A Hét 1972/2 (17. évfolyam, 27-52. szám)

1972-12-22 / 51. szám

T adomány T echnika A Vénusž-8 szovjet űrszonda sikeres munkája A naprendszer hozzánk legkö­zelebbi bolygója, a Vénusz kuta­tásában nagy jelentőségű siker született. A Vénusz—8 jelzésű szovjet űrszondának több olyan alapvető tudományos adatot sike­rült a Földre juttatnia, amelyek hozzásegíthetik a tudományt a Vé­nusz kulcskérdéseinek a megfej­téséhez. Valamennyi korábbi szovjet Vénusz-ürszonda bolygótestvé­­rünk éjszakai oldalán szállt le, most első ízben sikerült ember­kéz alkotta szerkezetet a Vénusz nappali oldalán leszállítani. Ezzel megnyílt a lehetőség a Vénusz roppant magas hőmérsékletének, egyedülálló hőviszonyainak tisz­tázására — napjainkban a Vé­nusz kutatásának talán ez az egyik legérdekesebb problémája. Számos feltevés próbálta már megmagyarázni a Vénusz felszí­nén mért 500 fokos hőmérséklet létrejöttét. Ezzel kapcsolatban a legfontosabb kérdés annak tisztá­zása, hogy a napsugárzás eljut-e a bolygó felszínére, vagy pedig elnyelődik a sűrű légkörben, a felhőkben. Ha eljut a bolygófel­színre, egyfajta „üvegház“ alakul­hat ki a Vénuszon, az elnyelődött napsugárzás a sűrű légkör csap­dájába kerül. Ha viszont a nap­sugárzás elnyelődik a 60—70 kilo­méter magasságban lebegő vastag felhőzetben, az itt felhevült áram­ló gáztömegek okozhatják a fel­színen a felhevülést. A Vénusz-8 űrszonda műszerei most kimutat­ták, hogy a napsugárzást nagy­mértékben legyengíti a sűrű at­moszféra — csak szórt, diffúz fény jut el a bolygófelszínre. Az új mérési adatok szerint a Vé­nusz légkörében valóban kiala­kulhat az úgynevezett üvegház hatás. A Vénusz-8 űrszonda rádióje­leinek leszállás közbeni változá­saiból sikerült meghatározni a vízszintes szélsebességet is a Vé­nusz légkörében. Fény derült egy érdekes törvényszerűségre: a szél iránya mindig megegyezik a boly­gó tengelyforgásának irányával. Közvetlenül a felszín mellett ki­csiny, másodpercenként mindössze két méter a szélsebesség, 12—15 kilométer magasságban azonban egyre erősödik, és 50 kilométer magasságban már másodpercen­ként 50—100 méteres sebességű szuper-orkán tombol a Vénusz légkörében, A korábbi Vénusz-szondák már kiderítették, hogy a Vénusz lég­köre legalább 97 százalékban széndioxid gázból áll. Fontos volt felderíteni a szennyező anyago­kat. mert ezeknek jelentős szere­pük lehet a hőmérsékleti viszo­nyokban. Ebből a .célból a Vé­nusz—8 űrszondát különleges gáz­­analizátorral szerelték fel. A mé­réseredményekből arra lehet kö­vetkeztetni, hogy a Vénusz légkö­re kis mennyiségű ammonium­­karbonátot tartalmaz. Nagyon érdekes méréseket vég­zett a Vénusz-8 űrszonda a boly­gó felszínén is, méghozzá a Vé­­nusz-talaj fizikai és vegyi tulaj­donságainak megállapítására. Ki­derült belőlük, hogy a leszállás színhelyén nagyon laza a talaj. A különböző elemek természetes radioaktiv sugárzását mérve ki­tűnt, hogy a Vénusz-talaj két tíz­ezred százalék uránt, 65 százalék tóriumot és négy százalék káliu­mot tartalmaz. Radioaktív anyag­­tartalma tekintetében a Vénusz­­talaj a földi gránithoz hasonlít. A Vénusz-8 űrszonda mossziója alapvető jelentőségű adatokhoz juttatta a tudományos