A Hét 1972/2 (17. évfolyam, 27-52. szám)

1972-11-24 / 47. szám

Ľudovít Pezlar elvtárs előterjeszti az SZLKP KB Elnökségének jelentését

Az ideológiai munka feladatai

November 8—9-én tartotta meg az SZLKP Központi Bizottsága kétnapos ülését. Az SZLKP KB Elnökségének jelentését Ľudovít Pezlár elvtárs, az SZLKP KB Elnökségének tagja, a KB titkára terjesztette elő. Az Elnökség beszámolója hangsúlyozta, hogy a CSKP KB októberi plenáris ülése, amelynek határozatait az SZLKP KB teljes egészében elfogadja, jelentős határkő a párt XIV. kongresszusa által kitűzött politikai irányvonal gyakorlati megvalósításában. A jelentés a többi között azt is megállapította, hogy az ideológiai munka fej lesz tésefien jelentős eredményeket értünk el Szlovákiában is, de ez nem jogosíthat fel bennünket önelégültségre. A szocialistaellenes és a jobboldali opportunista erők döntő politikai veresége ellenére állandó elvszerű harcot kell vívni a jobboldali opportunizmus ellen, amely továbbra is a fő veszélyt jelenti.

Az Elnökség jelentése elsőrendű célként tűzi ki azt a törekvést, hogy az ideológiai munka területén el kell érni a jobboldali opportunizmus teljes eszmei vereségét. Ezzel összefüggésben konkretizálják a pártszervek és szervezetek ideológiai munkája valamennyi döntő szakaszának feladatait csakúgy, mint az elméleti és kulturális front, a művelődési rendszer, a szlovákiai társadalmi, nemzeti és kulturális szervezetek feladatait a dolgozók eszmei-politikai nevelésében és a tudatformálásban, a szocialista hazafiság és proletár internacionalizmus szellemében. Az ideológiai munka fontos feladata szüntelenül fejleszteni a cseh és a szlovák nemzet, valamint

a Csehszlovákiában élő nemzetiségek testvéri kapcsolatait.

Ľudovít Pezlár elvtárs a jelentésben többek között kiemelte az ideológia és az ökonómia dialektikus kapcsolatát és összefüggéseit, és hahgsúlyozta, hogy a gazdasági problémák megoldásának előtérbe helyezése nem jelenti az ideológiai és a politikai munka gyengítését, minden gazdasági döntés és a népgazdaság irányítása egyidejűleg politikai döntés is, amely feltételezi és megköveteli a párt eszmei nevelő munkájának állandó fejlesztését. Az elnökségi beszámoló azt is megállapítja, hogy az ideológiai munka fejlődésének minőségileg új szakaszát egyaránt determinálja a jelenlegi nemzetközi helyzet és a világforradalmi folyamat fejlődésének foka, valamint azoknak a konkrét feladatoknak bonyolultsága és igényessége, amelyek a CSKP XIV. kongresszusa és a SZLKP kongresszusa politikai irányvonalának és programcéljainak megvalósításából erednek. A párt ideológiai munkája minőségének elmélyítéséért teljes mértékben felelős valamennyi pártszerv, szervezet és minden kommunista. Mindent el kell követnünk azért, hogy a CSKP KB és az SZLKP KB ideológiai kérdésekkel foglalkozó üléseinek határozatai érvényesüljenek a párttagok és valamennyi dolgozó mindennapi tevékenységében.

Az elnökségi beszámolót követő vitában felszólalt Vasil Bifak elvtárs, a CSKP KB Elnökségének tagja, a KB titkára. A további felszólalók is egyöntetűen támogatták a CSKP KB és az SZLKP KB törekvését az ideológiai munka továbbfejlesztésével kapcsolatban.

Alois Indrának, a Szövetségi Gyűlés elnökének a vezetésével parlamenti küldöttség látogatott Japánba. A küldöttség vezetőit fogadta Kakuei Tanaka japán miniszterelnök is.

KÉPES

HÍRADÓ

November 12-én Polontka felső-garami faluban megemlékeztek a 40 évvel ezelőtt lezajlott parasztlázadás hőseiről. A több napig tartó ünnepségekre magasrangú párt- és kormányküldöttség érkezett, Ján Janiknak, az SZLKP KB titkárának vezetésével.

