A Hét 1972/2 (17. évfolyam, 27-52. szám)

1972-12-01 / 48. szám

1902-ben ezen a na­pon hunyt el Fjodor Ignatyevics Sztra­vinszkij orosz énekes. (Született 1843. VI. 20-án.) 1832-ben ezen a na­pon született Bjömst­­jerne Björnson No­­bel-díjas norvég író, költő. (Elhunyt 1910. IV. 26-án.) December 9 December 6 December 5 Időszámításunk előtt 43-ban ezen a napon ölték meg Marcus Tullius Cicero római szónokot, írót és poli­tikust. (Született idő­számításunk előtt 106. I. 3-án.) December 8 1862-ben ezen a na­pon született Karel Kovaŕovic cseh zene­szerző és karmester. (Elhunyt 1920. XII. 6-án.) Történelmi tükör (1972. XII. 4. - 1972. XII. 10.) 1922-ben ezen a na­pon hunyt el Szergej Alekszandrovics Naj­­gyonov orosz író. (Született 1868. IX. 26-án.) 1872-ben ezen a na­pon született Mikuláš Moyzes szlovák zene­szerző. (Elhunyt 1944. IV. 2-án.) December 7 1842-ben ezen a na­pon született Pjotr Alekszejevics Kropot­kin, orosz anarchista, földrajztudós, utazó. (Elhunyt 1921. II. 8- án.) 1757-ben ezen a na­pon született Martin Alois David cseh csil­lagász. (Elhunyt 1836. XII. 22-én.) 1822-ben ezen a na­pon született César Franck francia zene­szerző. (Elhunyt 1810. XI. 8-án.) A HÉT VENDÉGE STANISLAV PIEŠ oki. közgazdász, a Szlovákiai Arhivatal dolgozója A nagykereskedelmi árak csak akkor telje­sítik gazdasági funkciójukat, ha helyesen vi­szonyulnak a társadalmilag szükséges terme­lési költségekhez. A nagykereskedelmi árak rendezésére nálunk utoljára 1967. január I-én került sor. Azóta lényeges változások történ­tek a termelésben. Modern ' termelő üzemek épültek, korszerűsítettük a gyártó vonalakat, a dolgozók gazdag tapasztalatokra, gyakorlat­ra tettek szert. Ez azt jelenti, hogy megvál­toztak a feltételek, amelyek alapján koráb­ban az árképzés történt. Azonkívül az árak alakulását nagymértékben befolyásolta a li­beralizmus, különösen az 1968—69-es években, amikor a szabad árképzés került előtérbe, s az árak emelése a gazdasági tényezők figye­lembe vételének mellőzésével történt. Igaz, 1969-ben hatékony intézkedésekre ke­rült sor, amelyeknek célja volt az árak ösz­tönös emelkedésének megakadályozása. Ez azonban csak az akkori állapot konzerválását jelentette és nem oldotta meg az évek óta fel­gyülemlett problémákat. Vagyis legfőbb ideje konstruktív intézkedéseket megvalósítani. A helyzettel foglalkozott a szövetségi kor­mány. Utasítást adott a nagykereskedelmi ár­rendszer komplex átalakításának előkészíté­sére azzal, hogy az árrendezés konkrét meg­valósításáról, időpontjáról és módjáról annak a politikai-gazdasági irányelvnek az elbírálá­sa alapján dönt, amelyet november végéig kell a kormány elé terjeszteni. A cél az, hogy az új nagykereskedelmi árak ismét hatékony eszközei legyenek gazdaságunk fejlődésének, hatékony­sága növekedésének. # PieS elvtárs, mennyire haladt előre a nagy­kereskedelmi árak átszervezésének előkészítése7 — Az előkészítési munkálatok jelenleg már befejező fázisukhoz közelednek. Elvileg ismere­tes már a megoldás valamennyi alapelve. A né­zetek megegyeznek mindenekelőtt abban, hogy a nagykereskedelmi árak országos viszonylatban egységesek lesznek. Kiindulási alapként az átla­gos módosított termelési költségeket kell tekinte­ni. Ezek kiszámításánál az 1975-re tervezett