kutatást. Ugyanakkor új kérdőjeleket is ál­lított a kutatók elé — ezekre csak a további kutatások adhatják meg a választ. I I • ötletek — találmányok Önműködő képelemzés. A tudo­mányos kutatás során gyakran kell különböző képeket értékelni, felszí­nüket százszázalékosan meghatároz­ni, sejteket és vérsejteket mikrosz­kópos nagyításban megszámlálni, alakokat és nagyságokat meghatá­rozott szempontok szerint osztályoz­ni. Megkönnyíti és meggyorsítja az eddigi időt rabló munkát az új Sie­mens önműködő képanalfzátor, amely tv-berendezóssel összekap­csolva mennyiségileg értékeli a ké­peket. Egy közönséges tv-felvevő­­kamera soronkénti letapogatású vil­lamos jeleit különböző szempontok szerint önműködően értékeli a „Vi­deómat“ berendezés. A felszinszáza­­lék, alak, részecskenagyság, eloszlás adatai a megfelelő beállítás után közvetlenül leolvashatók a berende­zésről. Varralvágó ultrahangok. A szovjet kutatók széles körű vizsgálatai egy­re újabb alkalmazási lehetőségeket tárnak fel az ultrahangok számára az orvostudományban. Csontok és szövetek forrasztásán kívül az ideg­­végződések ingerlésével ma már ér­zéstelenítésre is használják a hall­hatatlan hangokat. Petrovszkij aka­démikus sebészcsoportja újabban olyan tracheo-bronchoszkópot szer­kesztett, amelynek a légcsőbe lebo­­csátott ultrahangsugárzójával távo­­lithatják el mellkast műtétek után a felesleges varratokat. A torinói Fiat gyárban sajtótájé­koztatón mutatták be az üzem leg­újabb termékét: a 126-os Fiatot. „Egy városi autó a 70-es évekre" ámen publikálták az új típust, melyet két­­hengeres, négyütemű, léghűtéses 594 köbcentiméteres, 23 DIN lóerős far­motorral láttak el. Az autópiac újdonságai Amint képünkön is látható, a kocsi építési jellege követi a jól ismert legutóbbi 500-as széria lényegét. Vég­sebessége; 105 km/óra. A sebesség­­váltó négyfokozatú, de az első fo­kozatot nem szinkronizálták. A ten­gelytáv 184, a nyomtáv elöl 114, há­tul 120 cm, a kocsi teljes hossza 305. szélessége 138, magassága 133 cm. A hátsó ülés alá bújtatott benzintank 21 literes. A kocsi üres súlya 580 kg. (Gyári foto) 21 lit® • A LEGBIZTONSÁGOSABB AUTO. Az amerikai Cornell laboratóriumban több mint százezer dolláros költséggel különlegesen biztonságos autóvá alakítot­tak át három sorozatgyártású Ford-gépkocslt. A vizsgálatok szerint a benne ülő­ket még abban az esetben sem érné súlyosabb sérülés, ha a gépkocsi 100 km óránkénti sebességgel ütközne egy szilárdan lehorgonyzót! oszlopnak. (Korábban 18 km órában adták meg ezt a felső határt.) A legbiztonságosabb autó egyetlen szerkezeti eleme sem új alapjaiban, hanem tulajdonképpen csupán kombinálták a külön-külön már bevált biztonsági megoldásokat. Először Is energia-elnyelő ütközőket alkalmaztak, amelyek 15 kmióra sebességű ütközéskor is megvédik a kocsit a sérüléstől. Az autó első harmadát egyetlen ütközési zónává alakí­tották ki — ez a rész frontális ütközéskor harmonikaszerűen összegyűrődik, még­hozzá előre meghatározott módon, felemésztve az ütközési energia ' túlnyomó többségét. A motor ütközéskor az utastér alá csúszik be: a motor és az utastér közötti választófalat kettős acéllemez alkotja, amelyek