A Hét 1972/2 (17. évfolyam, 27-52. szám)

1972-12-01 / 48. szám

TE*

WaÚk

A Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottságának küldöttsége, amely Gerhard Grünebergnek az NSZEP Politikai Bizottsága tanának, a Központi Bizottság titkárának vezetésével hazánkba látogatott, november 17-én a bralislavai Slaiiínon megkoszorúzta a szovjet hősök emlékművét.

Képes

híradó

Andrej Plávka költőt, nemzeti művészt, a Szlovákiai írók Szövetségének elnökét 65. születésnapja alkalmából fogadta Miroslav Válek, a Szlovák Szocialista Köztársaság művelődésügyi minisztere.

Bratislava—Prievozban átadták rendeltetésének Szlovákia fővárosának új teherpályaitdvarát. Vágányainak hossza meghaladja a 13 kilométert. (Felvételek: CSTK)

Meghalt VOZÄRI DEZSŐ

November 20-án, rövid betegség után, elhunyt Vozári Dezső költő, műfordító és újságíró. 1904. február 13-án született Iglón. Középiskolai tanulmányait Kassán végezte. majd a prágai egyetem orvostudományi és bölcsészeti karán tanult. 1028-tól a csehszlovákiai haladó szellemű antifasiszta lapok munkatársa volt. A Bécsben megjelenő Tűz számára is dolgozott. 1939- ben, Csehszlovákia hitleri megszállása után, mint politikai menekült, a Szovjetunióban telepedett le, s itt főiskolai tanár,

később pedig a moszkvai Rádió magyar szerkesztőségének belső munkatársa lett. Versei az Üj Hangban jelentek meg. A háborúban fegyveresen is részt vett. 1945- ben Budapestre költözött. Furcsa, sanzonszerű, groteszk versei nagy elismerést szereztek számára a II. világháború előtt Csehszlovákiában, de költészete komoly formában is hangot adott a kor problémáinak, a modern városi ember érzésvilágá nak és a költő antifasiszta felfogásának

Külpolitikai

figyelő

Fáradságos, példátlanul költséges és Idegfeszitő választási hadjárat után november 19-én az urnákhoz járult a Német Szövetségi Köztársaság lakossága. Az előző napok csapadékos, viharos időjárása után vasárnapra kedvezőbbre fordult az idő, egyebek között talán ennek is tudható be, hogy a nyugatnémet választópolgárok közül anynyian éltek alkotmányos jogukkal és kötelességükkel: a választásra jogosultaknak 91,5 százaléka adta le szavazatát.

Az ország életében hetedszer megtartott parlamenti választásokat világszerte rendkívüli érdeklődés előzte meg. A két fő politikai csoportosulásnak: a három éven át kormányzó szociáldemokrata — liberális SPD—FDP koalíciónak és a szövetségi köztársaság történetében először ellenzékbe szorult CDU—CSU-nak, az úgynevezett uniópártok tömörülésének az utolsó pillanatokig kiegyenlítettnek látszottak az esélyei. A hivatásos felmérők legalább 15 százalékra tették az utolsó másodpercig habozó, ingadozó, bizonyta-A választások lezárása után Willy Brandt szövetségi kancellár, a szociáldemokrata párt elnöke fogadja híveinek gratulációját

(Képtávírón érkezett)

lan, egyik csoportosuláshoz sem elkötelezett szavazásra jogosultak számát.

Még be sem zárták vasárnap a választási helyiségeket, s már nyilvánvaló volt:az SPD—FDP koalíció, vagyis a Brandt—Scheel együttes továbbra is a kormányrúdnál marad. Az SPD a szavazatoknak 45.9 százalékát, a CDU—CSU 44,8 százalékát, az FDP 8,4 százalékát szerezte meg, ami „földcsuszamlást“ jelent, hiszen a szociáldemokraták az NSZK történetében először mint legerősebb parlamenti frakció vonulnak be a Bundestagba, elhódítva az elsőbbséget az uniópártoktól. A legnagyobb meglepetés azonban a szabad demokraták előretörése, akik 1969-ben alig hogy csak bejutottak a parlamentbe, hajszálnyival lépve tűi a sorsdöntő 5 százalékot. A mandátumok megoszlása: SPD 230. CDU—CSU 224, FDP 42, úgyhogy a szociáldemokrata — liberális koalíció megnyugtató 48 mandátumos többségre támaszkodhat az új Bundestagban.

Az eredmények azt mutatják, hogy a nyugatnémet választókra nagy hatással volt Willy Brandt személyes varázsa: Nevéhez fűződik a legújabbkori német történelem kiemelkedő alkotása: a megbékélés és kiegyezés műve a moszkvai és varsói egyezmények aláírásával, s a két német állam kapcsolatainak normalizálása, tartós alapokra helyezése. (Megfigyelők véleménye szerint az utolsó pillanatokig ingadozó választók döntésére lényeges befolyással volt a két német állam között megkötött ún. alapszerződésnek közvetlenül a választások előtt történt parafálása.) Brandt, akit hívei Nobel-díjas békekancellárként tisztelnek, figyelmét és energiájának javát az NSZK külpolitikai szerepének újrafogalmazására, az enyhülés előmozdítására fordította. Ugyanakkor elhanyagolt egész sor belső, főként gazdasági teendőt. Most elsősorban ezek lépnek előtérbe: az egyre fenyegetőbb infláció megfékezése, harc az áremelkedések ellen, a pénzromlás megakadályozása, egyszóval a stabilizáció. A polgári liberális FDP váratlan szavazatnyeresége mindenesetre arra mutat, hogy nemcsak — mint sokan jósolták — a szociáldemokraták „uszályaként“ kerültek be a parlamentbe, ezért feltétlenül koncessziókat fognak követelni a koalíciós tárgyalásoknál, elsősorban gazdaságpolitikai téren. — ta —