk muzsika árad. Az íróasztalon nyitott könyv — Természettudományi kislexikon —, néhány perce még a házigazda böngészte. A dohányzóasztalra ital, pohár kerül, s pillangózni kezd a szó az asztalka egyik oldaláról a másikra. Barátin, melegen. A sokasodó és súlyosodó gondolatok visszaszállnak a múltba — a távoliba és a közelibe —, elidőznek a jelenben és előre iramlanak a jövőbe is. így körvonalazódik és tárulkozik ki előttem két kemény, de szép emberi sors: egy keménykötésű, akaratos férfié, és egy kedves, meleg bájjal átszőtt asszonyé ... EGY ROBBANÁS VISSZHANGJA Reggel volt. Friss, üde, harmatos. A hambitlábon muskátli virított, az eresz alatt fecskepár csicsergett, az égről fényes napsugár zápora hullott az udvarra. Édesanyja távollétében a kis Köteles Guszti kieresztette a kocát az ólból, hogy a ház előtt tülkölő kondás elé hajtsa. A koca játékos nekiszaladással a szilvafa alatt termett, hosszú túrókájával mag után kutatott, belebökött a fogyó szénaboglya tövébe is, oldalával belefürdőzött, s akkor akadt meg a fiú szeme egy ujjnyi hosszúságú, fehér tárgyon, melynek rézbütyök csillogott az egyik végén. A koca csakhamar a kondás elé került, Guszti meg talált kincsével a nyári konyhába. Nem tudta, hogy a háború visszamaradt ördögét forgatja a kezében, csak akkor döbbent rá, amikor a gonosz jószág kaján villanással és nagy dördüléssel elszállt jobb kezének letépett ujjaival meg a kézfejével. Állt füstkormosan, megcsonkítva, vérzőn, nagy rettenettel a szívében. Első gondolatával nem magát, hanem az édesanyját féltette: „Mit szól majd, szegény, ha meglát!?“... Sajnálta és féltette, mert végtelenül szerette az édesanyját, aki a férjét, vagyis a négy gyerek apját elveszítette a front alatt, soha többé nem tért vissza ... A bevásárlásból lélekszakadva hazarohanó édesanya már tudta, hogy mi történt, hiszen a robbanás híre pillanatok alatt átzúgott a falun, mint a forgószél... kibírta, azt is kibírta, mint sok más egyebet életében. EGY TÖRÖL FAKADTAK... ... s egy tőn is maradtak ők négyen, a Köteles testvérek. Vagyis nem lettek hűtlenek a mezőgazdasághoz. Tornaújfalun (Turnianska Nová Kislány a zongoránál... Vés) születtek. 18 hold föld kemény, rögös bölcsőjében nevelkedtek fel. Világképük rámájában zord telek hava és fagya, tikkasztó nyarak hősége, szálkásan alázúduló záporok, zöldülő mezők hullámzása, szőkülő búzatáblák ringása, pipacsok virítása, vadlüdak vonulása maradt meg. S a föld. A föld művelésében lelték meg életük értelmét és célját, segítségül hívva a technika vívmányait és a tudományokat. Mária nővére fejőnő a szülőfalujában, János bátyja agrármérnök — kiváló szakember, Anna az egyesített szövetkezet pénztárnoka, és Guszti, azaz Köteles Ágoston állattenyésztő, de ... agrármérnök lesz Mert az lesz! Közben persze sok minden történt és sok minden vár még az agrármérnök jelöltre. Előbb elvégezte a Komáromi Mezőgazdasági Technikum állattenyésztői szakát (1965—59), utána hat évig dolgozott Kassán az állatfelvásárló üzemnél. 1966-ban került a somodi szövetkezetbe állattenyésztőnek. A tejtermelésben évi 3800—4300 literes fejési átlagot ért el, gyapjúértékesítés terén is első helyen végzett a kerületben. Később az ő módszere — ládásmódszer — sze-Könyvkerests közben
