A Hét 1972/2 (17. évfolyam, 27-52. szám)
1972-12-01 / 48. szám
IlSlKSli ftíjsil: A Hét szerkesztőségének és a Szlovák Szocialista Köztársaság kormánya idegenforgalmi bizottságának cikksorozata hazánk szépségeiről és történelmi nevezetességeiről. C lovákia gazdag hőforrásokban, *** gyógyfürdői világhírűek, sok ezer betegnek egészségét adják viszsza. Piešťany (Pöstyén), Trenóianské Teplice (Trencséntepllc), Sliač (Szliács) ötlik önkéntelenül az eszünkbe, amikor világhírű gyógyfürdőinkről beszélünk, és sokszor nem is gondolunk a kisebb, de nagyon népszerű gyógyfürdőinkre, melyeknek vize szintén kitűnő gyógyhatású. Mai cikkünkben Kelet-Szlovákia nagyon szép, és hazánk egyik legrégibb fürdőjét szeretnénk bemutatni. Ruzsbachfürdőről és annak árnyékában már feledésbe ment Laczkováról már a XVII. századból származó feljegyzésekben találunk említést. 1635-ben, egy Krakkóban megjelent latin és lengyel nyelvű füzetben olvashatjuk, melyet „Ruzsbach és Laczkova vizeiről, azok használatáról és a betegségekről, melyek ellen használhatók“ címen adtak ki: „Ruzsbach és Laczkova vize gógyhatású. Az a beteg, aki vizében megfürdik — meggyógyul. A 12 láb mélységű vízben fürdők bőre hófe' hér és selymes lesz.. A szakmunkának is nevezhető füzetet dr. Johannes Innocent Petrici írta, és Stanislaw Lubomirskinek, az akkori szepesi őrgrófság urának ajánlotta. Dr. Petricit alighanem korának reneszánsz és humanista áramlatai, valamint a természettudományok fejlődésének új irányai ösztökélték, hogy csakúgy, mint orvos kortársai, az egyes betegségek ellen közvetlenül a természetben kerestek gyógyszert. Figyelmük elsősorban a gyógyhatású ásványvizekre és hőforrásokra terelődött. Az első felfedezések alighanem a véletlen szülöttei voltak, később azonban már tudatosan és rendszeresen kutattak működési helyük körzetében utánuk. A lengyel orvosok nem jártak sok sikerrel, mert Lengyelország területén csak nagyon kevés és igen kis hatású gyógyforrásra leltek. Figyelmük ekkor a 13 szepesi város felé fordult (ezeket 1412-ben Zsigmond magvar király Ulászló lengyel királynak 37 000 garasért elzálogosította, s csak Lengyelország első felosztásakor, 1772-ben kerültek vissza az anyaországhoz. így bukkantak rá Ruzsbach és Laczkova fürdőkre. Dr. Petrici Észak-Magyarország, de általában Magyarország gyógyhatású ásványforrásaira összpontosította figyelmét. Mint orvos vizsgálta át a budai gyógyforrásokat. A Buda névvel kapcsolatban egy érdekes teóriát is kifejtett. Szerinte lehetséges, hogy a várat nem Attila bátyjáról, Budáról nevezték el, de talán úgy kapta nevét, hogy már korábbi germán felfedezés révén épültek ki az első fürdők, és így a Buda szó talán a német Bade elnevezés megmagyarosítása. Elméletét azonban kétségbe vonták, mert a történelem nem tud Buda környékén germán építkezésekről, hanem csak’ rómaiakról. Bár Petrici Idején Buda török megszállás alatt sínylődött, a régi fürdőket, feltételezhetően római eredetűeket a törökök sem pusztították el, sőt saját ízlésük szerint tovább építették. Petrici főleg azt akarta Budával kapcsolatban írt tanulmányában hangsúlyozni, hogy a gyógyforrások vizét már használták és értékelték a legrégibb korokban is. Petrici doktor élete fő művének tartotta a hővizek gyógyító erejének kiaknázását. így fedezte föl, hogy Levice (Léva) mellett egy savanyúvízforrás tör fel, melynek vize azonban megkövesedik, amint a levegővel érintkezik. Filakovo (Fülek) mellett viszont, ahogyan írja, „a magas szikláról víz csöpög le és fehér