A Hét 1972/2 (17. évfolyam, 27-52. szám)
1972-12-22 / 51. szám
Vérpótlás. A beteg mellett Malatinec így ad rendszeresen vért, biztos lehet abban, hogy nem árt magának, viszont embertársainak használ — felezi be a főnővér. körülnéztünk a kis transzfúziós állomás laboratóriumaiban, ahol Brziaková Vezetésével hét nő dolgozik. A kis csoport a járásban az elsők között 1063-ban szerezte meg a szocialista brigád címet. Hogy rend és tisztaság van mindenütt, azt nem is kell említenem, hiszen ez Itt másképp nem Is lehet. Ezt a munkát nagyon komolyan és pontosan szabad csak végezni. Nyolcvsnnyolcan Az önkéntes véradókat tehát az ) Jw.. ) doktor üzemi, illetve körorvosok szervezik. Batta György doktor, a íafárikovói (tornaijai) orvos az idén második lett a rimaszombati járásban: 88 önkéntes ingyenes véradót szerzett. A 61 éves Batta doktort nemkönynyű megtalálni. Nincs sem az új, sem a régi egészségügyi központban. Azt mondják, a falvakat járja, betegeit látogatja; délután négy körül keressük öt ismét. Délután nem négy körül, hanem pontosan négykor megérkezik, és már messziről Integet mosolyogva. (Egyszer ugyanis gyógyított, s most bizonyára annak örült, hogy nem haltam meg, gondolom jóleső érzéssel.) Mondom neki, hogy mi járatban * vagyok, szeretném megtudni a doktor úrtól, hogyan sikerült ennyi, tehát 88 ingyenes véradót szerezni. Elmondja, hogy az 1956-ban kezdődött vérszerző versenyben körzete már többször is igen jól szerepelt, viszont az idén érte el a legszebb eredményt. Persze arra is nyomban figyelmeztet, hogy ebben a Vöröskereszt helyi szervezeteinek is nagy szerepük van, sőt, hogy valamennyi helyi szervezet közreműködött. — Sokat segített a mezőgazdasági technikum, amelynek én vagyok az orvosa — folytatja Batta doktor. — Ebből az Iskolából 26 önkéntes véradó jelentkezett. Továbbá sokat segített a Hadsereggel Együttműködő Szövetség, Papp Géza vezetésével és a Sírköved (kövecsesi) mezőgazdasági szakmunkásképző iskola, hála Agócs Béla igazgató lelkes munkájának. — Hát így valahogy — mondja' Batta doktor, s ml búcsúzunk is, mert tudjuk, hogy egy orvosnak mindig sok a munkája, de azért azt megjegyzem még, hogy a 61 éves orvos maga is hat ízben adott már vért. Ingyen. A kórházban A Rimavská Sobota-i (rimaszombati) kórház sebészeti osztályán vagyunk. Ugyanis az imént megtudtuk, hogy a legtöbb vérátömlesztésre itt kerül sor. Ezután következik a szülészet, majd a gyermekosztály. — Minden vérzéses eset a ml osztályunkra kerül — mondja Anton Malatlnec főorvos-helyettes. — Sok vérre van szükségünk, és mivel mesterségesen vért előállítani nem lehet, így hát egyedül az önkéntes véradókra szorulunk. Kevés, még mindig kevés a vér. Sürgős esetekben is nemegyszer valamelyik szomszédos járási kórházból kell hoznunk. Osztályunkon — folytatja — a szocialista brigád 20 tagja határozta el, hogy ingyen ad vért. Meg kellene győzni az embereket arról, hogy több önzetlenséggel többre mennek, hogy „ma én adok vért, mert esetleg holnap nekem is szükségem lehet rá“. Malatinec doktor, aki két operáció között szakított egy kis Időt erre az interjúra, már kétszer feliratkozott az ingyenes véradók listájára. Ľudovít Lukáč, a biokémiai laboratórium helyettes vezetője tizenötször adott vért. Nem csodálkozhatunk hát azon, hogy munkatársai között szinte csupa Önkéntes Véradót Margita Brztaková főnővér Batta György doktor (Prandl Sándor felvitelei) találunk. A jó példa is ragadós. Egyébként Lukáő elvtárs is megkapta a bronz Jánský-plakettet. Idézek egy orvosi szakkönyvből: „A vörös vértestek a mikroszkóp lencséje alatt egyformán vörösek, akár fehér, akár fekete, akár sárga bőrű emberből származnak.“ Tehát nem túlzás talán, ha ezek után én a vörös vértesteket is az emberiség testvérisége szimbólumának tekintem. Mintha azt akarnák bizonyítani : esendő testvérek vagyunk valamennyien, „bár a bőrünk barna vagy fehér“. Zs. NAGY LAJOS taggyűlései (Eredmények, fogyatékosságok, Csupán 11 színházi bemutatót tartottak a CSEMADOK -csoportok járásunkban. Ez a szám nagyon alacsony. Ha a színjátszás terén nem teszünk többet, bizonyára hiányát érzik majd, különösen a falvak idősebb lakói. Ezúton is szeretném tolmácsolni a CSEMADOK rozsnyói járási bizottságának a falvak kulturális életének továbbfejlesztéséről hozott határozatát. Beköszöntöttek a hosszú téli esték. Az őszi-téli évadnyitás már mögöttünk van. A falvak kulturális munkája zömmel erre az időszakra összpontosul. A falusi emberek túlnyomó többsége csaknem tétlenül tölti el az estéket. Fiatalok-öregek egyaránt. Ezért helyes lenne, ha a pelsőci, jólészi és krasznahorkai helyi szervezetek példájára a többi helyi szervezet is visszatérne a műkedvelő színjátszáshoz. Bizonyos, hogy a színiélőadásokat kedvelő közönség örömmel fogadná törekvésüket. Kedves ünnepség megszervezésén fáradozik a CSEMADOK járási bizottsága. A Szovjetunió megalapításának 50. évfordulója tiszteletére december első felében megrendezi Rozsnyón a forradalmi dalok fesztiválját. Ezideig már több énekkar, éneklő csoport, valamint egyének, köztük öreg kommunisták jelentették be részvételüket. Ezzel az önálló ünnepséggel kívánják kifejezésre juttatni szeretetüket, hálájukat és tiszteletüket a Szovjetunió iránt. Ebben az időszakban folynak a CSEMADOK-szervezetek évzáró taggyűlései. Több helyi szervezet már túl van rajta, a többi a közeli napokban tartja meg az évzárót. Ezeket vezetőségi ülések előzik meg mindenütt, hogy az irányelvnek megfelelően az aktivistákkal együtt jobban felkészülhessenek rájuk. Az eddig lezajlott évzárók azt bizonyítják, hogy a gondos előkészítés után nagyobb a siker. Több helyen az évzárót műsorral tarkították. Több helyi szervezet kidolgozta már az 1973. tervek) évi munkatervét. A járási bizottság minden szervezetnek megküldte a járási tervjavaslatot, mely valóban sokkal gazdagabb, mint valaha is volt. Keresik az új munkamódszereket. A cél az, hogy ne legyen egy-egy község legnagyobb kulturális eseménye csupán a szilveszteri vagy a farsangi mulatság, hanem a CSEMADOK helyi szervezetek Iktassanak be a munkatervükbe tudományos előadásokat, rendezzenek olyan tanfolyamokat, amelyek iránt nagy az érdeklődés, lendítsék fel a műkedvelő színjátszást, ápolják a néprajzi hagyományokat, a népszokásokat és működjenek együtt a többi társadalmi szervezettel. Osszuk szét arányosan a munkát olyan emberek között, akik becsületbeli kötelességüknek tartják a falvak kulturális életének továbbfejlesztését. Csakis közös erővel válthatjuk valóra azokat a terveket, melyeket a CSKP XIV. kongresszusa tűzött ki célul. JABLONCZI LAJOS hét 7
