A Hét 1972/2 (17. évfolyam, 27-52. szám)
1972-11-24 / 47. szám
Történelmi tükör (1972. XI. 27. - 1972. XII. 3.) 1872-ben ezen a napon született Georgij Vasziljevics Csicserin szovjet államférfi és diplomata. (Elhunyt 1936. VII. 7-én.) i I 1952-ben ezen a napon hunyt el Vladimír Clementis szlovák publicista és államférfi. (Született 1902. IX. 20- án.) 1937-ben » zen a napon hunyt el .Józsii Attila proletárkóltö. (Született 1905. IV. 11-én.) 1887-ben ezen a napon született František Kubáé, a szlovák munkásmozgalom kiemelkedő egyénisége. (Elhunyt 1958. VI. 13-án.) 40 1792-ben ezen a napon született Nyikolaj Ivanovics Lobacsevszkij orosz filozófus és matematikus. (Elhunyt 1856. II. 24-én.) , December 2 1917-ben ezen a napon hunyt el Batka János, író, újságíró, 1879-től Pozsony főlevéltárosa, a város zenei életének 40 éven át szervezője. (Született 1845. X. 4- én.) December 3 1857-ben ezen a napon született Joseph Conrad lengyel származású angol író. (Elhunyt 1924. VIII. 3-án.) November 29 ■ .-»*•> 1866-ban ezen a napon született Charles Kochlin francia zeneszerző. (Elhunyt 1951. I. 1-én.) November 28 1820-ban ezen a napon született Friedrich Engels, a tudományos szocializmus egyik megalapítója. (Elhunyt 1895. VIII. 5-én.) December 1 1797-ben ezen a napon született Gaetano Donizetti olasz zeneszerző. (Elhunyt 1848. IV. 8-án.) November 30 1667-ben ezen a napon született Jonathan Swift angol író. (Elhunyt 1745. X. 19-én.) November 27 a Hét vendége Fendt Pál Múlnak az évek, feltartóztathatatlanul halad előre az idő kereke. Egyre kevesebben vannak a nagy idők tanúi, akik több mint fél évszázaddal ezelőtt ott voltak a Forradalom bölcsőjénél, kivették részüket a polgárháborúból, fegyverrel a kezükben védelmezték a fiatal szovjet államot a fehérgárdisták és a külföldi intervenciósok ellen. gokan elestek ezekben a harcokban, magyarok, szlovákok, csehek — a nemzetközi brigádok tagjai, s akik túlélték, azok közül is számosán elköltöztek már az élők sorából. De azért élnek még néhányan, s emlékeznek... Ezek közé tartozik a hetvenöt éves Fendt Pál is, aki Bratislava egyik új negyedében él feleségével és fiával. Az ötvenes években a Csehszlovákiai Magyar Könyvkiadó (a Madách előde) igazgatója volt. Onnan is ment nyugdíjba. Joggal élvezhetné a megérdemelt nyugalmat, de az olyan emberek, mint ő, nem tudnak ölbe tett kézzel ülni. Eljár az utcaszervezetbe, dolgozik, előadásokat tart, agitál. Szerényen él, mint ahogy szerény volt egész életében. Szinte unszolni kell, hogy megmutassa kitüntetéseit. Végül is előhoz egy kis bőröndöt, benne sorban kitüntetései tokban: a szovjet Lenin aranyérem, a szovjet Harcban szerzett érdemekért kitüntetés, a csehszlovák Vörös Csillag Érdemrend, a Munka Érdemrend, a Szlovák Nemzeti Felkelés Érdemrend I. fokozata, az Építésben szerzett érdemekért kitüntetés, a Szlovák Nemzeti Felkelés emlékérme, aztán reszort kitüntetések és emlékérmek. S köztük egy kisebb dobozban egy maréknyi orosz föld ... Az érettségi után beállt egy gyógyszertárba gyakornoknak. De alig tette le a gyakornoki vizsgát — ez már az első világháború idején volt —, tizennyolc éves korában behívták katonának. A nyitrai 14. honvéd gyalogezreddel került ki az orosz frontra és csakhamar fogságba esett, Csernovicében bevagonírozták őket és a Kijev közelében levő Darnyicébe, majd onnan a szibériai Acsinszkba irányították. Szörnyű hideg volt akkoriban, s a fiatal Fendt Pálnak sem köpenye, sem pokróca nem volt, egész felszerelése elkeveredett valahogy a kijevi állomáson ... — Amikor kitört tizenhétben a februári forradalom, éreztük, hogy valami nagy dolog történik, változás jön. Bekerültem Acsinszkban a gyógyszertárba. Orvosságokat kevertünk, már ami akadt, megtettük, amit tudtunk. Sokat tanultam fogolytársamtól, Kiss Ferenc budapesti gyógyszerésztől. Sok mindenre megtanított, de nemcsak porokat meg kanalas orvosságokat keverni. Kiss Ferenc kommunista volt, s ahogy ő gondolkozott, abból rám is ragadt valami. Pétervárott győzött az Októberi Forradalom. Acsinszkban is nagyot változott a világ. A hadifoglyok egyszerre szabad emberek lettek. Rózsásnak látták a jövőt, a korai hazatérésről álmodoztak. — Mint tudjuk, az orosz tisztek, kadétok s a hadifoglyokból alakult csehszlovák légiók fellázadtak a szovjethatalom ellen. A szovjetek