A Hét 1972/2 (17. évfolyam, 27-52. szám)
1972-11-10 / 45. szám
f« eptember dereka táján bulgá- Sy riai körútra indult a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkara, hogy viszonozza a Bolgár Népköztársaság Egészségügyi Minisztériuma mellett működő Rogyina énekkar tavalyi, csehszlovákiai vendégszereplését. RÓZSÁK VÖLGYE A Vitosa tetejéről leereszkedvén, Szófiát megkerülve folytattuk utunkat a Rózsák völgyén keresztül Burgasz tengeri kikötőváros felé. Tudjuk, hogy a bolgár rózsaolaj világhírű, arról is van némi fogalmunk, hogy egy-egy csepp rózsaolaj sajtolásához temérdek rózsaszirom szükséges, mégis, vagy éppen azért lepett meg, hogy a Rózsák völgyében — legalábbis az út mentén — nem találkoztunk rózsaligetekkel. Mindez azonoan nem akadályozott meg bennünket abban, hogy a tükörsima szerpentinen ne kígyózzunk fel a Sipka emlékműhöz, illetve ne közelítsük meg. Ugyanis mikor felértünk a „teraszra“, meghökkentünk: ezer lépcsőn kellett volna felkapaszkodnunk az emlékműhöz. Mivel azonban sürgetett az idő, lemondtunk róla. Néhány percig elgyönyörködtünk az előttünk ágaskodó hegyen s az alattunk elterülő táj szépségében, majd tovább indultunk. A HANGVERSENY VISSZHANGJA Olyan az ember természete, hogy könnyebben viseli el a hosszú utazás fáradalmait, ha öröm érzése melegíti át a szívét. Az örömöt Angel Manolov érdemes művésznek, a Rogyina énekkar főkarmesterének a bolgár sajtóban megjelent méltató cikke váltotta ki. Ügy vélem, érdeklődésre tarthat számot a kiváló szakember néhány leírt gondolatának az idézése: „Ezen a nagysikerű hangversenyen a karmesterek és a kórus tagjai bizonyságát adták hazájukban és a külföldön elért sikereiknek... A hangverseny műsora a művészeti vezetés jó ízléséről tanúskodik. A szerzemények némelyike technikai szempontból nem könnyű, de a nagy követelmény ellenére a karmesterek és a kórus tagjai sikerrel helytálltak... Többek között ragyogó tökéletességgel adták elő Bárdos Lajos három népdalát. Itt mutatta meg Janda Iván főkarmester és a női kar interpretációjuk tökélyét és bebizonyították, hogy kiérdemelték a Korában, írországi városban tartott fesztivál első díját... A Magyar Tanítók Kórusa kifinomult hangjával, főleg a pianónál — a túlsúlyban lévő női hang ellenére —, jól kiegyensúlyozott hanganyagával és rugalmas dinamikával tűnt ki. Kívánatos lenne a dinamika terjedelmét növelni. A kórus színészi képességeivel, elmélyült muzikalitásával, jó kiejtésével, technikájával, ritmusával, összhangjával tűnik ki — az utóbbi néha a forténál nem tökéletes. Az egyes daloknál a kisebb intonációs hibákat a színpadi feszültség és az egyes énekesek hangbeli indiszponáltságának a terhére kell írni... Az énekkar tagjai készségesen teljesítik a karnagy követelményeit és lelkesedéssel énekelnek. Ha az énekkar vezetőségének sikerülne minden szólamot néhány frisshangú énekessel kiegészíteni — főleg az első tenornál és a kontrabasszusnál —, a kórus összhangja még jobb lenne .. A kórus sikerei szívós munkájuknak, a tagok dal iránti szeretetének és különösen a kitűnő és tehetséges főkarmesterüknek köszönhető, aki a kórust mesteri ügyességgel, világos kéztechnikával és szép művészi érzéssel vezeti. Nagy részük van a kórus sikereiben Ág Tibor és Harakály Tibor karmestereknek is, akik az énekkart szintén szeretettel és ügyességgel vezetik ... A vendégek számos jókívánságot és virágot kaptak. A lelkes közönség viharos ovációja félreérthetetlen bizonyítása és elismerése volt a két nép őszinte barátságának és a kórus előadói művészetének .. TALÁLKOZÁS A TENGERREL Este érkeztünk meg Burgaszba. A város teljes fényben pompázott. Itt már érződött a levegőben a