költ­ségeket és az 1973. évi költségelőirányzatokat vettük alapul. Az új árakban csak a szabványok által alátámasztott vagy egyébként indokolt költ­ségek foglaltathatnak. Tekintetbe kell venni tehát a tervezett bérmódosításokat s a szabványok pontosítását, különösen a nyers- és alapanyagok, az energia és a készletek felhasználása területén. A készletek normáinak meghatározása — amely épp most van folyamatban az üzemekben, válla­latoknál — elkerülhetetlen feltétele az újrater­melési folyamat zökkenőmentessége és maximá­lis hatékonysága biztosításának, különösen a ter­mékek ésszerű átfutásának, a szükséges raktáro­zási kapacitások helyes megállapításának szem­pontjából, ugyanakkor hathatós eszköze az anya­gi érdekeltség elve érvényesítésének a készletek felhalmozása területén. Ugyancsak nagy figyelmet szenteltek a tanul­mány kidolgozói az állóeszközök értéke felbe­csülésének is. Itt két fő problémát kellett meg­oldani. Mindenekelőtt a különböző időpontokban és eltérő árakon beszerzett állóeszközök értéké­nek felbecsülésében mutatkozó eltérések kiküszö­bölése volt a cél. Azonkívül meg kellett szün­tetni azoknak a vállalatoknak az előnyeit, ame­lyek öreg berendezésekkel termelnek. Az utolsó javaslat szerint a kérdést úgy oldják meg, hogy a beruházások értékének felbecsülésénél egy, a statisztikai hivatal által külön erre a célra ki­számított szorzószámot, koefficienst fognak al­kalmazni. Emellett továbbra is folytatni fogják a vállalatok a már teljesen leírt, de a termelés­ben még részt vevő állóeszközök értékének le­írását. # Minden jól átgondolt gazdasági intézkedés­nek közvetlenül vagy közvetve ösztönző hatással kell lennie. Milyen mértékű lesz ez az elképze­lések szerint ezúttal? — Megfontolások szerint az árstruktúrába be­épül egy ösztönző a gépi berendezések és épüle­tek jobb felhasználásának elősegítésére. Ennek lényege az, hogy a költségekbe az értékleírások­nak csak az a része kerülhet bele, amely meg­felel az állóeszközök (gépek, épületek) termelés­ben valóban részt vevő mértékének. Szükséges­nek látszik azonban tisztázni az ár ösztönző sze­repe felhasználásának lehetőségét e területen, és­pedig mindenekelőtt azért, mert az állóeszközök felhasználásának mértékére számos tényező hat, amelyekre a termelő nemegyszer nem is tud be­folyással lenni. Ide tartozik főképp az üzemek települési helye a rendelkezésükre álló nyers­anyag- és munkaerőforrások szempontjából, a termelés karaktere stb. Számolunk a termelői típusú ár alkalmazásával, esetleg ennek részleges módosításával. Ezt a tí­pusú árat, amely hangsúlyozza a haszon viszo­nyát az állóeszközök tömegéhez, racionálisnak tartjuk a csehszlovák népgazdaságban való kí­vánatos hatása és a KGST-országok árrendszere közti közeledés szempontjából. A termelői ér ve­szi át a szerepet valamennyi iparilag fejlett or­szágban, a szocialista államokat is ideértve. Ez megfelel a korszerű ipar termelőerői szintjének. A termelői ár gyakorlati alkalmazásában, a be­fektetett eszközök megtérülése elvének alkalma­zását is ideértve, eddig a Szovjetunió jutott a legmesszebbre. — Szóba került itt a haszon. Meg tudná vi­lágítani ezt a kérdést? — Az árban foglalt haszon mértékének orszá­gos viszonylatban egységesnek kellene lennie, de