lehetővé tették, hogy önként jelentkezzünk á forradalom védelmére. Kiss természetesen elsőnek jelentkezett, s vele én is. Sok volt a sebesült, kötözni kellett a sebeket, injekciókat adni a láz ellen. Erős tél volt, farkasordító hideg, mindenütt rengeteg hó, s a Vörös Hadsereg elől menekültek Kolcsak hadseregének maradványai. S a visszavonuló fehérgárdisták magukkal hurcolták a tífuszt, végig egész Szibérián. — A fehérgárdisták leverése után a Vörös Hadsereg megszervezte az I. nemzetközi brigádot Krasznojarszkban. Itt működött az osztrák-magyar hadifoglyok között politikai komiszérként Jaroslav Hašek. Én az egészségügyi osztag parancsnoka lettem. Elsőszámú feladatom a flekktífusz elleni harc volt. Nem volt azonban gyógyszerünk a láz ellen, csak kámforinjekciónk, ezzel erősítettük a beteg szívét, ha a láz elérte a 42 fokot. De ezt is nehéz volt mérni, mert az egész osztagnak mindössze három lázmérője volt — több ezer emberre. A kórházak zsúfoltak voltak, az emberek magánházakban feküdtek, katonák, hadifoglyok, civilek. Sokat nem tudtunk segíteni, az élte túl a tífuszt, akinek erős volt a szervezete. , — 1920 áprilisában gyógyszerészt kerestek Omszkban. Jelentkeztem, s kineveztek a szibériai belbiztonsági erők törzskara gyógyszertárának parancsnokává. Egy évig dolgozott Fendt Pál ezen a helyen. Már régen vége volt a háborúnak, az intervenciósokat is kiverték az országból. Kezdtek hazatérni az első hadifogoly-transzportok. De ez sem ment könnyen. Lengyelország nem engedte őket keresztül a területén. Fendt Pál Moszkvában várt az alkalomra. A Centroszojuznál dolgozott egy darabig, míg egy magyar hadifogoly szállítmánynyal sikerült haza kerülnie. Csehszlovákiában karantén várt rá. — A valóságban politikai vesztegzár alá kerültem, hiszen a hatóságok jobban érdeklődtek a poggyászom meg a zsebeim tartalma, mint az egészségi állapotom iránt. Kommunista röplapokat kerestek. Aztán kiengedték, s beiratkozott a prágai német egyetemre. 1924-ben avatták gyógyszerésszé. Most már használhatta a „magister pharmaciae“ titulust. De sok hasznát nem vette, mert valahogy nem bíztak benne, feltételezve, hogy Oroszországban megfertőzte őt a kommunizmus. Egy ideig gyógyszerészsegédként dolgozott Gölnicbányán, majd Trenčínben, a leghosszabb ideig Starý Smokovecben (ötátrafüreden). De itt sem volt sokáig nyugta. Különösen, amikor kezdték szervezni a Csehszlovák—Szovjet Baráti Társaságot. A csendőrök házkutatást tartottak nála, kihallgatták s üldözték, ahogy tudták. Ügyis mindenki kommunistának tartotta, hát belépett a pártba. További üldöztetések, kellemetlenségek, újabb helyváltoztatás. Végül Bratislavában kötött ki, de a patikusok nem merték alkalmazni, így hát rokoni támogatással drogériát nyitott. A köztársaság felbomlása s az ún. szlovák állam megalakulása után fokozódott a perzekúció. 1940 szeptemberében letartóztatta az államrendőrség, s a bíróság életfogytiglani fegyházra ítélte. Egy ideig a bratislavai Kerületi Törvényszék börtönében töltötte a büntetését, majd később a katonai kórház zárt osztályára került, ahonnan az egyik derék ápolónak a segítségével 1944. augusztus 30-án sikerült megszöknie. Banská Bystricán (Besztercebányán), a felszabadított területen, a párt az egészségügyi megbízott tisztségét bízta rá. A felkelés átmeneti leverése után menekülnie kellett. A behavazott hegyeken át menekült, feleségével együtt, hamis okmányokkal, hamis névvel. Hosszú, megpróbáltatásokkal terhes, harcos élet áll mögötte. Joggal élvezhetné a megérdemelt nyugalmat, do az olyan emberek, mint ő, nem tudnak ölbe tett kézzel ülni... Tanulhatunk tőle mi, fiatalabbak. A CSEMADOK Központi Bizottságának képes hetilapja. Megjelenik az OBZOR kiadóvállalat gondozásában. Főszerkesztő: Major Ágoston. Telefon: főszerkesztő: 341-34, főszerkesztő-helyettes: 328-84, szerkesztőség: 328-65. Szerkesztőség: Bratislava, Obchodná u. 7. — Postafiók. C. 398. Terjeszti a Posta Hírlapszolgilata. Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Üstredná expedícia tlače, Bratislava, Gottwaldovo nám. 48/VII. Nyomja a Východoslovenské tlačiarne, n. p., Košice. Előfizetési dij negyedévre 39,— Kčs, fél évre 78,— Kčs, egész évre 156,— Kčs. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesitő. INDEX: 45432. Címlapunkon és a 24. oldalon Prandl Sándor jelvétele
