A Hét 1972/2 (17. évfolyam, 27-52. szám)

1972-12-01 / 48. szám

NAGYBŐGŐ Nevessünk ! Beszélgetés a kávéházban: — Olvasta, hogy az Afrikában élő kétezer emberevő közé négy misszio­náriust küldtek? — Négy misszionárius kétezer em­berevőnek egy fél fogára sem lesz elég. — Szörnyűséget álmodtam az éj­jel. — Na mit? — Azt álmodtam, hogy norvég vol­tam. — És az olyan szörnyű? — Hogyne. Egy szót sem tudok norvégül. — Képzeld csak, a kávéházban el­cserélték a felöltőmet. — És ennek örülsz úgy? — Hát hogyne, nem is volt felöl­tőm. Kovács újságolja a feleségének: — Képzeld csak, a tetőfedőt, aki "a háztetőnkön dolgozott, ma délben elgázolta egy autó. — Rémes — mondja Kovácsné —, ezektől a vacak autóktól már a ház­tetőn sincs biztonságban az ember élete. Kovács csúnyán összevert arccal megy az utcán. Egy idegen megszó­lítja: — önt nyilván valami baleset ér­te. Ha tetszik, hazakísérhetem. — Nem, köszönöm — feleli Ko­vács —, hiszen épp hazulról jövök. — Mi az, tüsszenteni sem szabad — Máris adom, éppen jön! — Friss tojással parancsolja a fej­mosást, mint mindig? Egy úr nagybőgővel a hátán halad az utcán. Megszólítja egy alacsony, izzadó, szerény emberke, aki a kezében egy tömött táskát szorongat, és az ingéről három gomb hiányzik. — Jó estét kívánok. Bocsánat, hogy megszólítom. A bőgőt cipelő úr megáll és készségesen az emberkéhez fordul: — Tessék, miben lehetek szol­gálatára? — Szeretnék valamit kérdezni, ha nem haragszik meg az úr. Hol tetszett venni azt a nagybőgőt? — Hát én ezt már nagyon régen vettem, húsz éve is van már an­nak, egy hagyatéki árverésen vet­tem. Jó ki van játszva — s szere­tettel néz a nagybőgőre, amit köz­ben a földre támaszt. — És milyen drága lehet egy ilyen nagybőgő? Az attól fUgg. Lehet olcsón is venni, újat. De a régiek, azok drá­gábbak. — Nahát ez érdekes. Szóval az ócska drágább, mint az új? — Így van ez a nagybőgőkkel, nem úgy, mint a nőkkel, hehehe. — Azért kérdem, mert szeret­nék venni a fiamnak egy nagy­bőgőt. Tetszik tudni, zeneérdeklő­dése van a gyereknek. — No, az derék, az hamar meg­mutatkozik. — Kérem szépen, hall a rádió­ban valamit, s már fütyüli is. Mi csak nézzük az anyjával. Vannak ezek a slágerek, kérem, hogy a Szívemen a számon, meg a Vágyak, vágyak, édesvágyak, meg ilyenek. Hát azt mind tudja kívülről. Hát, gondolom, lehet belőle valami. És azt hiszem, érdemes a zenével foglalkozni. Volt a mi városunk­ban egy leányka, az anyja mindig pofozta, mert egész nap csak éne­kelt és nem csinált semmit. Hát kérem szépen, egyszer csak látjuk a televízióban azt a leánykát, gyö­nyörűen fel van öltöztetve és éne­kel a mikrofonba. Azt mondják, hogy minden éneklésért kap ezer lejt. Hát az megéri... Most jól fi­zetik a muzsikusokat. — Hát, aki befut... — Az biztos, hogy be kell futni. Azért akarom én is, hogy veszek a gyereknek egy ilyen nagybőgőt, s aztán kitaníttatni rajta, hogy legyen belőle valami. Én kérem, minden áldozatot meg akarok hoz­ni. Nekem nehéz volt. Én tizenhat éves koromban már