A Hét 1972/2 (17. évfolyam, 27-52. szám)
1972-07-07 / 27. szám
Martinban a Turčan ipari üzemnek többek között van egy kerámia részlege is. Elnevezése: Martini kerámiai központ. De csak az elnevezésében martini, a valóságban Vrútkyban, annak is a szélén, majdnem a határában áll. Nyaktörő út vezet oda. Csak lépésben haladhat a gépkocsi, akkor is zöttyen, nyekken az ember, majd a nyelvét harapja el. Az üzem meglátogatása előtt fontossági sorrendet próbáltam felállítani. Művészi kerámia gyártásról lévén szó, elsősorban az érdekelt, hogy mit gyártanak, milyen színvonalon, milyen minőségűt stb. Mračko Ján, az üzemrészleg vezetője, jó házigazdához illően fogadott és nyomban a raktárba vezetett, ahol az árut tárolják, osztályozzák és csomagolják. Meglepődtem. A külsőségekből ítélve nem számítottam annyi szépségre. Meglepett a tárgyak formagazdagsága, sokszínűsége, a finom vonalak, díszítő elemek, a hagyományos és a korszerű formák szerencsés találkozása, társítása, ötvözete és kifejező ereje. — Szép, nagyon szép — állapítottam meg. — Igyekszünk — mosolygott szerényen a házigazda. — Mi mindent gyártanak? — A felsorolás mindig unalmas — vonta meg a vállát. — Ha mindenáron unatkozni akar, ám tessék!.... Gyártunk vázákat minden méretben és nagyságban. Tessék, például itt látható egy ötcentis, amott meg egy méteres magasságú. Továbbá gyártunk hamutartót vagy száz fajtát, gyertyatartót negyven-ötven fajtát, díszített virágcserepet, különböző nagyságú fali plasztikákat, kávés- és boros készleteket, apró kerámia figurákat... — Hány darabot gyártanak le egy-egy típusból? — Az §ok mindentől függ, de leginkább a megrendeléstől. Itf jegyezném meg, hogy legnagyobb megrendelőnk a DIELO, de sok megrendelést kapunk ^üzemektől, szállodáktól és éttermektől, sőt gyakori az egyéni megrendelés is... Leggyakoribb a háromszázas széria, aztán előfordul, hogy százzal kevesebb, vagy kétszázzal több. A felállított fontossági sorrend második helyén a hogyan és a miből szerepel. Rá is kérdeztem. — Ez már egy kicsit összetettebb kérdés — vakarta meg a feje búbját az üzem vezetője, aki igen szimpatikus ember. — Mielőtt rátérnék a gyártási technológia ismertetésére — folytatta —, előtte néhány lényeges dolgot el kell mondanom. A kezdet kezdetén három emberrel indult az üzemeltetés. Ma már ötvenen vagyunk. Nagyobb Ruttkay Ivan és Mračko Ján Az apróbb hibák eltüntetése ... A raktárban. A brnói kiállításra válogatják ki a mintadarabokat. Jobbról Báthoryová Helena a raktár vezetője Színek és formák ölelkezése részük — mintegy negyven — nő. Mivel a környéken nem volt és nincs hasonló üzem, nehéz volt megoldani a szakember kérdést. Más lehetőségek híján bizony háztartásbelieket kellett betanítanunk, akik részben helyből, nagyobb részük azonban a környékről jár be dolgozni. Eddig öt fiatalt képeztünk ki, most is van néhány fiatal tanulónk. Az is hozzátartozik az igazsághoz, hogy két-három évvel ezelőtt még negyven százalékos volt a fluktuáció. Az elmúlt évben gyökeresen megváltozott és megjavult a helyzet, most már stabil a munkaerő alapunk .. . Ami a gyártási technológiát illeti, elmondhatom, hogy a nyersanyag zömét Karlovy Vary környékéről kapjuk, a glazúrt pedig az Üstí nad Labem-i vegyiművektől rendeljük. A masszakészítést gépekkel végezzük. Előre bocsátom, hogy mindent formákba öntve csinálunk... Először is a megrendelő részére elkészítjük a prototípust. Ha a rendelőnek tetszik, megegyezünk. Utána a prototípust jóváhagyás végett a szakbizottság elé terjesztjük. A szakbizottság művészekből és szakemberekből tevődik össze, ez