A Hét 1972/2 (17. évfolyam, 27-52. szám)
1972-12-01 / 48. szám
fÍ\J ' d/i fehéť sport királynője A HÉT MINI KÉPES FILMREGÉNYE SZOVJET SZÍNES FILM # RENDEZTE: V. SZADOVSZKIJ Sztyepan Csudinov, a sísport szerelmese, a többszörös szovjet sífutóbajnok, aktív versenyzői pályafutása befejezése után a fiatal tehetségek nevelésével foglalkozott. Alisza Barnurin, aki a leningrádi versenyeket könnyedén nyerte, az edzéseket nem vette komolyan. A versenyekre nem készült úgy, ahogyan edzője, Sztyepan Csudinov szerette volna. — Kár, hogy Alisza nem veszi komolyan a munkát. A kedvemet elveszítettem. Abbahagyom az edzősködést, véglegesen búcsút veszek a sisporttól. Építész vagyok. Zimogorszkba megyek, új korszerű várost építeni. Ennek a sziszifuszi munkának nincsen értelme — panaszkodott Sztyepan Csudinov barátjának, Jevgenyij Koricsevnek, a rádió sportriporterének. — Ezt nem teheted! Közeledik az országos, majd a világbajnokság. Alisza edző nélkül marad! — válaszolta a riporter. — Éppen ez az oka annak, hogy lemondok az edzői tisztégemről. A finn sífutó-lányok a tíz kilométert már harminckét percen belül futják, a mi legjobbjaink pedig kerek egy perccel roszabb időt érnek el. Ezt a különbséget csak kemény munkával, új edzésmódszerrel lehet ledolgozni. Ha nem változtatjuk meg eddigi edzésmódszerünket, fejlődést, jó eredményt ne várjunk! Ismersz, én csak az alapos munkát szeretem — fejtegette barátjának az edző. — És a szövetségben beszéltél már erről? — Sajnos, nem akarják tudomásul venni, hogy Aliszának idehaza nincsenek ellenfelei, minden versenyt megnyer; ez nekik pillanatnyilag elég. — Alisza nagyon tehetséges versenyző! — Ez igaz. Ha komolyan venné az edzéseket nagyszerű eredményeket érhetne el. Ügy látszik, én vagyok rossz edző. Nem tudok rá hatni, igazi, kemény munkára nem tudom rávenni. Harmadik éve foglalkozom vele, de az időeredményei nem sokat változtak. Korszerű edzésmódszerre kellene őt rávenni, önfejűségét azonban én nem tudom letörni. Nem tudja vagy nem akarja megérteni, hogy az igazi sportolónak, versenyzőnek a sporttal élnie kell. Látom, hogy a további munkám hiábavaló, ezért hagyom abba, ezért utazok el... Alisza meglepetéssel fogadta edzője döntését. — Miért megy el? — kérdezte. — Többet vártam tőled! — Én meg az élettől várok többet! Nem vagyok versenyló, nem minden a sport, az életben más dolgok is vannak. Sohasem leszek a sílecek rabszolgája. Sztyepan Csudinov elutazott. Búcsút mondott az edzősködésnek. A tajgára ment új várost építeni. Beletemetkezett munkájába, abban keresett vigaszt. Néhány hónap elteltével felkereste barátja, Koricsev, a rádióriporter. — Azt hittem, hogy itt a tajgán nincsen sportélet. Kellemesen csalódtam! Most is versenyeznek. Amikor idefelé tartottam, éppen akkor rajtolt a váltóverseny. Egy ideig figyeltem a küzdelmeket, de az egyre rosszabbodó időjárás miatt eljöttem. ítéletidő van most kint. Ilyen hóvihart még nem is láttam — panaszolta a riporter, majd más tárgyra tért: — Nagyon tehetséges sízőkkel találkoztam. Érdemes volna velük foglalkozni. Máskülönben a szövetségben fogadásokat kötöttek arra, hogy sokáig nem bírod ki a sísport nélkül. Azt hangoztatják, hogy rövidesen folytatod az edzősködést... — Nem tudom, hogy ezt honnan veszik. Ha már abbahagytam, minek kezdjem el újra? Beszélgetésüket a helyi rádió felhívása szakította félbe: „A hóviharban eltévedt egy kisfiú. Életveszélyben van! Kérjük az önkéntes mentőket, hogy a szálloda előtt gyülekezzenek.