A Hét 1972/2 (17. évfolyam, 27-52. szám)

1972-12-22 / 51. szám

'■»« o

lisizsii tsljal

A Hét szerkesztőségének és a Szlovák Szocialista Köztársaság kormánya idegenforgalmi bizottságának cikksorozata hazánk szépségeiről és történelmi nevezetességeiről.

Hrochot — völgy

SZLOVÁKIA kevésbé ismert természeti szépségei közé tartozik a Hrochof-völgy. A természet egykor, sok millió évvel ezelőtt metszette ki a Slovák Érchegység lankás hegyoldalaiból. Némán, csendesen húzódik a völgy Očovától Hrochot falu mellett nyugat felé a Polana irányában. A tizenkét kilométer hosszú girbegörbe völgy a Viglaš fateleptől közelíthető meg a keskeny nyomtávú kisvasúttal, melynek mozdonya köhécselve pöfög fel a Kyslinka erdészházig. Kvslinkát azonban meg lehet közelíteni gyalogosan esetleg

Detvant, s ennek hőse a völgy másik oldalán fekvő faluból származott.

Hrochot falu keletkezését a XII. századra teszik. A múltról még ma is ékesen beszél néhány épület, mely bár az egykori idők lakosainak szegénységéről beszél, ékesen bizonyítja építőinek művészi érzékét. Figyelemre méltó az egyik régi ház fölötti pajzson a kézzel faragott archaikus védőjel, mely még a pogány vallásból fakad. A régi faluból mintegy tizenöt ház a háborút is túlélte, de 1946-ban egy elemi csapás úgyA lavahamubol megkövesedett sziklatömbök szoborként állnak a völgy

mélyén

kocsival. Az út Hrochot faluból indul ki.

Érdekes, hogy a Hrochot-völgyet nem a bejárata előtt fekvő falvakról, de a Hrochot településről nevezték el, mely mintegy kétszáz méternyire a völgy fölött, ennek első harmadában fekszik. Hrochot falut autóbusszal is meg lehet közelíteni. Banská Bystricától (Besztercebányától) másfél órányi távolságra fekszik. Maga a falu rendkívül szép fekvésű, és sok tekintetben nagyon érdekes. 630 méterre a tenger szintje fölött fekszenek a lejtőn szétszórt házai, jobbról fenyőerdő övezi, balról pedig furcsa formájú sziklák koszorúja. Szép időben gyönyörű kilátás nyílik északra, ahol a völgy nyitott felső kapujában az Alacsony-Tátra vonulata rajzolódik az égre. A falu fölött magányosan áll a templom s előtte két hatalmas hárs vet árnyékot a templom bejáratára. E két fáról azt mesélik a falu lakosai, hogy Andrej Sládkovič ültette őket, amikor 1847—1856 között itt a faluban dolgozott. Ebben az időben írta a

szólván teljesen elpusztította a községet, és mintegy siettette annak korszerű újjáépítését.

A faluról és a völgyről nagyon sok népdal is megemlékezik. Egyszerű, de szép melódiái, dallamai az elnyomott nép bánatát siratják, és különösen a betyár nóták ismertek még ma is. A falu építészeti stílusára és lakosai népviseletére érezhetően rányomta bélyegét az állandó létfenntartási harc, a nehéz élet. Az Osztrák-Magyar Monarchia és a burzsoá köztársaság idején Hrochot faluból is nagyon sokan vándoroltak ki, különösen a tengeren túlra. A második világháború alatt a fasiszták a férfiaknak mintegy nyolcvan százalékát Németországba hurcolták kényszermunkára, s ezek közül csak nagyon kevesen tértek vissza. A hrochotiak részt vettek a Szlovák Nemzeti Felkelésben, és állandóan segítették főleg a Pofanáról a hegyekbe húzódó partizánokat.

Aki ismerte a régi Hrochofot, alig ismerne rá a maira. A lakosság egy része naponta Banská Bystricára utazik, sokan az útkarbantartásnál dolgoznak, de a legtöbben odahaza találtak munkát. Állattenyésztéssel foglalkoznak, építenek, vagy az erdőirtásnal dolgoznak. Az asszonyok az állami erdők munkáját segítik elő, facsemetéket ültetnek, vagy erdei bogyókat, gombát gyűjtenek. A hatalmas erdőben is könnyebbé vált a munka. A favágó fejszéket motoros fűrészek váltották fel, és a fát a hegyből már függővasút szállítja le a völgybe. A falunak van már iskolája, mozija, a villanyvilágítás új életet, arculatot adott ennek a falunak is.

