A Hét 1972/2 (17. évfolyam, 27-52. szám)
1972-11-24 / 47. szám
Szép beszéd = műveltség Köztudott, hogy nagyon kevesen tudnak szépen beszélni — formai és tartalmi szempontból egyaránt. Ami a beszéd formáját, az érthető szövegmondást, a szép kiejtést illeti, elegendő arra utalnunk, hogy neves színészek egy része sem beszél elég szépen, rossz az artikulációjuk, a szöveg érthetőségét modorosság, rossz kiejtés, helytelen hangsúlyozás akadályozza. Alapos és következetes pedagógiai munkára van szükségünk ahhoz, hogy tanulóink maguk is érzékeljék az anyanyelv szépségeit. S ez nem lehet csupán az irodalmi órák feladata, bár nyilvánvaló, hogy az irodalomoktatás fedheti fel legszemléletesebben az anyanyelv szépségeinek titkát, s az irodalmi szövegek bemutatásával a szép kiejtést nemcsak érzékeltetni, hanem gyakorolni is lehet. Mégis, a nyelvi szépségeket nem egyedül az irodalomban figyelhetjük meg, hanem a köznapi beszédben is. Ennek megvilágítása, a figyelem ébren tartása — többek között — az osztályfőnök munkakörét terheli, de gazdagítja is. Az anyanyelv csiszolása, megszépítése természetesen nem egyszerűen a helyes artikuláció, kiejtés stb. területeit érinti. Az osztályfőnök a legkülönbözőbb alkalmakkor rámutathat arra, hogy a hangos, durva beszéd és modor mögött kulturótlansag rejlik, a pongyolaság zavaros, bizonytalan gondolattal jár együtt, a jassznyelv általában hányaveti, cinikus, nemtörődöm magatartásra utal — legalábbis az esetek egy részében. És ugyanígy: a szép beszéd elválaszthatatlan a műveltségtől. A kulturált beszédre — és ami ennek megfelel: a kulturált gondolkodásra — nevelés természetesen nemcsak az osztályfőnök hatáskörébe tartozik, s helytelen is lenne egyedül reá hárítani a felelősséget. A tantestület esztétikai nevelési egységének ebben is érvényesülnie keli. Az anyanyelvvel, az átgondolt, szép, kulturált beszéddel való foglalkozás az egész tantestület feladata. A matematika szakos tanárnak is alkalma nyílik javítani a magyartalanságot, a pontatlan megfogalmazást, a történész sem tűrheti el óráin, hogy a felelő rosszul ragozza az ikes igét, elnyelje a mondat végét, ne hangsúlyozza helyesen a szavakat, az idegen nevek kiejtéséről nem is szólva. Az osztályfőnöknek és az osztályfőnöki munkaközösségnek egyik feladata lehet összehangolni a munkát az osztályukban tanító kollégákkal. A kulturált, szép beszédre nem tudunk külön órát szánni, ez csak annak az osztályfőnöki órának lehet egyik része, amelyet a modorról és a viselkedésről tartunk. Ezen az órán magyarázhatjuk meg, hogy a művelt viselkedéshez hozzátartozik a beszéd is, és sokszor a beszéd stílusa alapján ítélik meg az iskolai végzettséget, az olvasottságot. L’homme et le style; az ember — a stílus; az embert stílusáról ismerni meg. Ilyenkor megállapodhatunk olyan alapvető tanulságokban, amelyeket a diákoknak mindenkor: vitában, feleléskor, az ifjúsági mozgalomban, taggyűlésen, otthoni beszélgetésekben meg kell szívlelniük, s amelyekről a legnagyobb vita hevében sem feledkezhetnek meg. Beszédük iránt az alábbi követelményeket állíthatjuk fel: — Érthetően, tagoltan, hangosan beszéljenek, motyogás és hadarás nélkül. — Mondanivalójukat szavakkal, beszéddel fejezzék ki, és kerüljék a gesztikulálást. (Ezt különösen kamaszoknál érdemes hangsúlyozni. Ebben a korban a fiúk és lányok nem tudnak mit kezdeni a kezükkel, másrészt úgy érzik, hogy hatásosabb az az érv, amelyet élénk taglejtésekkel kísérnek.) — Mindig nézzenek a szemébe annak, akihez szólnak. Egyáltalán nem fölösleges erre a középiskolában is figyelemeztetnünk diákjainkat, mert tapasztalhatjuk, hogy még a harmadik—negyedik gimnazista lányok is gyakran forgatják fejüket minden irányban felelés közben. — Átgondoltan beszéljenek, kerüljék azt a szokást, hogy feleléskor a példa megelőzi az általánosabb érvényű meghatározást. Diákjaink a kérdésekre gyakran nem válaszolnak szabatosan, hanem rögtön azzal kezdik a feleletet: „Ha például...