A Hét 1972/2 (17. évfolyam, 27-52. szám)

1972-11-24 / 47. szám

Megszilárdult a pártba vetett bizalom

A CSKP Központi Bizottsága a múlt hónap végén tartotta meg ülését. Meghallgatta és megvitatta a CSKP KB Elnökségének beszámolóját, amelyet Vasi! Bírák elvtárs, a CSKP KB Elnökségének tagja, a CSKP KB titkára adott elő. A beszámoló az utóbbi évek ideológiai tevékenységét értékeli és a jövő legszükségesebb teendőit is megszabja. Részletesebb ismertetésére az alábbiakban térünk rá.

A CSKP KB Elnökségének beszámolója abból indul ki, hogy a XIV. pártkongresszus határozatai teljesítésében már az eddig elért eredmények is a pórt politikájának helyességét és céltudatosságát bizonyítják. A határozatokat a dolgozók többsége megértette, magáévá tette, és a párt vezetésével kezdeményezően valóra váltja az életben. A XIV. kongresszus óta eltelt időszakban az ideológiai tevékenység jelentős mértékben hozzájárult a kongresszusi irányvonal megvalósításához, a párt tekintélyének növekedéséhez és egységének elmélyítéséhez, a jobboldali opportunizmus és revjzionizmus elleni harc sikeréhez államunk belpolitikai, gazdasági és külpolitikai szilárdságához. A Központi Bizottság elvhű, realista politikájának köszönhető, hogy megszilárdult a pártba vetett bizalom. Az emberek a mindennapi életben győződnek meg arról, hogy reális feladatokat és távlatokat tűzünk ki. Mindenki számára érthetően mondjuk: ahogy ma dolgozunk, úgy fogunk élni holnap. A pártirányítás javulása pozitívan nyilvánult meg abban, hogy minden területen egységesen és céltudatosan hatnak az ideológiai tevékenység eszközei. S az ideológiai hatás új értelmezése nagyon pozitív eredményeket hozott a képviseleti testületek választásának előkészítésében és lefolyásában. A Központi Bizottság úgy értékelte a választásokat, mint pártunk, munkásosztályunk és dolgozó népünk nagy' győzelmét. Bebizonyosodott, mit érhetünk el, ha a párt nyílt és vonzó programot tűz ki, szervezetileg és politikailag helyesen biztosítja, szervezi és irányítja valamennyi ideológiai eszköz egységes, céltudatos hatását. Túlzás nélkül megállapíthatjuk — hangsúlyozza a beszámoló — hogy nagv munkát végeztünk. És megbocsáthatatlan tévedés lenne, ha önelégültségbe esnénk, csökkentenénk munkánk ütemét, az igényeket, ha nem látnánk, hogy életünk valamennyi területén mjlyen sok problémát kell még megoldani.

A CSKP XIV. kongresszusa abból az elvből indult ki, hogy a párt politikai irányvonalának minden sikere vagy kudarca az adott helyzet objektív elemzésétől, a hazai és nemzetközi osztályerők összetételétől, valamint a pártmunka lenini normáinak és stílusának helyes érvényesítésétől függ, attól, hogy milyen következetesen oldják meg a megérett problémákat, és milyen reális programot tűznek ki anélkül hogy ezek megelőznék a fejlődést vagy pedig lemaradnának mögötte. A párt megfontoltan értékelte társadalmunk objektív szükségleteit, lehetőségeit, és figyelembe vette azokat a pozitív értékeket, melyeket népünk a múltban alakított! ki. A dolgozók felismerték, hogy a párt következetesen leküzdi a politikai élet fogyatékosságait, elsősorban az irányító szervek döntéseiben. Kiküszöbölik a rögtönzéseket, a szubjektivizmust és más fogyatékosságokat, melyek már a mi ban, már a január előtti időszakban fékezték a párt akcióképességét és következményeikben ahhoz vezettek, hogy nem érvényesülhettek teljes mértékben a szocialista társadalmi rendszer előnyei. Pártunk a legnagyobb figyelmet a dolgozók anyagi és kulturális színvonalára fordította és fordítja, ami politikájának fő feladata. Ezt bizonyítják az ötéves népgazdaság fejlesztési tervnek a XIV. kongresszus által megvitatott és jóváhagyott irányelvei, örvendetes tény, hogy a mai építő feladatok teljesítésében megszilárdul a kommunisták és a pártonkívüliek, a dolgozók szövetsége; a munkásosztály vezetésével kiküszöbölik az egyes osztályok és rétegek közti mesterséges akadályokat, melyeket a jobboldali és szocialistaellenes erők a válságos időszakban szándékosan emeltek, elsősorban a munkásság és az értelmiség közé. Minden erőfeszítésünk arra irányul, hogy új, szocialista erkölcsű embereket neveljünk, szocialista ön tudatú dolgozókat. Ebből a célból tartjuk igen fontosnak a szocialista kultúra, az iskolaügy és a tudomány fejlesztését. Ezeket az igényes feladatokat nem oldhatja meg a pártnak csupán egy része, ezeknek az egész párt, minden kommunista, minden társadalmi szervezet, állami és gazdasági szerv ügyévé kell válnia. Mindenkinek, aki kisebb vagy nagyobb közösséget irányít, felelősséget kell éreznie az emberek öntudatáért és a szocializmushoz való viszonyáért.