a biztosítéka annak, hogy ízléstelen giccs nem hagyhatja el az üzemünket. A jóváhagyás után gipszből formát csinálunk — nagy szerepe van a forgókorongnak is —, aztán megkezdődik a gyártás. A legyártott darabok szárítás után az elektromos kemencékbe kerülnek, ahol kiégetjük. Égetés után kiszedjük, kihűlés után glazúrozzuk és újra a kemencékbe rakjuk. (A kemencék hőmérsékletét az anyag minőségétől függően szabályozzák.) Hogy érthetőbb legyen: tulajdonképpen a glazúr színes máz. Ettől kapja meg a munkadarab a színét, fényét, simaságát, ettől lesz igazán dísztárgy, azaz művészi kerámia ... Elgondolkodtam, művészi, művészi kerámia? Kétségtelenül a glazúrtól is, de nemcsak attól. A művészet alapja és lényege valahol másutt kezdődik: a formánál, a forma megtervezésénél. Mint ahogy a festő vászonra álmodja a figuráit s újrateremti a világot, mint ahogy a szobrász az ormótlan kőtömbből kifaragja és megalkotja a maga csodálotos világát, itt is, ebben a kis üzemben is valami hasonló történik: művészi alkotó munka. Ki is mondtam a véleményemet. — Igen ... kétségtelen ... természetesen ... — bólogatott Mračko Ján, de többet nem árult el, tudniillik magáról nem árult el többet. Ruttkay Ivan, a Turčan üzem gazdasági és kereskedelmi osztályának a vezetője mondja el — mellesleg ő tette lehetővé az üzemlátogatást, neki köszönhető, hogy ez a kis riport megíródhatott —, tőle tudtam meg, hogy Mračko Ján tervei alapján több mint hetven fajta dísztárgyat gyártottak le az üzemben. De akad az üzemben több formatervező művész is, mint például Rakovskó Anna művezető, akinek a tervei alapján mintegy húsz típust gyártottak le. A következő állomás a gazdaságosság. Nem lényegtelen kérdés ez sem, sőt, nagyon is fontos. Nem mindegy, hogy egy-egy üzem — kicsi vagy nagy —, hogyan, mivel járul hozzá a népgazdaság fejlesztéséhez, hogyan teljesíti a párt gazdaságpolitikájának az üzemekre vonatkozó határozatait. Ennek a kis üzemnek az évi pénzügyi terve két és fél millió korona. Az elmúlt évben jócskán túlszárnyalták. Ebben az évben sem adják alább. Az elmúlt évet 400 ezer koronás tiszta jövedelemmel zárták. Ezt az évet is igen biztatóan kezdték. Remélik, hogy a folytatás is jó lesz. Megtesznek mindent, hogy jó legyen, mert a tavaly elnyert vándorzászlót az idén is meg akarják tartani. S végül, de nem utolsósorban illik szót ejteni a dolgozókról is. Nemcsak illik, hanem kötelesség is. Szép és megtisztelő kötelesség. Az emberről szólni és írni mindig megtiszteltetést jelent az újságíró számára. Az ember esze, leleményessége, szorgalma és akarata nélkül minden halott lenne. Mit sem érne a legcsodálatosabban és legtökéletesebben összeállított munkaterv, mit sem érnének a legkorszerűbb munkagépek, ha nem állna mellé az ember. A kis üzem dolgozói között jó a hangulat, a munkakedwel sincs hiba. Jól megértik és segítik egymást. Havi keresetük 1400—1700 korona között mozog. Lehetne több is. Lesz is, bizakodnak, hiszen az elmúlt években fokozatosan emelkedett az átlagos kereset s a jövőben sem lehet másképpen. Mivel a dolgozók többsége nő — feleség és családanya — bizony akad egyéni probléma bőven, mint általában mindenütt, ahol emberek élnek. A munkájuk nehéz, de szép, s egy kicsit büszkék is rá, hiszen a több tízezernyi új lakásban az ő kezük munkáját dicsérik az ízléses használati- „és dísztárgyak, hiszen ők is hozzájárulnak ahhoz, hogy vonzóbb és kellemesebb legyen a környezetünk, bensőségesebb és meghittebb az otthonunk, amelyben élünk. És ez nem is kevés! LOVICSEK BÉLA P. Haško felvételei Kováčiková Mária a kemence előtt
