A Hét 1972/2 (17. évfolyam, 27-52. szám)
1972-11-24 / 47. szám
— Hol járunk? — kérdezzük meg egy csallóközi faluban. — Nagymagyaron (Rastice) — világosít fel bennünket egy cigány ember. Jobban körülnézünk. Űj utcák, mutatós, szép családi házak köszöntenek, s közéjük ékelődve elárvult, füstös falu, földhözragadt, omladozó vakolatú vályogházak: a péró. Majdnem tenyérnyi helyen zsúfolódnak a putrik. Mintha egymásba kapaszkodnának, mintha dacolni akarnának a-lehetőségeket termő évekkel, melyek folyamán a cigány családok egyre többen költöznek be a faluba, a „fehérek“ közé, örökre búcsút intve a pérók nyomorúságának. S akik régebben kerültek el innen, s szembe tudtak nézni az előítéletekkel és be tudtak illeszkedni, azok már emlékezni sem akarnak a péróra. Talán nem is veszik szívesen, ha a cigányok közé sorolják őket. — Dolgozunk, szépen öltöztetjük a gyermekeinket, iskolába járatjuk, miért lennénk mi cigányok. A péró így kisebbre zsugorodik össze és egyszer majd csak az emberi emlékezet őrzi egykori hollétét. Délutánba hajlik a nap, amikor elérjük a pérót, s mindjárt legalább negyvenen fognak körül, öregek, középkorúak, tizenhét éves kismamák és maszatos arcú rajkók. Fényképész kollégám lencsevégre akarja kapni a földhöz lapuló putrikat, de az emberek sértődötten ellenkeznek. Sok szép házat építettek már a cigányok, azokat fényképezze, ne ezt a csúfságot. Mi is meguntuk már itt. Várunk az elköltöztetésünkre. És mintha valamilyen panaszgyűjtő intézménytől jöttünk volna, az indulatosabb férfiak egymás szavába vágnak: — Ha épül valami a faluban, biztosan nem a cigányoknak ... Oda a bátyám lába meg a néném keze kell... A délutáni fél négyes buszról csak cigányok szállnak le... Szakmát tanult vagy érettségizett cigánygyerekek nem tudnak elhelyezkedni ... Hiába szól a képviselőnk, a kakasnak nem veri ki a szemét! Előítéletek A falunak majdnem a fele cigány —- Cigánybíró vagy polgárbíró? — kérdezzük Nagy Pétertől a hivatalában, s Dávid elvtárs, a titkár, és Szögi Sebestyén a hnb dolgozója jóízűen nevetnek. — A helyi nemzeti bizottság elnöke vagyok — mondja Nagy Péter, s ő is mosolyog. — De lehetnék nyugodtan cigánybíró is, hiszen a község 2200 lakója közül kilencszázharminchét cigányszármazású. Gyermekkoromban a falunak csupán egy kis részén éltek. Ma a fél falu az övék. A hnb tanácsa kilenc tagú. Közülük egy cigány származású, aki egyébként a Roma Szövetség helyi szervezetének a titkára is. Az ő segítségével oldjuk meg a problémákat. A képviselőtestületünk 29 tagú, közülük hat cigány származású. Radics Rozália és Sárközi Sándor, ügyes, aktív képviselők. Rózka érettségizett leány, valahol a fővárosban titkárnő, Sándor a gombai állami gazdaságban dolgozik, és a péró szomszédságában lakik. — Tervek, elképzelések? — A felsőbb szervek hozzájárulásával a faluszépítési ún. Z akcióban, önkéntes társadalmi munkával két tantermes óvodát építünk a cigány származású gyermekeknek. Étkezőt is hoz2íá. Jövőre adjuk át rendeltetésének. — Problémák? — Az a probléma, hogy sokan vannak — veti közbe Dávid elvtárs. — Energiánk kilencven százalékát rájuk fordítjuk. Itt van például az építkezési segély ajánlása, majd folyósítása. Jön be nélkül Szögi Sebestyén, a hnb dolgozója Ha gyermekeim kimondják a nevem, Rigó, máris elrontottak mindent Nemcsak a cigányok szégyene a péró, de a falué is Faluszéli új negyed, amelyet többnyire cigányok laknak hozzánk egy idősebb asszony és mondja, építkezni szeretne. Mondjuk: jól van, de vásároljon házhelyet 2200 koronáért. Nem vásárolt. Arra nincs pénze. Építkezni azonban akar. Kellene neki a családi házra folyósítható térítésmentes kölcsön. Szocialista államunk támogatását egyesek szépen kihasználják, sokan vissza akarnak élni vele. Ezek csinálják aztán a disznóságokat. — Milyen lehetőség kínálkozik helyben a foglalkoztatásukra? — Helyi-gazdálkodási üzemünk tizennégy szakmát tömörít — adja meg a felvilágosítást Szögi Sebestyén. — Ezek: asztalos, lakatos, kőműves, (4—5 cigányszármazású segédmunkással), cukrász, üvegező, teherfuvarozó, villany- és vizvezetékszerelő, szobafestő és mázoló, pék, cipész, borbély, salaktéglagyártó stb. Ezek az ágazatok kb. tíz' cigányszármazásút foglalkoztatnak. A produktív életkorban levők száma 398. Kétszázhatan állandó, nyolcvanegyen ideiglenes munkaviszonyban vannak, huszonötén részleges foglalkoztatottságúak. Száztizenegyen egyáltalán nincsenek munkaviszonyban, százhét nő és négy férfi. — A legtöbb gondunk a gyerekekkel van — veszi vissza a szót Nagy Péter. — Az ötödik, ha-