(ČSTK felvételek)

Külpolitikai

figyelő

KIS H1JÄN REKORDARANNYAL, 49 allam elektorait megszerezve, vetélytársa, a demokrata párti McGovern előtt 17 milliós szavazattöbbséggel győzött Richard Nixon a november 7-i amerikai elnökválasztáson. Az eredmény nem hozott meglepetést, hacsak az nem, hogy Nixon győzelmének aránya a vártnál is nagyobb: 521 elektort szerzett meg, míg McGovernnek mindössze 17 elektori szavazat jutott — csak a néger többségű főváros (hivatalosan District of Columbia) és a liberális „Kennedy-állam“ nem szavazott Nixonra. Nixon személyes győzelmét több tényezőnek köszönheti. Nixon — bár nem váltotta be a vietnami háború befejezésére 1908-ban tett ígéretét — az átlagamerikai számára a „tűrhetőségi szintre“, 550 ezerről 30 ezerre csökkentette a vietnami háborúban részt vevő amerikai katonák számát; az ár-bér ellenőrzéssel ideig-óráig úrrá lett a feltornyosult gazdasági nehézségeken; kétségtelenül sokat nyomtak a latban a kelet—nyugati viszony javulásának komoly eredményei s végül, de nem utolsósorban, a Fehér Háznak az a bejelentése, hogy a párizsi Vietnain-tárgyalásokon eljutottak a „béke küszöbéhez“. A várt „földcsuszamlás“ azonban így sem következett be: a Kongresszus két házában, a képviselőházban és a Szenátusban továbbra is a demokratáké a többség, Nixon tehát kénytelen lesz továbbra is a demokrata többségű kongresszus ellenében kormányozni, bár az is igaz, hogy Nixonnak az előző négyéves megbízatási időszak folyamán továbbra is sikerült növelnie az elnöki hatáskört mind pártja, mind a Kongresszus egésze rová-AZ INDOKÍNAI RENDEZÉS továbbra is ott áll az érdeklődés középpontjában, különösen líaig tábornaknak, Kissinger amerikai nemzetbiztonsági főtanácsadó helyettesének saigoni tárgyalásai után. Jól

I értesült washingtoni körök úgy tudják, hogy Washington képviselőjének sikerült „meggyőznie“ Thieu elnököt. Közvetítő missziója tehát sikerrel járt: sikerült közelíteni egymáshoz a dél-vietnami rendszer és az Egyesült Államok — Saigon által az utóbbi időben rendszeresen kihangsúlyozott — ellentétes álláspontjait, s állítólag Thien elnök „zöld utat“ adott az Egyesült Államok és a Vietnami Demokratikus Köztársaság kilencpontos fegyverszüneti megállapodásának. A feltevéseket igazolni látszik a tény, hogy Henry Kissinger, Nixon elnök nemzetbiztonsági főtanácsadója és Le Due Tho, a VDK tárgyaló küldöttségének különleges tanácsadója visszatértek Párizsba, hogy megkezdjék az utolsó tárgyalássorozatot a tűzszünetről és megállapodjanak az aláírás időpontjában.

KÉT ÉVIG TARTÓ TÁRGYALÁSOK EREDMÉNYEKÉNT november 8-án délután négy órakor a bonni kancellári hivatal gobelintermében Michael Kohl, az NDK miniszterelnökségi államtitkára és Egon Bahr, a kancellári hivatal államtitkára kézjegyével látta el a két német állam kapcsolatainak alapjait rendező szerződést. Ugyancsak parafáltak, illetve aláírtak több, a szerződéshez tartozó, azt kiegészítő dokumentumot. Történelmi jelentőségű esemény ez. A szerződés a nemzetközi jog alapjára helyezte a két német állam viszonyát. Többek között kimondja: mindkét állam tiszteletben tartja a másik függetlenségét, területi szuverenitását, és jószomszédi kapcsolatokat hoz létre egymással. Az NDK és az NSZK állandó képviseleteket cserél (hogy nagyköveti vagy megbízotti szinten, az még nem tisztázott). Hosszú volt az út az alapszerződésig, de végül is — a kölcsönös jóakarat és rugalmasság eredményeképpen megszületett a rendezés Európa szívében. A két német állam eszmecseréjének és megállapodásának döntő szerepe van az Európa-politikában. Példa lehet erre a mostani parafálás. Az európai biztonsági értekezletet előkészítő, november 22-én, Helsinkiben kezdődő tanácskozás ezzel a szerződéssel több eredményt ígér.

i