“, ez zavaros gondolkodásra, felszínességre vall. — Ne vágjanak partnerük szavába. Aki hiszi azt, amit mond, az nyugodtan várhat, az igazság egy perccel később is igazság marad! Ezekre a kérdésekre más osztályfőnöki órákon is visszatérhetünk, az egyéni beszélgetésekről nem is szólva. A pigmeusok tragédiája A Közép-afrikai Köztársaságban élő Camille Belet ültetvényesnek 22 pigmeusa van. Apjától örökölte őket és a későbbiekben gyermekeire hagyta az apró termetű négereket vagyona többi részével együtt. A pigmeusok inkább állatokként, mint rabszolgaként élnek a 4000 _ lakosú Bagandou városka egyenlítői erdeiben. A pigmeusokat nem számítják a lakosság közé; nincs semmiféle tulajdonuk, nem panaszkodhatnak és nincsenek ambícióik sem. Az egyik misszionárius elmondotta, hogy egy ízben megkérte az afrikai keresztény hívőket, imádkozzanak a pigmeusokért, és azok kinevették. Az afrikaiak nem veszik a pigmeusokat emberszámba. A Közép-afrikai Köztársaságban élő pigmeusok a babinga fajhoz tartoznak, amely a Kamerunig és Zairéig terjedő, nagy erdős övezetben él. Becslések szerint csupán a Közép-afrikai Köztársaságban 25—50 000 a pigmeusok száma. A pigmeus férfiak általában 100-120 centiméter magasak. A bőrük kávészínú, világosabb, mint a közelben élő négereké, vonásaik negroid jellegűek, lapos az orruk, széles a homlokuk és nagy szemük van. Általában meztelenül járnak, néha egy-két falevéllel díszitik magukat vagy ágyékkötőt viselnek. A kis emberkék többsége afrikai ültetvényesek tulajdonát képezi. Ok végzik a nehéz munkát, fákat vágnak, segítenek a vetésnél és az aratásnál. Évente néhány hónapra elptennek vadászni az erdőbe, de mindig visszatérnek tulajdonosukhoz. Az egyik pigmeus elmondta; „Azért dolgozom, mert az úr sót és cigarettát ad nekem,“ Amikor megkérdeztem az egyik ültetvényest, hogy járnak-e iskolába a pigmeusok, úgy nézett rám mintha azt kérdeztem volna, hogy jártak-e már a Holdon. A törpe nép faágakból és falevelekből összetákolt kerek kunyhókban él, és ha már túl sok körülöttük a rovar, elhagyják otthonukat és újabb kunyhót épitenek. Általában gyümölcsökkel, növényekkel élnek. Rendszerint vitaminhiányban szenvednek, gyakori körükben a tuberkulózis és a malária, és nagyon fiatalon halnak meg. Nagyon lassan azonban a változás szele eljutott a közép-afrikai erdőségekbe is, és néhány pigmeus letelepedett, állandó otthont épített afrikai szomszédaihoz hasonlóan. Kezdenek már ruhát is viselni. Ennek ellenére azonban az afrikaiak még a „civilizáltabb pigmeusokat“ is alsóbbrendű lénynek tekintik. A Közép-afrikai Köztársaság hatóságaira súlyos teherként nehezednek a 2 millió főnyi afrikai drámai problémái, a fejletlenség és az analfabetizmus, és éppen ezért nem sokat törődnek a pigmeusokkal. Az egyetlen hivatalos lépés a pigmeusok vonatkozásában, hogy a városi postahivatalnok ajtóira ezt a feliratot szögezik; „Tilos a pigmeusoknak meztelenül járkálni a városban.“ Varnsdorfi harisnyák Csehszlovákia legnagyobb női harisnyagyára az észak-csehországi „Elite“ vállalat. Ez évi termelésük nemcsak 31 millió koronával növekedett, hanem nagy hírnévre tettek szert itthon és a világ különböző piacain. Nemcsak nylonharisnyákat és harisnyanadrágokat készítenek, hanem a tervezők asztalain már megszülettek — sőt már gyártják — az 1973-as év új divatját követő harisnyákat is. Az Elite gyár szerint az új évben a skótkockás harisnyák hódítanak majd a legjobban. Feltételezzük azonban, hogy a rózsadísz lemarad róluk. minimagazin I I I A delfinek is A Los Angeles-i tenger alatti akváriumban lakó Zippy delfin nagyon szereti a zenét. Gondozói leleményességét dicséri, hogy a zenehallgatást a képen látható módon tették lehetővé a kedves állatnak. Arról nem kaptunk hírt, hogy a komoly vagy a könnyű zenét részesíti-e előnyben Zippy. Ruha helyett sakk-kockák Emlékezetünkben él még a rejkjaviki sakk-csata, melyet Fisher és Spasszkij vívott a világbajnoki címért. A nagy verseny számos bolondos ötletet is szült. Edita Ricker osztrák képzőmüvésznő így képzeli el a hölgyek öltözékét. Kicsit lenge. vagy nem?