eltérőnek, differenciáltnak az egyes gazdasági ágak s ezeken belül az egyes szakmai ágazatok számára. Abból indulunk ki, hogy e differenciá­lás révén az árak tekintetében előnyben része­sülnek azok a gazdasági ágak és szakmai ágaza­tok, amelyek magas műszaki szinten termelnek, jó a munkaszervezésük és átlagon felül jól használják ki a meglevő termelési kapacitáso­kat; s ellenkezőleg, hátrányban részesülnek azok a termelő vállalatok, amelyek a gazdálkodás át­lagos szintjét sem érik el. Ugyancsak kedvező feltételek alakulnak ki a hasznot hajtó termelési egységek aktív befolyá­solására és támogatására a kevésbé hatékony, vagy esetleg társadalmilag szükségtelen termelé­si ágazatokkal szemben. A haszon mértékének konkrét nagysága még nincs meghatározva. Az árrendezési elképzelé­sekből azonban kitűnik: olyannak kell lennie, hogy az árakban foglalt haszon volumene arány­ban legyen a társadalmi termelés bővített újra­termelésének szükségleteivel s fedezni lehessen belőle a szükséges dotációkat. Az elkerülhetet­len szükségletekhez tartoznak főleg a beruházá­sok, a készletek kibővítése, a kulturális és szo­ciális szükségletek alapjának feltöltése, a beru­házási és forgóhltelek, valamint a különleges alapok. Ezzel szemben az iskola- és egészségügy­gyei, a szociális ellátással, a lakásépítéssel kap­csolatos kiadásokat, valamint a társadalom meg­élhetési költségeit mindenekelőtt a társadalmi fogyasztás alapjából kell fedezni. 0 Jellemezhetné befejezésül a tervezett intéz­kedés gazdasági és politikai kihatásait? — A nagykereskedelmi árak rendszere komp­lex átalakításának racionalizálnia kell az „ár­frontot“ a CSKP XIV. kongresszusának határo­zatával összhangban. Ezt a célt úgy érjük el, hogy az új nagykereskedelmi árak objektiven kritériumokat nyújtanak a termelés, az új tech­nika, az építkezési beruházások népgazdasági hatékonyságának megítéléséhez, továbbá azzal, hogy elősegítik a nyers- és alapanyagok, az ener­gia, a munkaerő és az állóeszközök hatékonyabb felhasználását a népgazdaságban, elősegítik a tu­dományos-műszaki haladás fejlődését, eredmé­nyeinek felhasználását, a munka termelékeny­ségének növekedését, a minőség emelkedését és kialakítják objektívebb bázisát a nemzetközi szo­cialista integrációs folyamatok fejlődésének. Az árrendezés így fontos részévé lesz a gaz­daságunk fejlődési dinamikájának felgyorsítására irányuló intézkedéseknek. mmmm HHHMp rnmmmmmmmmmmmmmmmmm mmmmm A CSEMADOK Központi Bizottságának képes hetilapja. Megjelenik az OBZOR kiadóvállalat gondozásiban. Főszerkesztő: Major Ágoston. Telefon: fő­szerkesztő: 341-34, főszerkesztő-helyettes: 328-84, szerkesztőség: 328-63. Szerkesztőség: Bratislava, Obchodná u. 7. - Postafiók. C. 398. Terjeszti a Posta Hírlapszolgálata. Külföldre szóló előfizeté­seket elintéz: PNS — Ústredná expedícia tlaée, Bratislava, Gottwaldovo nám. 48/VII. Nyomja a Východoslovenské tlaíiarne, n. p., Košice. Előfizetési díj negyedévre 39,— Kös, fél évre 78,— Kés, egész évre 156,— Kés. Kéziratokat nem őrzflnk meg és nem küldünk vissza. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesitő. INDEX: 45432. Címlapunkon Csiba doktor munka közben Címlapunkon és a 24. olda­lon Prandl Sándor felvételei MIMI—

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom