A Hét 1972/2 (17. évfolyam, 27-52. szám)
1972-12-22 / 51. szám
A sporlfeljesziés feladatai EGYSÉGESÍTETT testnevelési SZERVEZETÜNK IV. országos kongresszusát 1973 novemberében hívják össze — jelentette be dr. Vladimír Cernušák egyetemi tanár, a Szlovákiai Testnevelési szervezet XII. plenáris ülésén —, s a kongresszuson a sportfejlesztés feladatait tárgyalják majd meg. Ma már vitathatatlan, hogy az elmúlt negyed században, testnevelésünk és sportunk egységesítése óta, mind a tömeg-, mind pedig az élsportok fejlesztése terén nagyszerű eredményeket értünk el. A Csehszlovák Testnevelési Szövetségnek ma már több mint 1 300 000 tagja van, egyre több fiatal kapcsolódik be a rendszeres testnevelésbe, sportolásba, és a nagy világversenyeken élsportolóink is a hagyományokhoz mérten szép eredményeket, sikereket értek el. Elégedettek azonban mégsem lehetünk. Különösen az elmúlt években az élsportok fejlődésében stagnálás mutatkozik: nincsen arányban hazánk politikai, gazdasági és kulturális fejlődésével. Csehszlovákia Kommunista Pártja XIV. kongresszusán is foglalkozott a sportfejlesztés kérdésével, és határozatban rögzítette azokat a feladatokat, melyeknek teljesítésével e fontos kérdés megoldását kívánjuk elősegíteni. Azt hiszem, ma már fölösleges hangoztatni, hogy különösen a fiatalság nevelésénél milyen fontos szerep hárul a testnevelésre. A rendszeres testnevelés, sportolás elősegíti a fiatalok növekedését, egészségét, fejleszti a rátermettséget, és szoros összhangban van az esztétikai, kulturális neveléssel is. A KONGRESSZUS ELŐTTI KAMPÁNY az alapszervezetek, a testnevelési és sportegyesületek évzáró közgyűléseivel kezdődik, melyeken az ebben az évben végzett munkát értékelik, és megvitatják azokat a feladatokat, amelyek az 1973-as évben a sportfejlesztéssel függnek össze. Az 1973-as év testnevelési mozgalmunk jubiláns esztendeje. A járásokban megrendezésre kerülő testnevelési ünnepekkel, testnevelésünk és sportunk seregszemléivel ünnepeljük meg szervezetünk egységesítését, ünnepi akadémiákon pedig a februári győzelem negyed százados jubileumát köszöntjük. Az egyesületekre nagy és felelősségteljes munka vár. Csak körültekintő és jó szervezőmunkával biztosítható a siker. A testnevelési ünnepekre való felkészülés során további fiatalokat mozgósíthatunk, további sok ezer fiút és lányt nyerhetünk meg a rendszeres testedzésnek, sportolásnak. Mindenütt, még a legkisebb falvakban is meg kell találni a módját, hogy a fiatalok rendszeresen sportolhassanak, egészségüket fejleszthessék. Ez nevelőmunkánk legfontosabb feladata, alapja! Vladimír Cernušák, a SZTSZ KB elnöke legutóbbi beszédében helyesen mutatott rá: minden téren kerülni kell, hogy a sportolás öncélú legyen. El kell érnünk — hangsúlyozta —, hogy szocialista testnevelési mozgalmunk mind a fiatalság, mind pedig a dolgozók számára mindenütt hozzáférhető legyen, mert csak így biztosíthatjuk a tömegsport fejlesztését. Szocialista hazánk déli és keleti járásaiban is szép és eredményes munkát végeztünk az elmúlt huszonöt évben. A még jobb és eredményesebb munka tőlünk, egyesületeink vezetőitől függ. Ezért a kongresszus előtti évben, az egyesületi évzárókon részleteiben vitassuk meg és határozzuk meg azokat a feladatokat, melyekkel falvaink, városaink sportéletét kívánjuk fejleszteni. (f) ÉS KÖVETKEZETT A LABDARÚGÓ-VILÁGBAJNOKSÁG. Uruguay után 1934-ben Olaszországban rendezték meg a világ legjobb válogatottjainak döntő küzdelmeit. A csehszlovák válogatott abban az időben nagyszerű sikersorozattal dicsekedhetett, és a világbajnoki cím egyik titkos esélyese volt. A nagyszerű eredmények elérésében természetesen Plánióka játszotta a döntő szerepet, akkor már ő volt a világ legjobb kapusa: a kapuvédők koronázatlan királya. Az olaszországi VB elődöntőjében a csehszlovák válogatott 3:1 arányban győzte le a németeket. Erről a mérkőzésről a német lapok is elismeréssel írtak. A „Montag Post“ című lapban olvashatjuk: „Plánióka, a csehszlovák csodakapus a gólnak hitt lövéseket is védte — ő döntötte el a mérkőzés sorsát!“ A német csapat legyőzése után következett a csehszlovák-olasz döntő. Róma és — nyugodtan állíthatjuk — egész Európa sportközvéleménye a világbajnoki döntő hangulatában élt. A nagy világlapok első oldalaikon számoltak be az előkészületekről, és hosszú cikkekben latolgatták az eshetőségeket. A legtöbb lap az olaszokat tartotta favoritnak, de a meglepetést sem tartották kizártnak. A drámai döntő. A római stadion zsúfolásig megtelt. A nagyszámú nézőközönség lélegzetvisszafojtva figyelte az egyes akciókat, és csak akkor morajlott fel, amikor valamelyik csatár nagy helyzetet hagyott ki, vagy amikor Plánióka nyugodt közbelépésével tisztázott. A mérkőzésből már csak kilenc perc hiányzott, és a csehszlovák válogatott Puó nagyszerű góljával 1:0-ra vezetett. A hangulat szinte leírhatatlan volt. Az idegesség másodpercről másodpercre nőtt. Plánička — ... Már csak nyolc perc van hátra a nagy mérkőzésből. És ha most kibírjuk az olasz nyomást, megnyerjük a világbajnokságot! — jelentette hallgatóinak Jozef Läufer, a Csehszlovák Rádió világhírű riportere. És ekkor Meazza, a kiváló képességű olasz csatár egy gyors támadás után egyedül állt Plániókával szemben. Az olasz szurkolók már gólt ordítottak... de a labda még mindig Meazza lábán volt... Plánióka és Meazza, a két világhírű játékos egy pillanatig farkasszemet nézett, majd Plánióka. macskaügyességgel az olasz csatár lábára vetette magát... Már csak hét perc volt hátra, és a csehszlovák csapat továbbra is 1:0-ra vezetett. A következő percben Orsi leshelyzetből elfutott a labdával és közvetlen közelről egyenlített. A csehszlovák csapat játékosai tiltakoztak, de a játékvezető hajthatatlan maradt — megítélte a gólt... A 2X15 perces meghosszabbított játékidőben az olaszoknak még egy gólt sikerült elérniök, és ezzel megnyerték a világbajnoki döntőt. De a VB hőse a csehszlovák kapus: Plánióka volt. Nagy művészek, mesterek életében is vannak olyan időszakok, amikor átlagos vagy gyengébb teljesítményt nyújtanak. így van ez a művészeknél, és így volt ez Plániókánál is. Neki is voltak fekete napjai, vagy ahogyan a sportolók mondják — szomorú vasárnapjai. A kiváló kapuvédő egyik szomorú vasárnapja 1933 nyárutóján volt, amikor az osztrákok ellen (3:3) két csúnya potyagólt szedett be. Pályafutásának legszomorúbb napja pedig minden bizonnyal 1937. szeptember 19 ... Plánióka ezt a napot biztosan sohasem felejti el. Ismét Budapesten szerepelt a csehszlovák válogatott. Változatos küzdelem után az első félidő eredménye 2:2 volt. Az első negyvenöt percben a magyarok voltak többet támadásban, de csak annyiszor sikerült bevenniük Plánióka „szentélyét“, mint amennyi gólt ők is kaptak. — Hiába támadunk, hiába tartjuk „tűz“ alatt Plánióka kapuját, nem tudjuk bevenni a csehszlovákok kapuját — jelentette tudósításában Pluhár Pista, a budapesti rádió akkori kiváló riportere. — Plánióka ezúttal is remekel, minden, már gólnak hitt lövést ártalmatlanná tesz.. . Szünet után megtört a jég ... A magyar csatárok — élen Sárosi Gyurkával, aki akkor élete csúcsformájában volt — nagyszerűen játszottak, és végeredményben 8:3-ra győztek. Ezen a mérkőzésen Sárosi dr. egyedül hét gólt lőtt Plánióka hálójába. — Mi történt Plániókával? — kérdezték sokanamér-Plánička és Zamora a világhírű kapuvédök kőzés után. Hogyan lehetséges az, hogy a világ legjobb kapusa egy mérkőzésen nyolc gólt szedjen be? A kérdésre könnyű volt a válasz: a gólokról nem tehetett Plánióka! A katasztrofális vereség okozója a szövetségi kapitány volt: a nagyon gyenge formában játszó Svatoňt állította a középfedezet posztjára, aki a pesti mérkőzésen csúnyán leégett. A budapesti lapok a nyolc gól ellenére Sárosi mellett Plániökát tartották a mezőny legjobbjának, mert sok biztos további góltól mentette meg csapatát. A végzetes mérkőzés. És következett a második világégés előtti utolsó labdarúgó-világbajnokság. A csehszlovák válogatott előbb a hollandokat győzte le, majd a brazilok ellen állt ki. A nagyfontosságú mérkőzést Bordeaux-ban játszották. Drámai küzdelmet vívott a két csapat. A világ akkori legjobbjai — mert egyesek a brazilokat, mások pedig a csehszlovákokat tartották annak — ragyogó teljesítménnyel ejtették bámulatba a nézőket. A mérkőzés közvetlen a befejezés előtt Lire állt. A csehszlovák játékosok bosszankodtak, hogy megismétlődött az olaszországi „eset“, és a bíró ezúttal Leonidas, a világhírű brazil csatár lesgólját adta meg. Ez némileg letörte a csehszlovák játékosokat, de Plánióka nyugodtan állta a harcot, nem törődött semmi mással, csak azzal, hogy megvédje kapuját az újabb góltól. A mérkőzésből már csak egy perc hiányzott. Ekkor Peracia, a brazilok balösszekötője nagyszerű labdát kapott, és elszaladt a védők mellett, s már közvetlen az ötösvonalon volt, amikor lövésre emelte lábát — de Plánióka belevetődéssel mentett. Plánióka a lövést hárította, de Peracia már nem tudta a rúgás lendületét fékezni, és az önfeláldozóan védő kapus kezének csontja nagyot reccsent... eltört. A kiváló kapust elöntötte a verejték, a fájdalom belehasított karjába, de játékostársainak nem szólt. A 2X15 perces meghosszabbított játékidőt törött karral küzdötte végig. Egy kézzel védett, s így is bravúros teljesítményt nyújtott — gólt nem kapott! Játékostársai csak a mérkőzés után tudták meg, hogy mi történt vele. Peracia pedig, amikor megtudta, hogy az összecsapásnak milyen következménye lett, könnyes szemmel mondotta: — Nagyon sajnálom, én igazán nem tehetek róla... Ez volt Plánióka hetvennegyedik, s egyben utolsó nemzetközi mérkőzése. Felépülése után már nem tért vissza a Slávia kapujába sem. Örökre búcsút mondott egyedüli nagy szerelmének: a kerek bőrlabdának, de csak a nagy mérkőzéseken; véglegesen úgy látszik sohasem tud búcsúzni tőle, mert még most is „dédelgeti“, a fiatal kapusok nevelésével foglalkozik. FEDERMAYER ISTVÁN