“ Sztyepan Csudinov is azonnal a kisfiú keresésére indult. A hatalmas hóförgetegben viharlámpák segítségével sikerült a kisfiút megtalálni. Fáradtan, összetörve tért vissza lakhelyére Csudinov, ahol Koricsev várta. — Szörnyű ez a vihar. A gyereket félholtan, összefagyva találták meg, de megmentik az életnek. A mentési munkálatok közben azonban egy nagyszerűen síző lánnyal akadtam össze. Remek versenyzőt lehetne belőle faragni! — mesélte Csudinov a barátjának, majd megkérdezte: — Nem tudod véletlenül ki az a Szkuratova és hová való? — Jól ismerem. Valóban kitűnő síző. Idevalósi, zimogorszki. Az én véleményem is az, hogy belőle sok mindent ki lehetne hozni. — Az ő edzését elvállalnám... — Látod, mégsem vettél te örök búcsút szerelmedtől, a sísporttól — mondotta nevetve a riporter. Az egykori neves síbajnok, majd edző, másnap felkereste a helyi sporttanács elnökét, akivel hosszasan elbeszélgetett a sísport jelenlegi helyzetéről. — Nálunk a fiatalok szeretnek sportolni. Különösen a sízés a kedvenc sportjuk, mert arra itt nagy lehetőségek vannak. Nálunk tömegbázisa van a sísportnak — jelentette ki büszkén a sporttanács elnöke —, és vannak olyan tehetségek, akik a nagy versenyeken is megállnák a helyüket. — Ez mind igaz. A fiataloknál azonban hiányzik a korszerű technika. Például Natalja Szkuratova is nagyszerűen fut, belőle valóban élsportolót lehetne nevelni. — Foglalkozzon vele! A kislány biztosan nagyon örülne, ha olyan neves edző foglalkozna vele, mint amilyen ön... Sztyepan Csudinov még aznap felkereste a kislány szüleit, akikkel hosszasan elbeszélgetett, majd Nataljával beszélt. — Szeretne országos bajnok lenni? — kérdezte a meglepett lányt. — Tréfál?! — válaszolta nevetve Natalja. — Nem vagyok az a típus, aki erre képes... — Nem tréfálok! Szavamat adom, hogy egy éven belül a dobogó legmagasabb fokán áll, természetesen, ha keményen dolgozik, ha megfogadja a tanácsaimat. Megállapodtak. Natasa nagy kedvvel és szorgalommal látott munkához. A kemény edzések, a rendszeres felkészülés azonban nagyon kimerítették. — Az erőnléte már nagyszerű, de a finisben még hiányzik a lendület, a győzniakarás! — mondotta Csudinov Nataljának az egyik edzés után. Ha az utolsó kétszáz vagy száz méteren fokozni tudja az iramot, győzelme, a bajnoki cím elnyerése biztos! Zimogorszkban rendezték meg a Szovjetunió síbajnokságát. A moszkvai és leningrádi versenyzők különrepülőgépen érkeztek a nagy versenyek színhelyére. Alisza Barburin és Natasa Szkuratova a repülőtéren ismerkedtek meg. — Csudinov Aliszának ellenfelet nevelt. Ezzel akarja Aliszát keményebb edzésekre kényszeríteni. Jól ismerem Csudinov teóriáját és taktikáját'— jegyezte meg epésen az egyik leningrádi sportvezető, majd megjegyezte: Aliszát nem lehet legyőzni, ez még Csudinovnak sem sikerül! Alisza végighallgatta a beszélgetést, de nem szólt közbe. Amikor volt edzőjével találkozott, csak ezt kérdezte: ^ — Natasa az új csillaga? (Befejező rész a következő számban)