A CSKP KB elnökségi beszámolója nagy figyelmet szentel a válságos évek előzményeinek, Sik, Pelikán, Sviták, Lobi és a hozzájuk hasonlók bomlasztó tevékenységének. Ezzel kapcsolatban megállapítja, hogy ellenforradalmi platformjuk nem keletkezett egyik napról a másikra. Fokozatosan, lépésről lépésre bomlasztották az egész ideológiai területet és egész társadalmunkat. A burzsoá ideológia szócsöveivé váltak. Nyíltan proklamálni akarták az SZKP-val és a többi testvérpárttal való szakítást. Lakosságunk túlnyomó többsége ma már megértette, hogy a Szovjetunió és a többi szocialista ország internacionalista segítsége 1968 augusztusában megmentette országunkat a polgárháborútól és az ellenforradalomtól, megmentette Csehszlovákiában a szocializmust. Az a tény, hogy a hatalmi pozíciókból eltávolítottuk a jobboldali opportunizmus képviselőit, még nem jelenti, hogy ideológiai befolyásukat teljesen hatálytalanítottuk. A jobboldali opportunista, revizionista erőket csakis a marxizmus-leninizmus következetes védelme alapján, a marxizmus tisztaságáért folytatott állandó harcban, tudományos elméletünk állandó fejlesztésével és alkalmazásával győzhetjük le. Az opportunizmus ott nyilvánul meg a gyakorlatban, ahol passzívak a párt irányvonalával szemben, ahol megsértik a párt irányvonalát, a demokratikus centralizmus és a párton belüli demokrácia elveit. Opportunista módon jár el mindenki, aki megsérti a társadalmi érdekeket, ezeket helyi vagy csoportérdekekkel helyettesíti, az, aki megbékél a liberális, a burzsoánézetekkel és a kispolgári szokásokkal, aki szétforgácsolja, aláássa és gyengíti az elvhű pártos állásfoglalást. A tudományos-műszaki forradalomról szólva a beszámoló hangsúlyozza, hogy a szocialista társadalmi rendszer a legkedvezőbb feltételeket alakítja ki a tudomány és a technika széleskörű fejlődésére, teljes mértékben kihasználja a szocialista gazdasági rendszer

előnyeit a tudományos-műszaki forradalom gyors megvalósítására. Ezeket a feladatokat a szocialista országok közösen teljesítik. A KGST tagállamai rendelkeznek a tudományos-műszaki forradalom teljes kibontakoztatásához szükséges valamennyi nélkülözhetetlen feltétellel. A szocialista tudomány erejét bizonyítja már maga az a tény is, hogy csupán a Szovjetunióban közel egymillió a tudományos dolgozók száma, ami az egész világ tudományos dolgozóinak több mint egynegyede. A munkásosztály vezető szerepe tehát nem jelenti az értelmiség jelentőségének csökkenését, amely éppen ellenkezőleg, a munkásosztály vezetésével és azzal szorosan együttműködve haladó szerepet játszik. A pártnak legsajátabb érdeke, hogy az értelmiség megértse ezt a küldetését és felelősen hozzájáruljon a tudományos-műszaki forradalom fejlődéséhez, hogy erre fordítsa minden alkotó erejét.