oszlópokat képez“. Tehát cseppkőképződményt fedezett fel. Kutatásai során jutott el Ruzsbach és Laczkova fürdőkbe. Az akkoriban még teljesen ismeretlen két fürdőhely fekvését is ő határozta meg először geográfiailag. Az eredeti ruzsbach! forrást úgy írta le, hogy körülötte a víz természetes kőgátat képez, s e gátak között képződött víztárolóban mintegy tizenkét láb mélységű a víz. A gát természetes nyílásán folyik ki a vízfelesleg a közeli folyóba, útközben saját maga képezi ki a kőmedret. A környék lakosai ezt a követ bányászták és tördelték. (Ez a kő a ma már híres ruzsbach! travertin.) A lakosság még két érdekes dolgot állított a ruzsbachi vízmedencéről. Akik megfürödtek benne, képtelenek voltak lemerülni a víz szintje alá, mert valami titokzatos erő szinte felnyomta őket a felszínre. A második pedig a víz időjós ereje volt. Szép időben a víz teljesen átlátszó, kristályos volt. De amint időváltozás vagy rossz idő következett, a víz zavarossá vált, és piszkos hab lepte el a felszínét. A ruzsbachi víznek volt még egy érdekessége, s ezt főleg a kor divatját követő asszonyok használták ki egyre jobban. Akkoriban csaknem szégyennek számított egy lesült bőrű nő. Aki azonban néhányszor megfürdött a ruzsbachi vízben, annak bőre szinte napok alatt teljesen kifehéredett. Dr. Petrici a fönt leírt népi tapasztalatok alapján kezdte meg a ruzsbachi víz elemzését. Azt már tudta, hogy a víz gyógyerejű, de azt még nem, hogy miben rejlik ereje, és milyen betegségek gyógyítására alkalmas. Azt hamar megállapította, hogy a víz kéntartalmú, és azonkívül még más ásványi anyagokat is rejt magában. Akkoriban a vegyelemzés még csaknem ismeretlen fogalom volt, így Petrici is csak az értelmi analízishez folyamodott. Rossz időben a ruzsbachi víznek erősen kénes szaga volt. A vízben megmosott haj lassan száradt és ragacsos maradt. Ezért azt tételezte fel, hogy a víz kénen kívül enyvet is tartalmaz. Abból, hogy a víz izgatja a bőrt, melyen a fürdés után apró pattanások keletkeznek, rájött, hogy a vízben só is van. A kis tó partján és a lefolyó mederben keletkezett kövesedést viszont mészkő eredetűnek ítélte meg. A víztároló feneke piros színű, tehát vastartalmú is. Eszerint a korabeli elemzés szerint igyekezett Petrici a víz indikációját meghatározni. Természetesen túlzásokba bocsátkozott, hiszen a vizet, szerinte megállapított összetétele alapján, túl sok betegség gyógyítására alkalmasnak határozta meg. Ezért korának emberei, akiknek mentalitására még erősen kihatással voltak a vallási misztériumok, nagyon bizalmatlanul fogadták Petrici megállapításait és meghatározásait, s a fürdő nem vált gyógyfürdővé a szó szoros értelmében. Munkája azonban feltétlenül segítséget nyújtott a későbbi idők természettudósainak és orvosainak a pontosabb elemzéshez. Érdekes, hogy dr. Petrici nem kutatott a fürdőhely keletkezésének időpontja után, nem szentelt figyelmet arra, hogy vajon mikor fedezte fel először az ember e víz rendkívüli képességeit és hatását. Csupán egy helyen emlékezik meg arról, hogy látott rézkatlanokat, melyekben a környék lakói a forrás vizét melegítették fel. Ebből arra következtetett, hogy Ruzsbachon már a XVI. század végén működött valamilyen primitív fürdő. (k) 1. A Dukla gyógyintézet ebédlője. 2. A nyári hónapokban sok ezer fürdőző keresi fel a kellemes vizű ruzsbachi strandot. 3. A ruzsbachi fürdő épülete. 4. A több száz éves ruzsbachi gyógyforrás. A medence peremén a felrétegeződött travertin szegélyzi a hőforrást. RUZSBACHFORDO