De most már hagyjuk el a falut és haladjunk tovább a völgyben. Jobbra a Vlčia jama (Farkasverem) látszik, mögötte a Jávorié, és balról hatalmas árnyként terpeszkedik a völgy fölé az 1458 méter magas Poľana. Lenn a völgyben a fák között átszűrődő napsugár képez fantasztikus árnyakat. Csend és nyugalom van. Az ember minden érzékével csak a szépséget észleli, amely minden oldalról körülöleli. Az út lefelé halad, ahol a völgy ölén a Hučava hegyi patak zubog. Partján némán áll a malom, melynek kerekét még nem is olyan régen a Hučava vize hajtotta. Most már csendes a malom, csak az idő foga rágja halkan, észrevétlenül.

Ahogy fölfelé haladunk a völgyben, egy furcsa 12—15 méter magas sziklafalba ütközünk. Egyedül áll a völgy mélyén, mintha eltévedt volna társaitól. A szakemberk véleménye szerint Polana kihűlt tűzhányó, mely valaha lávával öntötte el időnként a völgyet. A bolygó sziklatömb is lávahamuból köveseden meg, lecsúszott a hegyoldalról, és most egyedül, szoborként áll a völgy mélyén. Balról magas sziklafal zárja el a völgyet. A környék népe Jánosik sziklájának nevezi. Keleti irányban három nyílás tátong a falon, a középsőt, a legnagyobbat Jánosik barlangjának nevezik. A monda szerint ez volt Jánosiknak és társainak búvóhelye. A barlang elég nehezen közelíthető meg, részben magassága, részben pedig az omladozó, puha kőzet miatt.

Jánosik sziklájától Kyslinkához vezet az út. Kyslinka környékén juhnyájak lepik el a lejtőket, s a hegyoldalban pásztorszállás kunyhója húzódik meg. Minden turista szívesen látogat el ide és iszik egy korty zsiricsicát a számadójuhász fakéregből vájt korsójából, eszik egy harapást a füstölt juhsajtból, az ostyepkából és a zamatos parenyicából.

Ahogy elérjük a Kyslinkát, furcsa kép fogad. A völgy ölén korszerű kétemeletes épület bontja meg a táj képét. A szállónak is beillő épület a zvolení (zólyomi) fa- és erdőmérnöki főiskola tulajdona, de sajnos,

nincsen eléggé kihasználva. Pedig milyen jó szolgálatot tenne ez az épület is mint turistaház a természetjáróknak.

Utunkat sűrű erdőn át folytatjuk Polana felé. Alig kapaszkodunk háromszáz métert, elhagyott gerendaházhoz érünk, melynek oldalán emléktábla hirdeti, hogy itt a Dudás menedékházban volt a szovjet partizánok törzsparancsnoksága. A menedékházat a fasiszták fölégették, de a háború után újból felépítették eredeti formájában. Környékén néhány föld alatti bunker és lőállás emlékeztet a hősi harcok idejére. Kelet felé vezető utunkat sok apró csermely és hegyipatak keresztezi. Az erdő egyre sűrűbb, és az embernek szinte az az érzése, hogy itt még senki sem járt előtte. Magasan balra, a sziklafalon jelzések láthatók, melyeket állítólag Jánosik betyárjai metszettek a sziklába. Az erdőben sokféle állatfajta él: szarvasok, őzek, vaddisznók, medvék, farkasok, sőt mormoták is. Találkozni azonban nagyon nehéz velük, mert nincsenek szokva az emberhez, és minden idegen zajra behúzódnak az erdő mélyébe.

Ahogy egyre magasabbra haladunk, úgy ritkul az erdő, míg végül fölérünk a Predná Polana füves nyergébe. Gyönyörű panoráma tárul a szemünk elé. Szemben velünk a hatalmas hegyek ölén három kis falu húzódik meg, Hriftová, Detva és Detvianske Lazy.

Túránk véget ért. Megismertük hazánk egy festői völgyét, és fönt a Polana alatt további szépségeket kínáló hegyek-völgyek tárultak ki előttünk. (k)

A második világégés utolsó évében ezen a vidéken is hősies harcot vívtak a fasiszta megszállók ellen a partizánok. Az elesett hősök emlékét emléktábla hirdeti

A romantikus völgyben krisztályvizü hegyipatak zubog