A beszámolóban sok szó esik a szocialista demokrácia érvényesítéséről is. Szocialista államunk, mint a munkásosztály alapvető eszköze, amely a munkásosztály hatalmát valamennyi dolgozóval való szövetségben gyakorolja, az igazi demokrácia állama volt és az ma is,' és a néphatalom minden fokon érvényesül. A Nemzeti Frontot tartjuk a munkásosztály és a kommunista párt vezette dolgozók osztályszövetsége megtestesítőjének, szocialista társadalmunk további fejlődését biztosító fontos tényezőnek. A Nemzeti Frontban tömörült szervezetek tevékenységénék az a küldetése, hogy a szocializmus elvein egyesítse a társadalmi osztályok és rétegek érdekeit, és az építő program megvalósítását szolgáló aktivitásra ösztönözzön. A pártnak, az állami és gazdasági szerveknek és társadalmi szervezeteknek következetesen védeniük kell ezeket az össztársadalmi érdekeket, és nem szabad megengedniük, hogy ezeket egyének vagy csoportok érdekeinek alárendeljék. A jobboldali opportunisták a szocializmus elleni kirohanásaik alkalmával szándékosan és előszeretettel helyezték az egyéni és csoportérdekeket a társadalom érdekei fölé. E taktika célja az volt, hogy megbontsák a dolgozók egységét, amely súlyos forradalmi harcok eredménye és a szocialista rendszer alapvető tartóoszlopa. A szocialista hazafisággal és a proletár internacionalizmussal kapcsolatban a beszámoló megemlíti, hogy a forradalmi munkásmozgalom alakulásától kezdve, a proletariátusnak az internacionalista osztályegységért és a tőke uralma ellen vívott első harcaitól kezdve, a nacionalizmus volt az egyik legveszélyesebb fegyver a szocialista forradalom eszméi ellen. Marx és Engels már a Kommunista Kiáltványban leleplezte a nacionalizmus veszélyét és egyidejűleg bebizonyította, hogy a proletariátusnak a kapitalizmusban nem lehet valódi hazája, mert a burzsoázia embertelen kizsákmányolással, elnyomással és nyomorral megfosztja őket ettől a hazától. Csak a szocialista forradalom győzelme teszi lehetővé, » hogy a nép saját otthonát valóban virágzó házává változtassa. A kommunistaellenes erők által ilyen vagy olyan formában kifejlesztett nacionalizmus törvényszerűen szov je teilen ességbe torkollik és a jelenlegi antikommunizmus malmára hajtja a vizet. Ezért kitartóan, türelmesen és intenzíven fel kell számolni a nacionalizmus minden formáját és megnyilvánulását, és állampolgárainkat a szocialista hazafiság és a proletár internacionalizmus szellemében kell nevelni. Arra kell törekednünk, hogy állampolgáraink természetes hazaszeretete kifejezést nyerjen az áldozatkész, tettekben gazdag munkában. A valódi hazafiságot a munkás, a szövetkezeti paraszt, az orvos, a tanító, a tudós, a művész, egyszóval államunk minden polgára azzal fejezi ki, ha tevőlegesen és kezdeményező módon teljesíti feladatait és ha szocialista életmódot folytat, amely összhangban áll a szocialista erkölcs alapelveivel.

A szocialista hazafiság tartalmazza a nemzetek és nemzetiségek új kapcsolatait is. Ilyen értelemben az egység megszilárdítása szocialista államunk szilárdsága és a csehszlovák szocialista hazafiság fejlődése szempontjából végtelenül nagy jelentőségű, hogy kölcsönösen érzékenyen viszonyuljunk minden nemzet és nemzetiség szükségleteihez, és teljes mértékben tiszteletben tartsuk egyenjogúságukat. A kölcsönös megértés, a türelem nélkülözhetetlen az olyan érzékeny probléma megoldásánál, mint a nemzetiségi kérdés. Nem szabad felesleges bizalmatlanságot tanúsítani kicsinyes okok miatt, nem szabad kölcsönösen nacionalizmussal vagy sovinizmussal vádolni egymást, de azt is meg kell látni, hogy még mindig léteznek nacionalista és soviniszta előítéletek és hogy ezt egyesek különféle okokból tartósítani és ösztönözni akarják akár a felsőbbrendűség, akár a bizalmatlanság pozíciójából. A szocialista hazafiságot nem szabad leszűkítve értelmeznünk, mint saját országunkhoz fűződő kapcsolatot, hanem széles összefüggésekben, mint a, szocialista világközösség egészének az igyekezetéhez fűződő kapcsolatot, amely közösségben meghatározó szerepe van a Szovjetuniónak, forradalmi tapasztalatainak, hatalmas gazdasági és tudományos erejének, amelyet önzetlenül állít a haladás, a béke és a szocializmus szolgálatába. A proletár internacionalizmus alapelveit tükröznie kell a mindennapi élet gyakorlatának. Lenin hangsúlyozta, hogy a kommunista minden helyzetben, még a legbonyolultabb és legkritikusabb időszakban is internacionalista marad. Ez a hagyaték arra kötelez bennünket, hogy mindig, minden körülmény között szem előtt tartsuk a szocialista világrendszer közös érdekeit, mindent megtegyünk egységének és erejének megszilárdításáért, támogassuk a kapitalista országok forradalmi munkásmozgalmát és az imperialistaellenes nemzeti felszabadító harcot. A tapasztalatok, amelyekért súlyos árat fizettünk, arra köteleznek bennünket, hogy következetesen harcoljunk a marxizmus-leninizmus tisztaságáért, fejlesszük a nép forradalmi vívmányait, és mint szemünk fényét őrizzük a Szovjetunió Kommunista Pártjához és az egész nemzetközi kommunista mozgalomhoz fűződő elvtársi kapcsolatainkat, hogy hazánk soha többé ne váljék játékszerré a belső és a külső antlkommunista erők kezében. Mi, kommunisták szeretjük hazánkat. Boldog jövőjére törekszünk. Erőnket egyesítjük a Szovjetunió és a szocialista közösség országainak népeivel, a világ valamennyi haladó erejével — hisz éppen ezért vagyunk internacionalisták. Nem lehetnénk jó szocialista hadfiak, ha ugyanakkor nem volnánk proletár internacionalisták. M. J.

(A CSKP KB elnöksége beszámolójának a társadalmi tudat fejlődése törvényszerűségeivel, a politikai és szakmai képzéssel és a művészetek szerepével foglalkozó részére következő számunkban még visszatérünk.)