A Hét 1973/1 (18. évfolyam, 1-26. szám)

1973-02-09 / 6. szám

A villa

rint végezték a malacelválasztást, ami kerületi méretben egyedülálló kezdeményezés volt és bevált. Vagyis hat és fél millió koronás évi termelési eredményt ért el.

Jelenleg a bodolói gazdasági részleg állattenyésztője.

Ebből a néhány soros jelentésszerű adatból is kitűnik, hogy mennyi akarat, szorgalom és munka fekszik az elmúlt években, pedig még nem is teljes a kép.

Távolról sem az!

1984 májusában megnősült, majd nyomban lakásépítéshez látott. Édesanyja intőn emelte fel a szavát, némi sajnálkozás is boronjgott benne: „Hogy mertél nekifogni, édesfiam?! János bátyádnak két egészséges keze van, mégis majd beleszakad az építkezésbe!“

Soha nem ismerte azt a szót, hogy lehetetlen. A házassággal is úgy volt. Ugyanis a felesége lánykorában szinte megközelíthetetlen volt, visszautasította mindenkinek a közeledését, Köteles Ágoston makacs kitartása azonban őt is megtörte.

Az ötszobás villa elkészült, be is rendeződött. A kertben rózsa, fenyő, nyírfa és tuja díszeleg, gyümölcsfa lombosodik, szőlőoltvány tőkésedik és a zöldség is megterem.

Házasságukból két gyerek született: egy lány és egy fiú. Nincs a világon olyan érték, amiért odaadnák őket!

Aztán valahol ezt a gondolatot olvasta:

„Aki ma nem ér rá tanulni a munkájától, holnap nem fog tudni dolgozni a tudatlanságtól.“ Ez a gondolat valósággal megperzselte és rádöbbentette, hogy a szaktudását tovább kell fejlesztenie. De hogyan?

Megkereste és megtalálta a módját. Harmincéves fejjel kezdett el tovább tanulni. Ma a Debreceni Agrártudományi Egyetem levelezői tagozatának a hallgatója. A hat évből másfelet már letudott, sikeres vizsgák állnak mögötte.

— Nehéz, küzdelmes út vezetett a felvételi vizsgákig. Arról jobb nem beszélni — mondja Köteles Ágoston elmerengve. — Igaz, most sem könnyű, s nem Is lesz az, tudom ... Ha éjszakánként néhány perces szünetet tartva a tanulásban kilépek a teraszra, elgondolkodom. Végignézek Szepsin. Sötétek az ablakok. Pihennek az emberek. Csak az én szobám ablaka világit, csak én virrasztók a könyv fölött. Nem tagadom, sokszor felvetődik bennem a kérdés: miért csinálom, érdemes? ... Nyomban meg is válaszolom: igen, megéri. Félúton sosem állok meg, befejezem ezt is: agrármérnök leszek!

KÖNYVTÁR S AMI MÖGÖTTE

ALL

Fenn, az emeleti szobák egyikében van a könyvtár. Szép, gazdag és értékes. Szakkönyvek és szépirodalmi művek sorakoznak egymás mellett. Elismerőn s egyben kérdőn nézek rá.

— Annak idején a ballagáson

Fülöp Rezső osztályfőnököm ezt mondta búcsúzóul: „Legyetek

olyan magyarok, mint Arany János volt, szeressétek úgy a népet, mint Petőfi, tudjatok lelkesíteni, mint Vörösmarty, aggódni, mint Ady, és tudjatok úgy szenvedni, mint ahogyan József Attila tudott ...“ Hát azért létesítettem én ezt a könyvtárat, hogy a fenti gondolatok bennem és a gyermekeimben tovább gyűrűzzenek és éljenek ...

Ilonka, a felesége óvónő, anya, háziasszony egyszemélyben, a ház minden gondjának-bajának és terhének a hordozója. Nagyszerűen kiegészítik egymást. Nélküle Köteles Ágoston ma nem állna ott, ahol áll. Egyébként a ház asszonya szereti a zénét, a kézimunkát és az olvasást. Be tudja osztani az idejét. Nagy elfoglaltsága mellett mindenre jut egy-egy kis ideje, sőt még külföldi utazásokra is. Férjével együtt járt már Bécsben, az NSZK-ban, Svájcban, Olaszországban, Romániában, Magyarországon és a Szovjetunióban. Bár küzdelmes, mégis tartalmas és szép az életük.