tenger közelsége. Nem álltunk meg, mert Kitenig még hatvan kilométeres út állt előttünk. Végre Kitenbe, a kis tengerparti falucskába értünk. Az egészségügyi minisztérium nyaralójában helyezkedtünk el, s teljes öt napot töltöttünk ott. Igazuk lett azoknak, akik egész úton azt jósolgatták, hogy fürdőzésre és napozásra alkalmas időjárás lesz a tengernél. Az ötből három napra bevált a jóslatuk. Szélcsend volt, s ragyogó napfényben sziporkázott az átforrósodott homok, no, meg a víz — a tenger! Csodálatos a tenger. Mint egy nagy, duzzadt mellű és folytonosan lélegző óriás. A szüntelenül szaladó, taréjos hullámok kőszirtet csapkodó morajlása, az ezüstös sirályok lebegése és vijjogása, az áttetsző vízben az égszínkék medúzák ringása, s B U LG amint alkonyatkor a leáldozó nap sugara korbácsként végigsuhint a rettentő víztömegen, szinte feljajdul és belevonaglik — talán ebből ered a különös varázsa, s ez teszi felejthetetlenné ... LOVICSEK BÉLA ző városnak. Megfogja és marasztalja az embert. Lehet, hogy csak a szelíd nyárutó köntösében, kevert színeiben tűnik ilyennek. Tény, hogy tele van kedvességgel és bájjal, akár a nászéjszakáin túl levő menyecske. Ráadásul a gyönyörű és kényelmes szállodák hosszú sora, az üdülőközpontok, a Napfényes partok, az Aranyhomok ... megannyi színfoltja valósággal elbűvöli és lenyűgözi az embert. Ismételt meglepetésben részesítettek bolgár vendéglátóink: újabb díszvacsorára invitáltak az előkelő Sportpalacba, ahol a zenekar csak nekünk játszott, és magyar dalokat, a bár táncosnője csak nekünk tán-ÁRIÁI colt, nekünk, a kedves vendégeknek ... ÜTBAN HAZAFELÉ A közmondás szerint nincs olyán rakott szekér, amire ne férne még valami. Roskadozva a sok élmény édes terhe alatt azt hittük, hogy újabb élmények befogadására már képtelenek vagyunk. A közmondás azonban mint mindig, most is igaznak bizonyult. Sumen városkában például megnézhettük azt a házat, melyben Kossuth Lajos lakott 1849-ben, s amelyet a bolgárok emlékmúzeummá nyilvánítottak. Ez a kis, takaros múzeum is híven dokumentálja a két nép szabadságvágyát és kegyelettel megőrzi a szabadságharc néma, mégis beszédes tanúit. Russze, Bulgária legnagyobb városai közé tartozik. Innen már csak pár lépésnyire húzódik az országhatár. Fenn, a város peremén, a hegyen ékeskedő patinás étteremben fogyasztottuk el utolsó vacsoránkat bolgár kísérőinkkel. Itt hangzottak el az utolsó búcsúszavak, itt szorultak össze utoljára a búcsúzó tenyerek ... aztán még egy utolsó pillantás le a völgybe, a fényben úszó városra, és elindultunk a hosszú útra — hazafelé... Bukarest, Marosvásárhely, Kolozsvár, Nagyvárad, Szolnok és Budapest után Komárom következett. Szép volt, jó volt minden, mégis mikor az országhatáron át hazai földre léptünk, megkönnyebbülten sóhajtottunk fel mindannyian: mindenütt jó, de legjobb itthon! KÖRÚTON A MÁSODIK HANGVERSENY A Kitentől néhány kilométernyire fekvő Primorszk ifjúsági tábor gyönyörű szabadtéri színpadán került sor a második hangversenyre. A rendezők a korszerű reflektorokkal és világítóberendezéssel csodálatos színárnyalatokat „kevertek“, mesevilághangulatot varázsoltak a színpadra, amelyből hol halkan csobogtak fel, hol meg zengőn áradtak és szárnyaltak az egyes kórusművek a nézőtérmeg a csillagos ég felé. Igazi művészi élményt nyújtó szép hangverseny volt. Ezt bizonyította a több száz fiatalból álló közönség tapsvihara, hangos tetszésnyilvánítása. VÁRNA VARÁZSA Különös hangulata és varázsa van ennek a Hunyadi János emlékét őr Kedves és szolgálatkész pincérnő a sok közül Jobboldalt bolgár kísérőink. Az asztalfőn Angel Manolov érdemes művész beszélget A kiteni búcsúzás pillanatai