között deformálható alu­mínium méhsejtszerkezetet helyeznek el. Az utastér csaknem tökéletes megvé­dése súlyos sérüléseket előz meg. A kísérleti kocsik segítségével azt tanulmá­nyozzák, hogyan lehetne ezeket a biztonsági megoldásokat a sorozatgyártású gépkocsikon is megvalósítani. • BENZINKÜT-AUTOMATA- Az üzemanyag-felvétel megkönnyítésére a svéd Metlor gyár „Tankomat“ elnevezéssel olyan önműködő töltőállomást dolgozott ki, amelyből a gépjárművek éjjel-nappal készpénzfizetés nélkül vehetnek fel üzemanyagot. A „Tankomat“ használatára jogosult gépkocsivezető lyukkártyát kap, amelybe kódszámának megfelelő jelzést lyukasztanak. Ezt a kártyát be kell illesztenie a készülék nyílásába, azután be kell nyomnia a kívánt üzemanyag jelzőgombját, végül pedig meg kell nyomnia a kódszámnak megfelelő nyomó­gombokat. Ha ez megegyezik a kártyába lyukasztott számmal, bekapcsolódik a szivattyú és mindaddig tölti a tartályt, amíg a vezető be nem nyomja a szi­vattyút megállító gombot. Töltés közben a készülék jelzi a felvett üzemanyag mennyiséget. Az-üzemanyag-felvétel után az automata lyukszalagra rögzíti a kód számot, a kiadott üzemanyag fajtáját és mennyiségét. A lyukszalag alapján számítógép készíti el havi összesítésben a számlát. • A rejtélyes tengeráramlat felderí­tése. A Vityaz elnevezésű szovjet ten­gerkutató hajónak sikerült részletesen feltérképeznie a néhány éve véletlenül felfedezett és mindmáig meglehetősen rejtélyes Cromvell áramlatot. A műsze­res mérések kimutatták, hogy a Crom­­well-áramlat keleti irányban halad az egyenlítő mentén, körülbelül száz mé­teres tengermélységben. Nem sokkal ki­indulási pontja után már 690 kilomé­ter széles, 200 — 300 méter vastagságú folyamatot alkot a Csendes-óceán mé­lyén. Körülbelül 5200 kilométer után némiképpen elkeskenyül az áramlat, de a benne szállított víz mennyisége még így is alig kevesebb, mint a legnagyobb csendes-óceáni áramlaté, a Kuroshio áramé. A délnyugati szelek övezetében az áramlat évszakosán változik, első­sorban az Ázsiához közeli tengerszaka­szon. A délkelet-ázsiai monszunok ha­tására sebessége télen csökken, nyáron viszont növekszik, iránya azonban so­hasem változik. A víz alatt összekap­csolódik a tőle 480 kilométernyire északra haladó tengeráramlattal, de el­különült marad, mintha egyfajta jászol­gát választané el egymástól a két ten­ger alatti vízfolyamot. • A rovarok bolygója lesz-e a Föld? Futball-labda nagyságú pókokat, a nyu­­lakat megtámadó hangyákat, 15 centi­méter hosszúságú szöcskéket fedezett fel a brazíliai őserdőkben dr. L. Dara­­cudos rovarkutató. A professzor úgy vé­li, hogy ezek a rovarok az utóbbi év­tizedben egyre nagyobbak és intelligen­sebbek lettek, és nincsen kétsége az­iránt, hogy fejlődésük folytatódik, sőt, talán meg is gyorsul. Okait ma még nem ismerjük. A kutatónak az a vé­leménye, hogy 250 ezer év múlva a ro­varok korszaka köszönt a Földre. Ad­dig ugyanis a rovarok oly mértékben továbbfejlődnek, hogy teljesen aláássák az ember gazdasági létezését és ural­muk alá hajtják a földgolyót. Tudo­mányos szakkörökben egyelőre nem fűztek kommentárt a professzor néze­teihez. 19

Next

/
Oldalképek
Tartalom