Köteles Ágoston végül így summázza a gondolatait:

— Annak az országnak és társadalomnak, amely nekem és a családomnak lehetőséget adott a fejlődésre és a felemelkedésre, becsületes és hasznos tagja akarok lenni, s a gyermekeimet is ebben a szellemben akarom nevelni, felnevelni, mert nyitva áll előttük az út, szárnyalhatnak ők is.

LOVICSEK BÉLA

(A szerző felvételei)

Megérdemelte

Különös műszerek, érdekes szerszámok sorakoznak katonás rendben a polcokon. Dörzsárak, fúrók, kaliberek, mikrométerek. A beavatatlan, szakképzettség nélküli ember itt ugyan ki nem ismeri magát. Esetleg csak arra figyel fel, hogy a polcokon kevés olyan műszer, szerszám található, mely 60 koronán aluli értéket képviselne. A Szlovák Magnezitművek 08 számú Kunová Teplica-i {kuntapolcai) gépüzemének raktárában Zelina Kornélia raktárosnő viszont teljesen otthonosan mozog, aszszonyi pontossággal dolgozik, szakértelemmel tart rendet. Ha bejön a raktárba Turcsán László, Sebők András, vagy bármelyik művezető, technikus, vagy szerelő, egy-kettőre megkapja a szükséges műszert, a munkához nélkülözhetetlen szerszámot. A raktárosnő biztos a maga dolgában.

— Hogyan került ide?

Olyan pontossággal felel, mintha valamelyik műszaki problémáról volna szó. Egyetlen kifejezés sem felesleges, minden szava pontos, meghatározó jellegű.

— Amikor az itt dolgozó elvtárs nyugdíjba vonult, mint az üzem egyik legrégibb dolgozóját, engem javasoltak ebbe a munkakörbe.

A gyárnak abból a nemzedékéből való ő is, akik a gépüzem megalakulásakor kezdték a munkát. Huszadik éve dolgozik. Az első években, amikor arról volt szó, hogy motorkerékpárba, autókba való dugattyúgyűrűket kell készíteni, nem tétovázott, belefogott a számára addig ismeretlen, szokatlan munkába. Később esztergapad mellé osztották be. Nő létére. Eleinte szokatlan volt itt is a munka, de beletanult. Hat évig dolgozott az esztergapad mellett. Most raktáros.

— Szereti ezt a munkát?

Nem túloz, nem dicsekszik, de nem is panaszkodik. Inkább csak megállapít. Magabiztosan, értékelve. Ösztönös felelősséggel. Szokásává vált pontossággal.

— Itt nem folyik termelő munka, de a termelés szempontjából minden mozzanat fontos. Munkabeosztásom talán nem annyira munkaigényes, mint másé, de annál nagyobb a felelősség. Különben szívesen tisztítom, gondozom, rendezem a szerszámokat, a műszereket. Számontartom mindegyiket, előkészítem, kiadom.

Munkáját mások is megbecsülik. Közvetlen munkatársai éppúgy, mint az üzem vezetősége. A legutóbbi értékelés alkalmával „Példás dolgozónő“ kitüntetésben részesítették. Jutalmat is kapott.

— örül a dicséretnek?

Ügy volna talán természetes, ha jóváhagyón bólintana, vagy lelkesen örvendezne, ö azonban magyaráz.

— Igazán jól érzem magam, igazán boldog vagyok, ha tevékenykedhetek, dolgozhatok. Még ha ilyen hétköznapi és nem termelő munkáról van is szó. Mindig azt tartottam, hogy munka nélkül nem létezhet az ember. Mindennek alapja a cselekvés.

Igen, azok az emberek, akikben van képesség önfeledt figyelemmel egész valójukat a munkának szentelni, azok boldog emberek. Nagy művész, tudós kevés van, de bárki munkájának, szakmájának nagyszerű mestere. Alapja a tett, a cselekvés.

Erről van szól

Ha mindenki olyan egyszerűen, olyan természetesen dolgozik majd, mint Zelina Kornélia, akkor... akkor... De feleslegesen ne lelkendezzünk. Elég ha megállapítjuk, hogy ő a dicséretet, a kitüntetést megérdemelte. BENYÁK MÁRIA