a kazánba kel­letett bújjak. Neki legyen más. — De miért akarja éppen nagy­bőgőre taníttatni a gyereket? — Hogy legyen belőle valami, ö azt mondja, hogy ha bejövök ide Kolozsvárra, vegyek neki egy he­gedűt. Hogy játszódjon a hegedűn. Szép a hegedű is, nem mondom. De az kicsi. Ekkora csak az egész. De a nagybőgő! Az már valami! Akkora, mint egy ember. Azzal biztosan többet lehet keresni. A bőgős megvakarta a fejét. A kicsi ember aggódva néz föl rá. — Vagy nem így van? Azért kérdem magától, ezért érdeklődök. A gyerekért érdeklődök. Megérti. — Szép mesterség — mondja a bőgős —, mi tagadás. Csak szeren­cséje legyen a gyereknek. — Ez az — mondja a kicsi em­ber lelkesen —, csak szerencséje legyen. SINKÓ ZOLTÁN (Románia) JÓZSEF ATTILA „Munkások“ c. verséből idézünk, mely igy kezdődik: . . . S hol zápfog rág, a város érdes része, hol a vasbányák fuvallata ing, . . . folytatás a vízszintes 1, függőleges 13. és 20. sz. sorban. Vízszintes sorok: 13. Papagájnév. 14. Lej románosan. 15. Egy németül. 16. Kolozsvár mai ne­ve. 17. É. B. A. 19. Anna becézve. 22. YUA. 23. Százegy római számmal. 24. Folyó Jugoszláviában. 26. Körülbelül szlovákul. 27. Betegség. 29. Nem öreg. 30. Kőműves munkát végez. 32. Balta­alakú, hosszúnyelű fegyver. 34. Lobog. 35. Kert a birodalma. 36. Város a NSZK-ban. 37...........Arábia. 39. Város Csehországban. 41. Ismeretlen névjele. 43. Birsalmában van! 44. Mekka része. 46. Hóhér szlovákul. 47. Olasz névelő. 48. D. Y. A. 50. Nagyközség Pest me­gyében. 52. Fohász (é. h.). 53. Sportcsó­nak. 54. Kórusdal. 55. Menyasszonyod. 56. Energia. 58. Ecset a szerszáma. 60. Nem egészen ádáz. 61. Helyrag. 62. Tö­rök férfinév. 64. NNR. 65. Magyar­­országi város. 67. Kettős villamos meg­állóhely jelzése Budapesten. Függőleges sorok: 8. Nagy sivatag Ázsiában. 2. Korszak. 3. A Ludolf-íéle szám. 4. Ló tájszólás­sal (ford.). 5. Istennő (lat.). 6. Európa második legnagyobb folyója. 7. Lopva figyeli. 8. Becézett női név. 9. Dátum rag. 10. Római kétszáz. 11. Rossz szlová­kul. 12. Azonos betűk. 18. Egyenes, si­ma. 21. Széptevés. 24. Esküvő. 25. Erdei állatka. 27. Orosz-szovjet lovas katona. 28. Kényszeredetten végzett, egyhangú munka. 30. Hangtalan vonás. 31. Ledér­­ségben van! 32. F. S. T. 33. Gléda. 38. Asszony lesz belőle. 40. Paszuly. 42. Szerencsém lesz. 44. Különböző nagy­ságú kövekből, homokból és agyagból álló törmelékkúp, amelyet a jégár vagy az olvadás sodort magával a hegyek­ből. 45. Ellenjáték bejelentése a kár­tyában. 47. Nagyon szeretem. 49. Asz-* szony, leány névelővel. 50. Maffia része. 51. A vízszintes 56. betűi felcserélve. 52. Állam Közel-Keleten. 57. Becézett Ilo­na. 59. Idegen tagadás. 62. Névelő. 63. Fegyver. 65. A dohányos igéje is lehet. 66. Lajos Tibor. Beküldendő a vízszintes 1, függőleges 13. és 20. számú sorok megfejtése la­punk megjelenésétől számított 6 napon belül. Az előző rejtvény helyes megfejtése: „A düh elvakítja, de sajnos, nem né­­mítja el az embereket.“ 14 hót

Next

/
Oldalképek
Tartalom